Április 14-e a könyvtárosok világnapja. A köztudatban az él, hogy a könyvtárosok olvasással próbálják meg kitölteni a munkaidő legnagyobb részét, holott sokkal összetettebb és fáradságosabb hivatásról van szó. Az olvasók kiszolgálásán túl rengeteg adminisztrációs munka, rendezvények szervezése és koordinálása, pályázatok lebonyolítása is a feladatkörükbe tartozik. A könyvtárosok azok, akik az olvasókon kívül életet lehelnek a könyvespolcok közé, akik leporolják a klasszikus irodalmat és követik a legújabb műveket. Három vajdasági könyvtáros gondolataival ünnepeljük őket.
Bognár Irén
Bognár Irén immár huszonnyolc éve a Szabadkai Városi Könyvtár könyvtárosa, így a munkaévei során végigkísérhette a jelentősebb változásokat.
— A tudományos osztályon kezdtem el a munkámat az olvasószolgálattal. Abban az időben még cédulakatalógusokkal dolgoztunk, és nagyon fontos volt felismerni a működését, hiszen nem szabadpolcos volt a kiszolgálás. Később átkerültem a feldolgozóosztályra, ahol félautomata írógépekkel dolgoztunk, és valamennyire megkönnyítette a munkát, hogy nem kellett másolatokat készítenünk a lapokról. Mondhatom, hogy eljutottam a teljes digitális írástudatlanságtól a középszintig, de még igénylem a szakemberek tanácsát és segítségét. Szükségünk van arra, hogy folyamatosan képezzük magunkat, és állandóan követnünk kell a technika új vívmányait. A korszerűsödés terén a könyvtár minden fázisán keresztülmentem az évek során. A mai könyvtáros számára nélkülözhetetlen a számítógép használata. Úgy gondolom, mi vagyunk a híd az olvasó/felhasználó és az információhalmaz között. A könyvtárosi munkában azt látják az emberek, hogy a polcok között tesz-vesz, a számítógépen nézeget valamit az ember, de a munka nagy része igazából láthatatlan, például az adatfeldolgozás is egy precizitást igénylő hosszú munka, mely nem az olvasók előtt történik. Véleményem szerint alázattal kell fordulnunk ehhez a tevékenységhez, hiszen mi szolgáljuk ki az olvasót. Az olvasás népszerűsítése érdekében időnként ki kell lépnünk a szürke hétköznapokból, és meg kell mutatnunk azt, hogy kik vagyunk, mit tudunk, és mindig ott vagyunk az olvasók érdekében.
Bednárik Prokec Zita
Bednárik Prokec Zita, a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár munkatársa szerint az olvasókat a könyvek mellett a rendezvényekkel lehet leginkább a könyvtárba csalogatni.
— Sokan akkor ismerkednek meg a könyvtárunk állományával, amikor ellátogatnak egy-egy rendezvényünkre, és gyakran így válnak az olvasóinkká. A mi könyvtárunkban a gyerekek és a nyugdíjas korosztály a legaktívabb olvasók, nekik van a legtöbb idejük. A kamaszokat és az elfoglalt középkorúakat a legnagyobb kihívás bevonzani a könyvtárba. Egy nagyon színes munka a miénk, és nem kizárólag a könyvekkel, illetve az olvasókkal törődünk, hanem rendezvényeket szervezünk, gyermekfoglalkozásokat, irodalmi esteket tartunk, pályázatokkal foglalkozunk, és esetünkben például az intézményünkben működő Coder Clubnak is segítjük a munkáját. Mi sem bizonyítja jobban a hivatásunk sokszínűségét, mint az, hogy legutóbb például jelmezbe öltöztünk, és bementünk az iskolánkba, hogy reklámozzuk az egyik foglalkozásunkat. Mivel rájöttünk, hogy a plakátok már elavultnak számítanak, a tematikának megfelelő jelmezekbe bújunk, és így próbáljuk meg népszerűsíteni a rendezvényeinket.
Kopasz Ildikó (Kopasz András felvétele)
Kopasz Ildikó a Zentai Városi Könyvtár csapatát erősíti, és nagyon fontosnak tartja, hogy minden korosztály megtalálja a számára érdekes olvasnivalót.
— A könyvtárnak a mai világban lépést kell tartania a rohamosan fejlődő technológiával, de meg is kell maradnia használó- és olvasóbarát intézménynek, így a könyvtárosoknak minden lehetőséget és alkalmat meg kell ragadniuk, hogy a hagyományos értelemben vett olvasás ne vesszen el ebben az egyre inkább rohanó, virtuális világban. A magam részéről a könyvtárosi szakmát lehetőségként élem meg, olyan értelemben, hogy fontosnak tartom azt, hogy a legkisebbek, az óvodások és a kisiskolások megszeressék a könyvet, az életükben pedig rendszeressé váljon az olvasás, illetve szokássá a könyvtárlátogatás. Tehát egyértelműen az olvasóvá nevelés a cél a szülővel és a pedagógussal karöltve. Mindig öröm számomra, amikor egy-egy kisgyermek rendszeres olvasónkká válik, és csillogó szemmel, izgalommal telve lép be a könyvtár ajtaján. Ugyanígy érzek az idősebb gyerekekkel kapcsolatban is. Azt tartom fontosnak, hogy ne csak a kötelező házi olvasmányokat olvassa el a tanuló, hanem legyen kedve kutatni, válogatni a polcokon lévő könyvek közül, legyen az akár egy tudományos munka, egy kortárs irodalmi alkotás vagy éppen egy thriller. Ezért is nagyon fontos, hogy a könyvtárakban elérhetőek legyenek a legújabb kiadványok, hogy naprakészek tudjunk maradni. Szeretem azt, amikor az olvasók egymással vagy a könyvtárossal osztják meg az olvasmányélményeiket, ajánlanak egymásnak könyveket, érvelnek egy-egy kötet mellett vagy éppen ellene. Úgy hiszem, hogy éppen az ilyen párbeszéd kialakítása a lényeg, hiszen a mai kor könyvtárának nem magányos helynek kell lennie, hanem közösségi térnek, ahol lehet együtt gondolkodni, ahová szívesen jár be mindenki. Mi a Zentai Városi Könyvtárban mindent megteszünk azért, hogy megteremtsük ezt a légkört. Valódi kapcsolatok kialakítására törekszünk, mert szeretnénk, ha a könyvtár olyan hely lenne, ahol mindenki igazán otthon érzi magát.
