* 2020 mindenkit kihívások elé állított, milyen reményekkel néznek az ünnepek és az új év elé?

— A kihívások arra jók, hogy az ember kipróbálja, mire képes, hol vannak a képességének és a tehetségének a határai, de arra is jó, hogy rádöbbenjen kicsinységére, kiszolgáltatottságára. A világunkat négy sarkából kiforgató, láthatatlan, megfoghatatlan, és mégis nagyon veszélyes vírus ismét arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi találkozások, barátkozások, a családi összejövetelek, ünnepi pillanatok, a közösségi együttlétek menyire fontosak számunkra, mennyire meghatározzák életünket. Ilyen helyzetben döbbenünk rá újból és újból arra is, hogy mennyire hiányoznak azok a művelődési rendezvények, közösségi és sportesemények, amelyek jelentősége és fontossága elmaradásuk miatt még inkább felértékelődik számunkra. Az idén elmaradt művelődési és szórakoztató tömegrendezvények: például az amatőr játszók szajáni találkozója, az énekelt versek huszonötödik zentai fesztiválja, a Durindó és a Gyöngyösbokréta törökbecsei kavalkádja, de számos más, nagyon fontos rendezvény is itt az év végi számadás idején a hiánynak olyan érzését váltja ki az emberben, hogy az már szinte fáj. Szerencsére egész művelődési életünk igyekezett alkalmazkodni a körülményekhez, és egészen hihetetlen teljesítmények születtek például hivatásos színházainkban, de könyvkiadásunk is rendkívül sikeres volt a nemzeti összetartozás éve jegyében.

* Az MNT-ülések is átkerültek az online térbe, hogyan sikerült alkalmazkodni ehhez a munkamódszerhez, voltak-e fennakadások, halasztódott-e valami emiatt?

— Tavasz óta a Magyar Nemzeti Tanács üléseinek egy részét az ügyrenddel összhangban elektronikus szavazás útján bonyolítottuk le. Köszönettel tartozom a tanács minden tagjának, hiszen fegyelmezett és együttműködő partnerek voltak minden szavazás alkalmával. Egyébként valamennyi döntéshozatalunk határozatképes volt, a döntéseket pedig minősített többséggel sikerült meghoznunk. Az azonban tagadhatatlan, hogy mind a bizottsági, mind pedig a tanácsi ülések rendes összehívása és közvetlen megtartása jóval több olyan vitalehetőséget, emberi megnyilvánulást és meggyőzési esélyt kínál, mint amit az elektronikus szavazás gépies egyhangúsága nyújt. Bármennyire hihetetlennek is tűnik, de a járványhelyzet ellenére — a tömeges rendezvények, konferenciák, képzések, közviták megtartásán kívül — minden tervbe vett munkafeladatot sikerült elvégeznünk. A Magyar Nemzeti Tanács hivatalának munkatársai minden alkalmat megragadtak, hogy segítsék azokat, akiknek ebben az új, szokatlan helyzetben szükségük volt a támogatásra. A terepi látogatások sem maradtak el, miközben Magyarország Kormánya támogatásának köszönhetően új óvoda alapkövének elhelyezése történt Szabadkán, Nagybecskereken átadásra került az egykori zárda felújított épülete, Bácsfeketehegyen pedig a Bányai János Emlékház. A magyar művelődési házak és közösségi terek egy része megújult, még többnek a felújítása pedig elkezdődhet jövőre. Különösen örülök annak, hogy Versecen, Mitrovicán és Palánkán a helyi magyar művelődési egyesületek vezetői lassan befejezhetik évek óta tartó beruházásaikat, és immár kedvesebb feladatok várhatnak rájuk: magyar közösségük, de különösen a gyermekek és a fiatalok játékos és szórakoztató nevelése és okítása, valamint anyanyelvű képzése — mindezek nehéz, de mégis édes terhének vállalása.

* A járványhelyzet sújtotta 2020-ban a szinten tartás is eredménynek számít. Miként értékeli, hogy az MNT által alapított és társalapított intézmények tekintetében nem voltak visszalépések?

