Kedves Olvasók!

Az idei év különlegessége, hogy együtt ünnepli Húsvét ünnepét a különböző naptárat használók közössége. Itt, a Vajdaságban úgy is fogalmazhatnánk, most szinte mindenki ünnepel. Bár évről évre az ünnepeinket a legkülönfélébb külső hatások határozzák meg, mára megszokottá vált ez, hiszen lassan már oda jutunk, hogy mindennel elégedetlenek leszünk. Valahogy semmi sem felel meg a mindenkori embernek, és véleményét nem rejti véka alá.

Úgy gondolom, a világban, és szűkebb környezetünkben is, úrrá lett a hatalomvágy és az anyagi biztonság utáni féktelen hajsza. A „hatalmasok” nem a háborúk lezárásán, hanem azok folytatásán ügyködnek. Az anyagiakat hajszolók nem ismerik az elég fogalmát. Az évről évre erősödő tudat, hogy nekem jogom van erre, vagy jogom van arra, azt erősíti bennem, hogy az emberi jogok fogalmába minden személyes sértettségemet beleszorítsam. Ha ez nem hoz eredményt, akkor a nemzetközi joghoz fordulok, mert ahhoz is jogom van...

Húsvétot ünneplő keresztyén testvérek! Vajon hogyan lehet ebbe a féktelen zűrzavarba belepumpálni a Húsvét ünnepét, Jézus feltámadását? A nagy hajtásban, rohanásban, bizonytalanságban, tüntetésben és lezárásokban, jogokban és igazságosztásokban hogyan képes az ember megnyugodva, békében és szeretetben, elcsendesedésben örvendezni a halál hatalmát legyőző, feltámadott Úr Jézus Krisztusnak?

Érdekesek a Bibliában a húsvéti történetet megélő szereplők, akik megtapasztalták az üres sír élményét. Olyan hatással volt rájuk, hogy azonnal elsiettek, ki-ki a maga útján, hogy bizonyságot tegyenek a halál hatalmának legyőzéséről. Megtapasztalták az igazi örömöt, és elmentek, hogy hírül adják, elmondják másoknak is: valóban feltámadt az Úr!

A feltámadás, az első húsvét pillanatától kezdve, keresztyén hívő emberek szerte a világban ebből táplálkozva és ezért élnek. Ezért járnak templomba, az istentiszteletek alkalmaira, hogy megünnepeljék ezt a világot megváltó és megváltoztató eseményt. És így teszünk mi is most, az idei húsvétkor. Mert a világban talán éppen ez a legnagyobb öröm, tudni, hinni, megélni, hogy valóban feltámadt az Úr, aki legyőzte a halál hatalmát, és az örök élet lehetőségét kínálja fel mindnyájunknak.

Húsvét ünnepében ezt lehet elfogadni. Megérteni, hogy mindez értem történt. Az én életemért. Látni a golgotai keresztet, abban meglátni az okot, a saját bűneimet, és elfogadni, magunkba zárni a húsvéti feltámadásba vetett hitet. És persze cselekedni. Ahogyan az asszonyok is, a tanítványok is. Elmondani másoknak is az életet mentő, boldogságot és örömöt hozó húsvéti örömhírt: valóban feltámadt az Úr!

Fogadjuk el minél többen a Húsvét igazi tartalmát és örömét minden körülménytől függetlenül, hiszen a minket körülvevő környezetünk nap mint nap változó tartalmakat sorakoztat fel, melyekkel a figyelmünket próbálja elfordítani az igazi öröm forrásától. Ne engedjük meg ezt magunknak.

Legyen béke, öröm, boldogság, igazi húsvét, igazi feltámadásba vetett hit!

Áldott húsvéti ünnepet kívánok minden kedves olvasónak!
Az Úr feltámadt, az Úr valóban feltámadt!

Erős Vár a mi Istenünk!

Dolinszky Gábor
evangélikus püspökhelyettes