A szabadkai Kún Szabó Róbert a műszaki középiskola villanyszerelői szakát végezte el. Édesapjával és a nagyanyjával él. A szülei hat éve váltak el, megvárták, hogy fiuk nagykorú legyen. Ő dönthette tehát el, kivel szeretne maradni: édesapját választotta. Még nem nős, de komoly párkapcsolata van.

— Állandó munkahelyem sajnos nincs, csak hébe-hóba akad valami alkalmi jellegű teendő — meséli a rendkívül barátságos fiatalember. — Általában ismerősök számítógépeit javítgatom, beszerzek egy-egy szükséges alkatrészt, vagy éppen a maroktelefonjukat dekódolom. Ez a szenvedélyem, a villanyszereléshez nem is nagyon értek.

A különféle számítógépes programok, a maroktelefonok és egyéb műszaki cikkek világában igen jártas Róbert nagyon kedves, közvetlen fiatalember. Sok ismerőse és barátja van.

— Mindig is szerettem a számítógépeket, és értek is hozzájuk. Alkatrészeket cserélek, javítok, kitakarítom a gépet, szétszedem akár a legapróbb darabkákra, és pontosan tudom, mit hogyan és hová kell visszaillesztenem, hogy ismét kifogástalanul működjön. Nálam nincs különbség a régebbi, asztali számítógépek és az új generációs laptopok, illetve táblagépek között. Mindegyik működését hamar áttekintem, úgyhogy bármit megjavítok, korszerűsítek, telepítek, lecserélek... Ezért is keresek olyan állást, ahol ezt a képességemet kamatoztatni tudnám. Sajnos, manapság az egyik legnehezebb dolog munkához jutni.

A számítógépeké a jövő, ez nem vitás. Talán már nincs is olyan háztartás, ahol ne lenne legalább egy komputer vagy mobiltelefon, mégis nehezen érvényesül a Róberthez hasonló szakember. A nincstelenség arra kényszeríti az embereket, hogy jól meggondolják, mire is költenek. Ha valamilyen berendezés elromlik a házban, azt javíttatják meg előbb, amelyre szükség van. Ilyen a mosógép vagy a hűtőszekrény, a hajszárító vagy a bojler, de nem a számítógép.

— Az alkalmi munkákból származó jövedelmemmel egyelőre ki tudom egyenlíteni a számláimat, illetve a legszükségesebbeket megvásárolni, de „luxusra” már nem telik belőle. Ezért lenne nagyon jó, ha sikerülne egy állandó álláshoz jutnom, amely mellett talán még a jelenlegi munkámat is el tudnám végezni, ily módon kiegészítve a keresetemet. Mert előttem az élet, családot szeretnék alapítani, megteremteni az otthonunkat, és ehhez bizony pénzre van szükség. Egy ismerősömmel létrehoztunk egy céget, amely a számítógépek javítására szakosodott, ugyanakkor alkatrészeket is árusítunk, sőt autókat javítunk, autómosodát működtetünk, utasokat szállítunk bel- és külföldre egyaránt. Nem riadunk vissza, ha akadályba ütközünk: csak dolgozunk, kiszolgáljuk a hozzánk bizalommal fordulókat, mert ahogy nekünk a pénzre, úgy nekik a kifogástalan szolgáltatásra van szükségük. Jó lenne, ha az állam némiképp megkönnyítené a magánvállalkozók helyzetét, nem pedig azon fáradozna, hogy az irreálisan magas kamatokkal ellehetetlenítse a működésüket. Remélem, eljön majd az az idő, amikor nem kell könyörögni egy-egy jól fizető állásért, amikor majd megbecsülik a szaktudást és az igyekezetet — zárja a beszélgetést Kún Szabó Róbert.