— A legnagyobb gondot minden intézményünk számára a megígért, majd visszavont támogatások, az elmaradt pályázatok jelentették. Ebben a helyzetben óriási segítség volt minden nemzeti jelentőségű, vajdasági magyar intézménynek, illetve programnak a Magyarország Kormánya és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által szavatolt támogatás, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. bonyolított le. Ennek a viszonylag gyorsan és hatásosan alakítható rendszernek volt az is köszönhető, hogy például a szerbiai állami támogatásból teljesen megújult zentai Thurzó Lajos Általános Iskolát a legkorszerűbb bútorzattal, informatikai és taneszközökkel sikerült két hónap alatt berendezni. De itt kell megemlítenem azt is, hogy minden híresztelés ellenére a köztársasági és a tartományi költségvetés sem csökkentette a nemzeti tanácsok idei támogatását, sőt, esetünkben számottevően nőtt a helyi önkormányzatok által biztosított forrás. Ennek alapján még inkább támogathattuk közösségünket azokban a járványhelyzet okozta, új kihívásokban, amelyek különösen az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területén jutottak kifejezésre, de ösztöndíjprogramunk megvalósítása is zavartalan volt, sőt, iskolabuszprogramunk tovább bővült az új igényekhez alkalmazkodva. Jövőre sem lesz ez másképp, hiszen egy olyan anyaország áll mögöttünk, amelynek nemzeti kormánya minden tervezéskor és fejlesztéskor ránk is gondol: tervei, terveink hosszú távúak, megvalósíthatók.

* Mi a helyzet a távoktatással?

— 2020 márciusában a koronavírus-járvány miatt bevezetett szükségállapotban a tanács illetékességi körében mindent megtett annak érdekében, hogy a tantermen kívüli, digitális oktatás magyar nyelven is minél zavartalanabb legyen. Lelkes pedagógusok közreműködésével elkészültek a távoktatás operatív tervei, melyek alapján a Pannon RTV rögzítette a pedagógusok óráit: a tavaszi időszakban 1192 órát, augusztus óta pedig mintegy 1600-at Szabadkán és Zentán, három helyszínen, modern taneszközökkel felszerelt stúdiókban. A felvett tanórák a tanács Távoktatás magyar nyelven című platformjára kerülnek évfolyamonként és tantárgyanként csoportosítva. Terveink szerint a tavaszi és az őszi–téli időszakban több mint 3000 iskolai óra online változata készül el, és áll majd a tanulók, a pedagógusok és a szülők rendelkezésére.

* Az interjú a Hét Nap karácsony előtti számában jelenik meg. A szeretet ünnepéhez közeledve milyen gondolatokat fogalmazna meg?

— Nehéz időkben, vészhelyzetben, de az adventi várakozás idején is az ember mindig a változásban, a megújulásban, pontosabban magában az újjászületésben bízik, éppen úgy, ahogyan azt az isteni gyermek születésnapja hívő emberektől, tőlünk elvárja. Az elköszönő év nekünk, magyaroknak nemcsak a járványhelyzet miatt volt komoly próbatétel, de számot kellett vetnünk az elmúlt száz esztendő minden megpróbáltatásával is. Alkalmas volt azonban arra is, hogy hálával gondoljunk mindazokra, akik sokat tettek azért, hogy szülőföldünkön magyarként megmaradjunk és boldoguljunk, akiknek köszönhetően újra sikerült megtalálni helyünk és szerepünk abban, hogy mindenekelőtt közösségünk érdekeit szem előtt tartva, változó világunk aktív alakítói lehetünk itt Szerbiában. Megtanultuk, hogy vagyunk, van helyünk a nap alatt, nemes a küldetésünk. A jövőt fürkészve azt is tudjuk már, hogy az újévtől kezdve mit is akarunk, hiszen a Kárpát-medence magyarságának legrangosabb fóruma, a Magyar Állandó Értekezlet úgy döntött, hogy 2021 a nemzeti újrakezdés éve lesz. Az újrakezdés viszont számunkra immár nem más, mint olyan nemzetépítő és dolgos kétkezi munka, amely összeköt minket, és megerősíti bennünk a hitet, hogy mindannyian magyarok vagyunk. Magyarnak lenni pedig azt jelenti, hogy szeretjük hazánkat és tiszteljük egymást. Volt elegendő időnk ahhoz, hogy megtanuljuk: amíg együtt maradunk, amíg összefogunk, amíg dolgozunk, addig mindig lesz esélyünk a megmaradásra, néhány ritka, ünnepi pillanatban pedig a győzelemre is.