* Körülbelül egy évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára. Milyen újdonságokról számolhat be?

— Ez alatt az egy év alatt próbáltuk „talpon tartani”, és fejleszteni is a vállalatot, egy kicsit előrelépni. Komolyan dolgoztunk az autóbuszok beszerzésén. 2017-ben hat autóbusszal bővült az állományunk, ebből kettő új és négy használt. Az újak a városban közlekednek, az utasok már biztosan látták őket. Egy csuklós, és egy úgynevezett szimpla autóbuszt vásároltunk a hazai Ikarbustól. Emellett van még négy peremvárosi és városközi, használt jármű. Amit viszont az utasok nem látnak, azok a belső fejlesztések, hiszen az igazgatóság épületei — melyeket még a ’70-es években építettek — már nagyon rossz állapotban voltak. Beázott a tető, a műhelyekben is esőben-vízben dolgoztak az emberek. A sima tetőre ezért most ráépítettek egy úgynevezett kétvizes tetőt, így a műhelyek már nem áznak be. Emellett a szigetelésen is dolgoztunk, hogy fűtéskor-hűtéskor minél energiatakarékosabbak lehessünk. Ezek voltak talán a legkonkrétabb befektetések 2017-ben. Emellett most aktuális a hó és jég okozta károk elhárítása. Ezek nagyobb munkálatok, melynek értéke akár milliós összegekbe is kerülhet. Nem is annyira maga a hó okozott gondot, hanem az olvadás, amikor az ilyen módon keletkezett jég ráfagyott az autóbuszok aljára, és elég sok elektromos vezetéket, redővezetéket leszaggatott. Az egyik csuklós buszon az összekötő, „harmonika” rész alja leszakadt, ennek a megjavítása már önmagában legalább 250 000 dinárba kerül. Elég nagy összegekről van tehát szó, és most ezeknek a károknak az elhárításán dolgozunk.

* Ki lehetett volna védeni ezeket a károkat?

— Sajnos nem, a mi oldalunkról biztosan nem. Ez egy természeti jelenség. Talán, ha az utakat jobban, alaposabban tisztították volna, nem lett volna annyi felhalmozódott hó és jég, akkor igen, bár amikor ennyire intenzíven havazik, aztán olvad, és újra fagy, akkor természetesen mi is tisztában vagyunk azzal, hogy ezt lehetetlen eltakarítani. Nem mondhatjuk, hogy az útkezelő a hibás, mert ez nekik is nagy feladat volt. Ami nálunk nagy gondnak számít, hogy a megállókat, a kitérőket nem tisztítják meg a hótól, sőt, a hókotró sokszor pont oda löki be a felhalmozódott jeget és havat. A buszvezető kénytelen ebbe belehajtani, és kész a baj. Ha friss a hó, akkor még nincs is akkora gond, legfeljebb nehezebben indul újra a busz. De ha már jegesedik, akkor lehet, hogy nem is indul el, esetleg eltörik valami, akár a műanyag lökhárítók is leszakadhatnak. Sajnos volt egy olyan esetünk is, amikor egy végállomáson, a fordulóban, a hó miatt az egyik csuklós autóbusz annyira begörbült, behajlott, hogy rácsúszott az egyik „gombára” a megállóban, és betört az oldalüvege. Ez is a rossz útviszonyok miatt történt. Emellett az idén is megmaradt a tavalyi gond: a munkásaink — elsősorban a sofőrök, de már a javítórészlegen dolgozók is — folyamatosan elmennek, és állandó jelleggel nyitott a pályázat sofőrök felvételére. És még így is álladóan létszámhiányban vagyunk. Havonta 2-3 sofőr és mechanikus hagyja el a vállalatot, néha többen, néha kevesebben, ez pedig lassan kihat a szolgáltatásaink minőségére is. A sofőreink le vannak terhelve, emiatt ingerültebbek az utasokkal is, ami mindenkinek kellemetlen.

* A kívülállók számára is látható, hogy gondok vannak, és sokan beszélnek arról is, hogy a fizetések nagyon alacsonyak a közvállalatban. Lehet ezen javítani?

— Van egy törvényjellegű határozat, mely alapján Szerbiában a közvállalatokban tilos megemelni a fizetéseket. Hiszem azt, hogy több olyan közvállalat is van, ahol volna anyagi lehetőség a béremelésre, de a törvény ezt nem engedi meg. Ez már évek óta így van, sőt, még ebből is levontak egy határozattal 10 százalékot néhány éve. Én nem hiszem, hogy ezt feloldják a közeljövőben.

Szalai Attila karikatúrája

* Tehát már ott tartunk, hogy lassan jobban „megéri” a magánvállalatokban dolgozni, mint önöknél?

— Nem lassan, hanem sajnos már jó ideje így van ez. Amit az előbb mondtam, hogy a sofőreink elmennek, ám nem minden esetben mondható el, hogy külföldre költöznek. Persze ilyen is van közöttük, de a legtöbben magánvállalatokhoz mennek át, vagy teherautósofőrnek állnak.

* Jubilált a közvállalat. Azért volt ok az ünneplésre is?

— Tavaly volt a jubileum. Nem volt nagy felhajtás, még a vállalaton belül sem ünnepeltük meg különösebben a fennállásunk 120. évfordulóját. Reméljük, hogy öt év múlva, a 125. évfordulónkon már több okunk lesz majd az ünneplésre. Várjuk a szebb időket.

* Tervek azért vannak így is.

— Igen, a tervek szerint az idén hét buszt vásárolunk majd, négy újat és három használtat. Egy kicsit merész tervek ezek, de reméljük, sikerül megvalósítani. A négy új busz közül egy várhatóan éppen a napokban érkezik. Ez egy városközi jármű, szintén hazai gyártmány. Az üzemanyagtöltő állomásunk is elavult már, az előírások pedig egyre szigorúbbak, így elengedhetetlen egy új töltőállomás építése. Meglátjuk, mennyi pénz jut rá. A buszok mosására használt keféket is cserélni szeretnénk. A napokban minden autóbuszban lesz már kábel nélküli internetkapcsolat, azaz wifi, melynek biztosan sok utas örül majd. Aminek szintén örülni fognak, az az új járatok bevezetése, melyet a sofőrhiány ellenére is megpróbálunk véghezvinni. Reméljük, nyárig, de akár még előbb is sikerül a Harcosok sorakozója lakótelepet és az ipari parkot egy közvetlen járattal összekötnünk. Sajnos sok más helyi közösségből is vannak kéréseink, a legtöbben azt szeretnék, ha mindenhonnan lenne közvetlen járat a kórházig és az Ócskapiacig. Ez a jelenlegi helyzetben lehetetlen.

* A jegyek drágulnak az idén?

— Az évi terv ezt nem látja elő, és reméljük, nem is lesz aktuális az idén. Sajnos tudjuk, milyen a piaci helyzet, ha megdrágul az üzemanyag, nekünk is emelni kell az árakon, de reméljük, erre nem kerül sor.