* Hosszú évek óta sikeres könyvvásárt szerveznek az év vége közeledtével. Az idén a rendkívüli körülmények között hogyan sikerül ezt az eseményt megvalósítani?

— Körülbelül tíz esztendeje szervezzük meg a könyvvásárt, mivel a könyvtárak törvényes kötelezettsége, hogy minden évben leltárba vegyék az állományt. Mi természetesen azokat a könyveket, amelyek esetleg a tartalmukat tekintve idejétmúltak, kisebb-nagyobb esztétikai hiányosságuk van, összegyűrődtek, esetleg egy-két lapjuk elszakadt, sajnáljuk kidobni. Ezért gondoltuk úgy, hogy ezeket az állományon kívül rekedt műveket, kiegészítve az ajándékba kapott kötetekkel áruba bocsátjuk, a befolyó összegből pedig újakat vásárolunk. Az akciónak egyébként az a címe, hogy „Önnek mennyit ér?”, ami arra is utal, hogy nem mi szabjuk meg az árakat, hanem a vásárló.

* Online könyvbemutatókat is terveznek a közeljövőben, mit lehet ezekről tudni?

— Valóban tervezünk online bemutatókat, de ez még a jövő zenéje. Jelenleg még a „víznéző asszony” sem tudja megmondani, hogy mi lesz egy-két hónap múlva, de ha a helyzet úgy alakul, akkor mindenképp megszervezzük a könyvbemutatókat. Erre még nekünk is fel kell készülnünk, a technikai feltételeket is elő kell teremtenünk hozzá, szóval még mi sem tudjuk egészen pontosan, hogyan fognak megvalósulni.

* Ha jól tudom, a Szirén nevű integrált könyvtári rendszert, illetve számítógépes katalógust is fejleszteni szeretnék.

— Azok a vajdasági könyvtárak, amelyeknek jelentősebb magyar könyvállományuk is van, jelenleg a Szirén program keretében működnek, melyet szeretnék felváltani egy újabbal. Mindez a Magyar Nemzeti Tanács irányításával történne, a mi könyvtárunk koordinációs szerepet vállal a történetben.

* Milyen hatással volt a járványhelyzet a könyvtár működésére? Mennyiben változott meg az intézmény mindennapi élete?

— Nagyjából a feje tetejére állt az élet, minden korábbi programunk és elképzelésünk kérdésessé vált, de mi igyekeztünk menteni a menthetőt, nem zártunk be egy napra sem, és rövidített munkaidőben dolgoztunk. Egyszersmind ez nagyon jó tapasztalat is volt nekünk. Márciusban-áprilisban, amikor kijárási tilalom volt, azzal szembesültünk, hogy többen jöttek el hozzánk, azaz több olvasónk lett. Talán sohasem látogatták ennyien a könyvtárat, 8-tól 13 óráig dolgoztunk, és volt olyan is, hogy negyvenhatan voltak bent az olvasóteremben. Mindez elgondolkodtató, mert pontosan azokat cáfolja, akik szerint a könyvtárak már halottak, az emberek nem olvasnak könyvet, a televízió és az internet térhódításával pedig sohasem fog visszatérni az olvasási kedv. Kijelenthető, hogy az emberek igenis olvasnak, és érdeklődnek a könyvek iránt. Természetesen ennek előfeltétele, hogy legyenek új, mindenki igényének megfelelő kiadványok. Ha pedig sikerül színes kínálatot nyújtani, akkor az is betér a könyvtárba, aki könnyed nyári olvasmányra vágyik, az is, aki az igényesebb irodalmat kedveli, illetve az is, aki kutatómunkához keres anyagot.

* Akkor kijelenthetjük, hogy a karanténidőszaknak a várttal ellentétben pozitív hatása volt, azaz egyre népszerűbbé vált a könyvtár?

— Sok minden világosabbá vált, és sok minden kiderült. Hogy ez mennyire volt jó, vagy sem, az kérdéses. Szerintem mindenképp vannak előnyei ennek a feje tetejére fordult munkamódszernek. Például azelőtt rendszeresen voltak játszóházas programjaink, most azonban ezek elmaradtak, mert harminc gyermekkel nem lehet zárt helyen foglalkozni. Viszont helyette csináltunk virtuális játszóházat. Meghirdettük egy kis videóval, és a halloweent próbáltuk fókuszba állítani. Igaz, hogy ez az „ünnep” a mi hagyományainktól egy kissé idegen, de a gyerekek korábban is nagyon szerették. Szóval otthon mindenki elkészíthette a saját kis jelmezét, melyet lefényképezett, és a fotót elküldte nekünk. A gyerekeknek nagyon tetszett, és sokan jelentkeztek, főként azért, mert a fiatalok számára vonzó ez az úgynevezett virtuális tér. Mindebben főként az volt a jó, hogy a kicsik a szülőkkel együttműködve tevékenykedhettek. Amíg nem virtuálisak voltak a játszóházaink, addig a szülők behozták a gyermekeiket, és itt hagyták őket néhány órára. Elmentek elvégezni a teendőiket, majd visszatértek, most azonban együtt lehettek a családok. Tehát nagyon jó, hogy a családtagok közösen játszottak, készítették el a jelmezt, és mindez közös élményt nyújtott nekik.

* Mit emelne ki a könyvtár idei évi tevékenységei közül, illetve mit várhatnak a közeljövőben az olvasók?

— Az idei év kapcsán mindenképp érdemes kiemelni a Coder Clubot, vagyis a fiatal programozók klubját. Ez a mi sikertörténetünk, mivel azok a gyerekek, akik részt vesznek benne, és programozást tanulnak, az eddigiekben különféle megmérettetéseken próbálhatták ki magukat, és díjakat is nyertek. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, és egyébként ők is azok közé tartoznak, akik nem álltak le az utóbbi hónapokban, hanem folyamatosan tevékenykedtek, természetesen minden óvintézkedést betartva. Ami a jövőt illeti, mi folyamatosan készülünk a helyzet javulására. Ha visszazökkenünk a normális kerékvágásba, akkor folytatjuk az író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket és könyvbemutatókat, hiszen ezek azok a rendezvények, amelyeket egy könyvtárnak csinálnia kell. Ha pedig tovább tart ez a rendkívüli időszak, akkor majd megpróbáljuk másként megszólítani a közönségünket.