A nagybecskereki Sinðelić utca 43. számú takaros kis háza előtt nemrégiben néhány gépkocsi vesztegelt, bentről zeneszó, ének, hangos beszéd és vidám gyermekkacaj szűrődött ki, melyet néha gyereksírás szakított meg. Müller Mihály, népszerű nevén Deda Miska, a valamikor közismert mintagazda lakik itt a feleségével, Margittal, akit a gyerekei és az ismerősei csak Margit óminak szólítanak. Bent nemcsak a vendégszoba, de a nappali és a konyha is megtelt a vendégekkel, az asztalok roskadoztak az ínyencfalatok, sütemények, italok alatt. Margit ómi, a középtermetű, rózsás arcú asszony fáradhatatlanul kínálja a vendégeit. Időnként az ajtó felé pillant, Deda Miskát várja, aki egy kicsit késik, mert végezelődik, azaz a jószágot látja el esti abrakkal. Egy pillanatra csend lesz, majd mindenki hangosan éljenzi a belépő kerek arcú embert: - Éljen Deda Miska és Margit ómi! Még sok évi boldogságot, egészséget és egy tucat dédunokát kívánunk! - hallatszik, cuppannak a csókok, se szeri, se száma az ölelésnek, kézszorításnak. A házaspár meghatódottan, kipirult orcával fogadja a jókívánságokat, egy-két könnycsepp is csillog a szemük sarkában, amikor a népszerű muzslyai Zeppelin rádióban is nekik küldik a dalokat: Összecsendül két pohár, Köszönet a boldog évekért... Fiuk, Misi és családja, lányuk, Ibolya a családjával, három unokájuk, Kriszti, Szilvi és Árpi, valamint a kis dédunokájuk gondol rájuk a szép dallamokkal. Margit ómi gyengéden fogja Deda Miska kérges kezét, egymás szemébe néznek, és gondolatban lepergetik az életük eseményeit. Hogy is volt?
Deda Miska gyermekkorában sokat szenvedett, mert a felszabadulás után a német nevük miatt ,,lógor"-ba viszik a partizánok édesanyjával és testvéreivel együtt. Pedig mindig magyarnak vallotta magát, és most is az.
- Hát tehetek én arról, hogy valamelyik ősöm német volt? Sok bánáti családra jellemző ez még ma is - mondja. Az elemi iskola befejezése után az Imanje néven ismert Nikoliæ-tanyára került, ahol mindenesként dolgozott. Szereti a földmunkát, a lovakat, a teheneket, csakhamar feltűnik a szorgalmával és a jó természetével. 19 éves korában ismeri meg Margitot, első látásra egymásba szeretnek és megesküdnek. A lánynak négy hónapot kellett ,,venni”, mert még nem volt nagykorú. Hat évig Margit szüleinél élnek Szentmihályon, ekkor már van fél lánc földjük, jószáguk. Utána a városban házat építenek, szorgos munkával szert tesznek két-két lóra és tehénre, parasztkocsira, disznóra... Mivel az apóstól kaptak 2 és fél hold földet, így már összesen 5 és fél hold van a tulajdonukban. Három gazdának is dolgoznak, szépen gyarapodnak. Megszületik a fiuk, Misi, utána a lányuk, Ibolya. Rekordokat állítanak fel a répatermelésben, a dohánytermesztésben, a tejtermelésben, ezért Miska megkapja a mintagazda címet, és a vele járó aranyérmet a helyi közösségtől. Ma két traktorja van, jó mezőgazdasági felszerelése, gyümölcsöse és szőlőskertje, húsz hold földje, néhány tehene, bikája, üszője és rengeteg szárnyas jószága. Igaz, hogy már oda az ereje és a fiatalsága, de ha újrakezdhetné az életét, akkor is földműves lenne. Örömét párjával, Margittal a gyerekeiben, az unokáiban és a dédunokájában leli.
Deda Miska és Margit ómi pohara összecsendül, és amíg a pezsgőt isszák, ismét felhangzik a rádióban a közkedvelt melódia: Köszönet a boldog évekért. Köszönöm, hogy mellettem maradtál. A felvételen, amelyet az aranylakodalmukon Kriszti, az unokájuk készített, mosolyognak.