Amikor az időjósok tévednek, avagy: ragyogó napsütésben

Az Észak-bácskai Cserkészkörzet tavaly október óta az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület nevet viseli.
Az idei első fontosabb kirándulásunkat akár új honfoglalás portyának is nevezhetnénk. Az ötvenfős csapat május végén Ópusztaszernek vette az irányt, mondván: - Új név, új kezdet. Foglaljunk hont, ahogyan azt őseink is tették.
A vezetők szerveztek, pályáztak, nyertek, kiviteleztek. Semmi új a nap alatt - mondhatná, aki ismer bennünket.
Létünk szükségességét 20 éve bizonygatjuk Bácska északi részén. A tömbben. Ez a kifejezés lassan beivódik az ember, főleg a magyar ember tudatába. Hiszen van tömbmagyar és van szórványmagyar... Milyen csúf a hangzása is... Mindannyian e nemzet tagjai vagyunk, bárhol éljünk is a világban. Sorsunk és a történelem az oka annak, hogy valaki kicsivel közelebb van, mások egy kicsit messzebb sodródtak az anyaországtól. Ettől azonban senki sem kevésbé magyarabb a másiknál. A torontói ugyanolyan magyar, mint a szerémségi, és jó lenne, ha mindenki egy irányban evezne. A lényeg, hogy tegyük a dolgunkat, építkezzünk és hagyjuk, hogy mások is ezt tegyék. Azután találkozunk valahol. Ha máshol nem, hát Ópusztaszeren...
Mi május utolsó szombatján tettük meg az első lépést. Annak ellenére kerekedtünk fel, hogy sokan féltettek bennünket a közelgő vihartól, jégesőtől.
Reggel 7 órakor, szemerkélő esőben indultunk Szabadkáról a nagytemplom mögötti parkolóból, és a nap végére a melegből talán többet is kaptunk a kelleténél. Délután kettőig jártunk őseink nyomában, és pózoltunk az utókornak. A fiataloknak alkalmuk volt 3D-s filmeket is megtekinteni a Szeged Plázában.
- Már csak a Feszty-körkép látványáért is érdemes volt eljönni...
- Kár, hogy nincsenek ilyen programok sűrűbben...
- Moziban sem voltam eddig, nemhogy 3D-ben nézzek filmet...
Ilyen és ehhez hasonló véleménnyel voltak a napról a cserkészek.
Késő este értünk haza a hazából.
Csillagos volt az ég...