A szakemberek a kis, sárral tapasztott kunyhókkal a Krisztus előtti 1200 és 700 közötti időszakban élő ember mindennapjait igyekeztek rekonstruálni. Hiteles képet látunk, hiszen a munkálatokat az Ohridi-tó fenekén található régészeti lelőhely alapján végezték el.

A 24 őskori házikó berendezése szegényes, vagy mai kifejezéssel élve nevezhetnénk minimál stílusúnak is. A felhasznált anyagok a fa, a szalma, a sár, az állatbőrök, de láthatunk kerámiákat, tűzhelymásolatokat, korabeli „bútorokat” is. A téglalap alakú lakóépületek egy-, esetleg kétosztatúak, a nagyobb méretű objektumok a közösségi gyülekezésre szolgáltak, azok pedig, amelyekben a rituálékat végezték, vagy amelyeket a főnökök találkozójára használtak, kör alakúak.

Bevallom, én a múzeumokban nem szeretem az ilyen tematikájú kiállításokat, és igyekszem is mindig kihagyni őket a rám váró élmények közül, de itt, a természetes környezetben szinte magam előtt láttam a közösségben élő ősembert, és szívesen találgattam, mit mire használhatott. Majdnem meg is szólítottam, miként Móra Ferenc is a csókai őstelep elképzelt lakosait:   

„Honnan jöttetek, hogy éltetek, mit csináltatok a Kremenyákon? Kinek fúrtad ki fülönfüggőnek az őz szemfogát, és mekkora utat tettél meg azért a márványcifraságért? Hát te hol kaptad azt a vágást, amelyik a szemöldököd közt kettéhasította a homlokodat? Te, ember, miket gondoltál addig, míg e hosszú kezek munkájával gömbölyűre csiszoltad és kifúrtad azt a kőbuzogányt, amely biztosan főnököt illet? Te, asszony, aki még évezredek múlva is csontkarodban tartottad kicsi gyereked porló tetemét, milyen nótákat dúdoltál neki, mikor virrasztottál fölötte a viskó közepén égő tűz mellett, míg kint üvöltött a havas förgeteg, vonyított az ajtóban a nádifarkas, és kísértetek árnya táncolt a Tisza vizén?”

A telepen van egy kis, fedett múzeum és egy római erődítmény is. Ha több időt szánunk a helyszínre, hosszasan fotózhatunk, gyönyörködhetünk a rendkívül tiszta, áttetsző vízben, pihenhetünk a kis mesterséges sziget fái alatt. Sőt, búvárkodásra is van lehetőség, és ez állítólag nem igényel előzetes tapasztalatot. A vállalkozószellemű egyének oktató segítségével úszhatnak le a tó aljára, ahol több ezer éves emlékek, kerámiák, csontok láthatóak.

Tehát a Bay of Bones, vagyis a Csont-öböl egy őskori régészeti lelőhely, melynek története a késő bronzkor, kora vaskor idejére nyúlik vissza. Az ősi telep a mainál jóval nagyobb, mintegy 8500 négyzetméteres lehetett, amivel helyet kér magának a legnagyobb ilyen jellegű európai őskori települések között. A cölöpépítményt, a platót és a kunyhókat közvetlenül az eredeti lelőhely felett hozták létre. A régészek szerint az „igazi” falu — vagy inkább városka? — is ilyen felépítésű volt, mintegy 10 000 cölöp tartotta a víz felett. Igaz, akkoriban a tó jóval sekélyebb lehetett.

És hogy honnan ered a Csont-öböl elnevezés? A magyarázat szerint a búvárok sok állatcsontot, főleg szarvasok csontját találták ezen a helyen. Emellett az öböl fenekéről rengeteg különböző formájú és rendeltetésű kerámia került elő. A jobb megőrzés érdekében valamennyi tárgyat, valamint a faoszlopok maradványait vízmedencékbe helyezve, a természetes környezetükben tárolják a parton lévő intézményben. A múzeum feletti dombon lévő római kori erőd maradványa viszont szépen szemlélteti a régióra jellemző történelmi sokszínűséget, és a pazar kilátás sem elvetendő. 

Mindezek ismeretében a Csont-öböl és a vízi múzeum rendkívül vonzó kirándulási célpont — ha Ohridba visz az utunk, semmiképp se hagyjuk ki. A régészeti komplexum az útikönyvek szerint is Észak-Macedónia egyik fontos kulturális és történelmi látványossága. Természetesen számos más csoda szép helyszín mellett.