A novemberi ünnepeket megelőző hétvégén jártam Bácskertesen, ahol az egyik legismertebb virágkertészt kerestem fel. Péter István már a harmadik olyan generációt képviseli a családban, amely virágokkal foglalkozik, de lánya és veje is követték a hagyományokat. Családi vállalkozásuk, a Sulc Garden szebbnél szebb virágokat termel, de kínálatából kiemelkedik a krizantém, mellyel most, október végén van a legtöbb munka.

— Mondhatni, beleszülettem a virágkertészetbe, nagyapám kezdte 1969-ben, én akkor jöttem világra. Kezdetben csak palántákkal, paradicsommal, paprikával foglalkozott, majd fokozatosan áttért a virágokra — meséli Péter István.

Virágtenger a falu határában

* Önnek egyértelmű volt, hogy folytatja a családi hagyományt?

— Mint minden gyereknek, nekem is voltak vágyálmaim, érdekes terveim, ám a realitás a virágkertészet maradt. Akkor még más időket éltünk, az osztályomba annak idején öt-hat Vuk-díjas járt, de sokan nem tanultak tovább, hiszen a földművelésből igen jól meg lehetett élni, nem volt értelme más szakmát tanulni. A szülők sem látták értelmét a továbbtanulásnak. Jelenleg kizárólag virágkertészettel foglalkozunk, az egész család kiveszi a részét a munkából. 2500 négyzetméternyi fűtött üvegházunk van, illetve szabad földben is termesztünk virágot, legfőképp krizantémot.

A kertésznek már a tavaszi virágokkal is foglalkoznia kell

* Milyen múltja van Kupuszinán a kertészetnek, a virágtermesztésnek?

— A kupuszinaiak mindig is ügyesen ellesték egymástól a jó gyakorlatokat, a jövedelmező üzleteket. Olyan közösség vagyunk, amely mindig is egy kissé elszigetelten élt másoktól, például a tömbmagyarságtól is, és megtanultunk boldogulni abból, amink helyben van. A falubeliek arra törekedtek, hogy ne függjenek senkitől, szinte önellátók legyenek. Mindenki a maga szekerét tolta, piacokra jártak egész Vajdaságba és Horvátországba. Ebből szépen meg lehetett élni, és ez a gondolkodásmód máig megmaradt. Herceg János is írt a bácskertesiek különleges mentalitásáról. Érdekes kettősség ez, bár őseink elszigetelten éltek, a közösségen belül mégis erősen egymásra voltak utalva — s ez ma is így van.

Krizantémmező

* Virágtermesztőként milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az évek során?

— Nos, amikor bejön valaki egy ilyen üvegházba, és látja a rengeteg szép, színes virágot, akkor hajlamos azt mondani, „de jó neked, hogy ezzel foglalkozhatsz”. De a valóság sokkal árnyaltabb, itt mindig van min aggódni, idegeskedni. Egyes növények nagyon kényesek, ha meleg van, azon aggódunk, hogy hőgutát kapnak, ha hideg van, félünk, hogy megfagynak. Ha fúj a szél, félünk, hogy kárt tesz az üvegházban, a fóliasátorban. Életem legszörnyűbb élménye volt, amikor a sokévnyi takarékoskodásból újonnan felépített üvegházamat összedöntötte a rá nehezedő hó. Mint kiderült, az 5000 hegesztésből csak egyetlenegy nem volt megfelelő, s ez a gyenge láncszem elég volt ahhoz, hogy a lezúduló hó összenyomjon több ezer palántát. Egy szó, mint száz: stresszes hivatás ez.

A kupuszinai kertészek munkájának gyümölcse messze túlmutat a falu határain: ritka Vajdaságban az olyan piac vagy virágüzlet, ahol ne találnánk kupuszinai nevelésű virágot. Szinte minden udvarban akad legalább egy fóliasátor, a családok nemzedékek óta őrzik és továbbadják a virágtermesztés hagyományát. A novemberi ünnepeket megelőző hetekben senki sem pihen: hajnalban kezdenek, estig pakolják, válogatják és szállítják a virágokat, melyek az egész régióban az emlékezés jelképeivé válnak. Alanyom erről is beszélt.

— A novemberi ünnepkör, illetve úgy általában az egész őszi szezon legnépszerűbb terméke a krizantém. Emellett persze más virágok is szerepelnek a kínálatban, például árvácska vagy ciklámen, de a legjövedelmezőbb a krizantém. Ennek a gyönyörű virágnak az előállítása, megtermelése egy egész évet felölelő folyamat. Már november 2-án, a szezon lecsengésével, el is kezdődik a jövő évre való felkészülés.

Péter István a krizantémföldjén

* Milyen munkafolyamat áll a piacokon sorakozó színpompás virágok mögött?

— Először kiválogatjuk azokat a növényeket és színeket, amelyek megfelelnek az elvárásoknak. Ezeket átteleltetjük, majd tavasszal a hajtásaikból szaporítunk. A növekedés első szakasza az üvegházban zajlik, ahol ideális körülmények között előneveljük a krizantémokat. Amikor megerősödnek, cserépben kerülnek a szabad földbe, ahol a talajba süllyesztve folytatják fejlődésüket.

Az üvegház megtekintése után Istvánnal a falu határában fekvő krizantémmezőre mentünk. Itt a szorgos kezek már szedték ki a virágba borult növényeket, gondosan válogatták, majd ládákba, végül teherautóra pakolták őket.

— Fontos, hogy a virágok egy ideig még a szabad levegőn nevelkedjenek, különben nem erősödnének meg eléggé. Az üvegházban maradt növény szerkezete gyenge lenne, és egy eső vagy erősebb szél könnyen tönkretenné. A krizantém nemcsak a temetők dísze: a kertekben is gyönyörűen mutat egy napsütéses, őszi napon. A szállítás azonban jelentős szervezést igényel, hiszen a nagy, törékeny növényeket nem lehet összezsúfolni. Mi főként a környék piacaira, Zomborba és Apatinba szállítunk, Újvidékre nem éri meg elindulni száz virággal. Törekszünk a nagy tételű értékesítésre, felvásárlóink között ismert üzletláncok, mezőgazdasági boltok és virágüzletek is vannak, így Vajdaság-szerte találkozhatnak a vásárlók a mi virágainkkal.

Péter István az idényt értékelve elmondta, hogy elégedettek lesznek, ha sikerül eladniuk a portékát. Mint mindig, most is az a helyzet, hogy a vevő sokallja az árat, míg a termelő kevesli. A virágok viszont az idén is gyönyörűek, színesek, hibátlanok, ezért remélik, hogy a vásárlók is meglátják bennük az értéket, és méltányolják a munkájukat.

Üvegházi virágnevelés