Pünkösd előestéjén (június 7-én) ismét református kórusok hangja tölté be a Magyar Állami Operaház falait! Részeként a sorrendben XXII. Református Énekek névvel felruházott hangverseny istentiszteletnek, mely 2002 óta a Kárpát-medence magyar reformátusságának egyik legnagyobb egyházzenei ünnepe. Ez a koncert egyszerre művészi és szakrális élmény, mely összeköti a vallásos és az egyházzenét kevésbé ismerő közönséget.

A magyar református kórusok, orgonisták és az Urat énekhanggal dicsérő, élő gyülekezet találkozója volt ez. Ünnep, midőn a művészet temploma Isten házává is válik, lévén a reformátusság több száz éves, illetve újabb kori dallamai, sorai csendülnek fel.

— Örömmel mondhatjuk el, hogy ezek az énekek nem bemutatandó kiállítási tárgyak, hanem élő, napról napra megszólaló, közösségeinket összetartó darabok, és a közönség sem csupán hallgatóság, hanem partner, a szakrális élmény részese. A református közösség teljességének és sokszínűségének felmutatását segíti az a hagyomány is, hogy évről évre nem csupán az anyaországban, hanem határainkon túl működő kórusok is velünk vannak — hallhattuk a rendezvény nyitányának szövegében, melyet az est házigazdája, Balogh-Zila Teodóra, a szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) munkatársa olvasott fel. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntve többek között Böszörményi Gergely urat is, a Református Zenei Fesztivál és a Református Énekek megálmodóját és alapítóját, valamint nejét, Zohna Márta asszonyt, e két patinás rendezvény évtizedeken keresztül elhivatott mozgatóit. Mint ismeretes, a Református Énekek a Zeneakadémián debütált, majd sok-sok éven keresztül a Művészetek Palotája (MÜPA) nyújtott befogadó hajlékot föléje. Az Operaház sorrendben második alkalommal vált kihelyezett „templommá”, református szakrális térré.

A Szentlélek kiáradásának / az Egyház születésének ünnepnapjára hangolódó találkozó — a korábbi évtizedek gyakorlatát követve — ezúttal is négy önálló, összességében egymással mégis szorosan egybefonódó részből (Invokáció — Jövel, Szentlélek, Úr Isten!; Bűnbánat és hitvallás — Siess, nagy Úr Isten, én segítségemre!; Dicséret — Küldetés — A Menny Urának tisztelet; és Áldás — Ó, maradj, Uram, vélünk, mert beesteledik) épült fel. Külön-külön négy vezénylő karnaggyal (Balogh Lázár, Berkesi Boglárka, László Lóránd és Ecsedi Péter) és orgonistával (Monostori Ferenc, Sárosi Dániel, Balogh Lázár és Kovács Botond). Minden részt pedig igeolvasás vezetett be. Eme szolgálatot Zila Gábor, Böszörményi Gergely, Udvardi-Zsoldos Péter és Pálfalvi J. Viola vállalták. Az est közreműködő kórusai a Központi Református Kórus (Budapest), a Debreceni Református Kollégium Kántus, a Nagykőrösi Arany János Gimnázium Kórusa, a Tatai Református Gimnázium Kórusa, a (budapesti) Nagyvárad téri Református Egyházközség kórusa és a felvidéki Collegium Musicum Komárom voltak. A kiosztott énekfüzetek segítségével alkalmasint maga a publikum is bekapcsolódhatott a közös éneklésbe.

Mindeközben folytatódott a halmozottan hátrányos helyzetben élő gyermekek nyári üdültetésének megszervezését fókuszba helyező Bárka Tábor kezdeményezésének anyagi felkarolása is. 

S mielőtt ki-ki megtért volna otthonába, az egybegyűltek és nemes szándékaik fölött nagytiszteletű Pálfalvi J. Viola, a Bárka Tábor Alapítvány kuratóriumi elnöke mondott áldást. Teljessé mindezt a Nemzeti ima akkordjai tették végül.

Beszámolónk fotói a rendezvény főpróbáján és a gálán készültek. Munkavégzésem logisztikáját a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány tette lehetővé. Köszönet a bizalomért.