Ki hitte volna, hogy a barátság pogácsában is kifejezhető! Amolyan hamuban sült MEGASZTÁR-pogácsa ez, mint a mesében, melyet tarisznyába tesznek a legkisebb szegénylegénynek, mikor világgá megy szerencsét próbálni.
Modernkori történetünkben a világ Budapest, a tarisznyát karkosarak, a hétmérföldes csizmát pedig autóbusz váltja fel. A cél viszont ugyanaz: meghódítani a világot, mindannyiunk örömére! Ehhez persze nagyon sok pogácsa kell, mert korgó gyomorral mégsem lehet világot járni. S bár a közmondás szerint annyi pogácsát nem süthetünk, hogy mindenki szájába jusson egy darab, adott esetben sikerülhet megvalósítani az ellenkezőjét!
Az első MEGASZTÁR-döntőre tapintatból hívtam meg Delongra Júliát, a bácsfeketehegyi református asszonykör oszlopos tagját. Aztán teljesen észrevétlenül, de egyértelműen a szombatig szurkoló csapatok nélkülözhetetlen tagja lett leányával, Ilonkával együtt.
Juli nem rátarti, nem dicsekvő, nem dicsérethajhász. Egyszerű, tisztaszívű asszony, odaadó, igaz barát, jó anya, kiváló ember. Ápolja hagyományainkat és a nemzeti öntudatot, s igyekszik a körülötte élő fiatalokba is belenevelni azt! Nehogy feledésbe merüljön, kik vagyunk és honnan jöttünk. Jóindulatú és segítőkész minden helyzetben. Juli soha nem mondja, hogy nem ér rá, vagy hogy nem tudja megtenni, amit tőle kérnek. Attól olyan nagyszerű, hogy mindig hajlandó segíteni, ha kell. Nem készült erre a feladatra sem, de amikor látta, hogy szükségem van a segítségére, azonnal önzetlenül bevetette magát a munka sűrűjébe. Két gyönyörű kosarat vett (mert úgy gondolta, egy ekkora horderejű verseny részesének lenni nem mindennapi dolog, tehát az alkalmat megilleti a minőség). Celofánnal bélelte ki őket, hogy a pogácsák megtarthassák puhaságukat és zamatosak maradjanak a hosszú úton. OLYKOR úgy éreztem, hogy a nagy szívét is közéjük csomagolta, attól maradtak olyan melegek.
Másodszor indultunk útnak, amikor az első ötszáz pogácsát megsütötte. Reggel korán érkezett a két kosár ínycsiklandozó finomsággal. Ahogy elhagytuk Kishegyest, azonnal a kosarakra vetettük magunkat. Viccesen: vándorkosár lett a nevük. Kézről kézre jártak az utasok között, hiszen mindenki éhes volt. Az egyik kosár tartalmát odafelé faltuk fel -- izgalmunkban --, a másikét visszafelé jövet -- örömünkben. Így hát kötelező kísérője lett szombati utazásainknak a két vándorkosár és tartalma. No és a sikeren felbuzdulva már nemcsak pogácsák, de finomabbnál finomabb kiflik, sőt túrós táskák és sajtos rudacskák is készültek.
Mivel utasaink minden szombaton más-más vajdasági helységekből érkeztek, hogy elkísérjenek bennünket, és osztozzanak velünk örömünkben (vagy bánatunkban) és kétségeinkben, a szurkolótábor igen sokszínű volt. A pogácsák tekintetében azonban mindig tudtuk, ki a győztes. Juli MEGA pogácsainak lassan híre ment Vajdaság-szerte, sőt a határon túl is. Mint médiaszereplőket láttuk őket a topolyai Tv műsorában, az újvidéki Mozaik Tv-ben, de a SZEGED Tv és a Tv2 Aktívja is bemutatta, hogyan vándorol a két kosár az utasok között.
Az igazi barátaink mindig mellettünk vannak, akkor is, ha nem kérjük tőlük. Juli is kitartóan sütögetett, ahogy meneteltünk egyre közelebb a célhoz.
A győzelem másnapján aztán összeszámoltuk: hadjáratunk alatt összesen ÖTEZER pogácsa készült el, és indult Budapestre. S hogy ne merüljön feledésbe, közreadom Juli barátnőm kiváló pogácsareceptjét. Kívánom, hogy másoknak is szerencsét hozzon, ha majd elindulnak hosszú, küzdelmes útjukon, hogy megvalósítsák álmaikat. És teljes szívemből kívánom, hogy mindenkinek legyenek olyan igazi, jó barátai, amilyenekre én találtam utazásaink során, pogácsázás közben!
Íme a recept: Megasztár-pogácsa (Mega-túrós)
Hozzávalók: fél kg tehéntúró, egy margarin, egy evőkanál só, tizennégy evőkanál grízes liszt, tíz dekagramm szezámmag. Egy sütőpor. Mindezt este összegyúrni, hűtőszekrénybe tenni.
Másnap ujjnyi vastagra nyújtani, és kis pogácsaszaggatóval kiszaggatni. Sütés előtt tojással meg kell kenni, és szezámmaggal megszórni. Közepes hőfokon aranysárgára sütni. Jó étvágyat!