A Móka címet viselő, Topolya és környéke múltját bemutató kiállítás júniusban nyílt meg, és a többi közt arra is rámutat, hogy a digitális készülékek nélkül is ki tudtak kapcsolódni a kisebbek és a nagyobbak egyaránt. Vastag Gazsó Hargita múzeumpedagógus, az intézmény munkatársa elmondta, a kiállítás ötlete onnan ered, hogy szerettek volna emléket állítani egy egykori topolyainak, Zöldy Lőrik Pálnak, aki a századelőn élt a településen.

— Zöldy Lőrik Pál átköltözött Szegedre, ott postásként dolgozott, és ott is nyugdíjazták. Mivel közben meghúzták a trianoni határokat, nem tudott Szegedről nyugdíjasként hazajönni Topolyára, és óriási honvágya volt. Ez a honvágy ösztönözte őt arra, hogy visszaidézze magában a századelő Topolyáját, és megírja a néprajzi monográfiáját. Több ezer oldalas anyagról van szó, mely gépiratokban megtalálható a Topolyai Helytörténeti Levéltárban, és Bakos Réka néprajzos kolléganőmmel kitaláltuk, ebből az óriási anyagból szeretnénk kiemelni, hogy hogyan szórakoztak a gyerekek és a felnőtt emberek Topolyán és környékén a századelőn. A gyerekre vonatkozó részt én állítottam össze, a felnőttekét pedig Réka. Közzétettünk egy felhívást a környékbeliek számára, hogy ha van otthon olyan tárgyuk vagy játékuk, amely a szórakozáshoz kapcsolódik, és kölcsön tudják adni nekünk, akkor azt felhasználnánk a tárlathoz. Jelentkeztek családok Bácskossuthfalváról, Pacsérról, Bajsáról, Gunarasról, illetve természetesen Topolyáról is, és volt, aki ide is ajándékozta nekünk a tárgyat. A felnőttek számára a disznóvágás nemcsak munka volt, hanem szórakozás és közösségi élmény is, így a disznótorokban használt tárgyak, eszközök is helyet kaptak a kiállításon, valamint az egykori Vadász kocsma pultját is sikerült megszerezni, ezáltal pedig felelevenítjük a kocsmai szórakozást és mulatozást. Simon Julianna bababútorokat és rongybabát hozott, melyet ő maga készített. Ekkor született meg az ötlet, hogy mivel ő ezt tudja csinálni, és a Hagyományok Háza díjazta is a munkáját, tehát szakértővel van dolgunk, kérjük fel, hogy tanítsa meg a topolyai nyugdíjasokat a rongybaba készítésére, hogy ennek ismét terjedjen el a hagyománya Topolyán, és ezt adják az unokáknak ajándékba — emelte ki Vastag Gazsó Hargita, aki azt is elmondta, a résztvevők hazavihették magukkal a babákat. Ha viszont valaki több babát is el tudott készíteni, akkor azokat ajándékozza a múzeumnak, hogy a kiállítást megtekintő ovis csoportokban ki tudják sorsolni valamelyik fiatal múzeumlátogatónak.

Régi gyermekjátékok

A Simon Julianna topolyai kézimunka-oktató, hímző- és szövőasszony által vezetett műhelymunkán 16-an vettek részt, többnyire olyan személyek, akiknek már van tapasztalatuk a varrás terén, ezért otthonosan mozognak a tűk és a cérnák között.

— Az elvárásoknak megfelelően alakult a foglalkozás, sokan eljöttek, hogy megtanulják a rongybabakészítést. Az első napon megvarrtuk a babák testét, a másodikon pedig az öltözékét készítettük el. Ezúttal gyermekruhába öltöztettük őket, de már kérdezgették tőlem, lesz-e folytatása a műhelymunkának, mert hétköznapi, ünnepi, és még sorolhatnám, hogy milyen viseletet lehetne varrni nekik, hiszen a gyermekkortól kezdve az időskorig más-más viselettel díszíthetjük őket. Egy nagyon jó csapat állt össze, mindenki szívvel-lélekkel dolgozott, én nagyon elégedett vagyok, és hálával tartozom Vastag Gazsó Hargitának, hogy teret adott ennek a foglalkozásnak. Többen jelezték, örülnek annak, hogy hazavihetik magukkal ezt a tudást, mert van, akinek négy unokája van, és mindegyiknek szeretne rongybabát varrni — mondta a kézimunka-oktató.

A szegények karácsonyfája

A topolyai Bata Rozália varrónőként dolgozott fiatalabb korában, ruhákat készített, kézimunkázott, és már a rongybabavarrásban is kipróbálta magát.

— Egyrészt a kíváncsiság hajtott, hogy részt vegyek ezen a foglalkozáson, másrészt pedig a ruhaneműk és a varrás iránti szeretet. Magyar népviseletbe öltöztettem az általam elkészített babát. Nagyon szeretném, ha ismét népszerűek lennének a gyerekek körében a rongybabák, mert igazi értékük van. Gyerekként nekem is volt rongybabám, melyet kint felejtettem az udvaron, a kutyánk pedig darabokra szedte, ez persze nekem akkor nagyon fájt. Élvezettel készítettem most is a rongybabákat, és bízom benne, hogy van, aki ezt vásárol a gyerekének a bolti műanyag játékok helyett — hallottuk Rozáliától.

A nagy népszerűségnek örvendő műhelymunka a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat, valamint a múzeum közös szervezésében valósult meg.

A kiállítás egyik különlegessége a ma már ritka kincsnek tekintett szegények karácsonyfája, mely Zöldy Lőrik Pál családi hagyatékából származik. A koronafa, vagyis a glédics ágaiból álló tövises fáról nem a karácsonyfa jut eszünkbe, de a szegény családok körében mégis ez jelképezte a szeretet ünnepét. A Móka című kiállítás október 13-áig várja a látogatókat.

A régi kort megidéző rongybabák

A rongybabakészítő foglalkozás résztvevői