Önzetlenül és mérlegelés nélkül
Balázs Szilvia
2021.03.07.
LXXVI. évf. 9. szám
Önzetlenül és mérlegelés nélkül

Tavaly még azt hittük, abban bíztunk, hogy csak most az egyszer, csak ebben a néhány hónapban kell igazán gyakorolnunk az önmegtartóztatást, azután minden visszatérhet a régi kerékvágásba. Nem így történt: még mindig sokaknak kell távol maradniuk a családjuktól, barátaiktól. Sokan elveszítették kedves hozzátartozójukat a járvány miatt. Az elmúlt év megtanított bennünket az alázatra, a kis dolgok megbecsülésére. Hogy ebből mennyit tudunk megtartani, csak tőlünk függ.

A nagyböjti időszak a mélyen hívő, vallásukat gyakorló keresztények számára korábban sem volt más, mint most. Viszont azok, akik eddig nem igazán foglalkoztak a böjtöléssel, ennek a néhány hétnek a valódi jelentésével, tavaly és az idén egészen biztosan elgondolkodtak az önmegtartóztatás igazi értelmén. Ha valamikor, most volt, van rá alkalom. Pontosan ezt gondolja Tóth Anna is, aki Budapesten tanul, és nem térhet haza a Vajdaságban élő szüleihez.

— Most nem mehetek haza, hiszen nagy a kockázat, még nem kaptuk meg a védőoltást, és nem szeretnék attól rettegni, hogy ráviszek valamit a szüleimre. Mégiscsak nagyvárosban élek, a tömegközlekedést is használnom kell, ha el szeretnék jutni akár bevásárolni. Korábban rendszeresen jártam templomba, odahaza is, itt is, de most ezt sem gyakorlom, inkább online szentmise-közvetítéseket nézek. A nagyböjti időszakban így sok számomra kedves dolgot vonok meg magamtól. A húsfogyasztás elengedése nem nagy kihívás nekem, ezért mindig teszek hozzá még valamit. Az idén ez az édességmegvonás lesz. Vicces, hogy milyen apróságnak tűnik ez most ahhoz képest, hogy haza sem mehetek az ünnepekre, és tavaly is csak ritkán mentem, mert dolgozom is a tanulmányaim mellett, és nem engedhetek meg magamnak néhány hét karantént.

A bajmoki Janó Sándor is szeretne többet vállalni az ilyenkor előírt húselhagyásnál:

— Hívő és hitét gyakorló keresztényként számomra a nagyböjt egy kedves, várt időszak. Az idei abban különbözik a többitől, hogy ezúttal mindinkább igyekszem odafordulni embertársaim felé, felismerni szükségleteiket, és segíteni nekik. Önzetlenül, mérlegelés nélkül. Sokszor az az ima is nagy ajándék, amelyet elmondunk a másikért. Számomra a hústól való tartózkodás nem nehéz, igyekszem tehát lemondani azokról a dolgokról, amelyek sokszor lefoglalják az időmet: ilyen például a számítógép vagy az okostelefon. Ebben az időszakban a kísértés is erősebb, de ha ellenállunk, akkor formálódunk, és erősödünk hitünkben. A megszerzett tapasztalatok pedig később, az év folyamán segítenek a különböző helyzetekben.

Bodnár Szabina Magyarországon él, és tényként fogadja el, hogy most egészen másmilyenek az ünnepek, illetve az ezekre való felkészülés, mint korábban.

— Tavaly a COVID miatti szigorítások következtében nagyon más volt a nagyböjt és a húsvéti ünnepkör is. Ez felnyitotta a szememet, hogy túlságosan természetesnek vettem ezeket az alkalmakat, így az idén próbálok még jobban odafigyelni erre a negyven napra, illetve elmélyülni a közeledő ünnep jelentőségében.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..