80 éve született, 40 éve hunyt el

Podolszki József költő, prózaíró, kritikus, publicista (1946. július 28., Bácsfeketehegy — 1986. szeptember 11., Újvidék)

A vajdasági magyar sajtó meghatározó alakja, hosszú éveken át a Magyar Szó és a Hét Nap munkatársa volt. Publicisztikáiban következetesen foglalkozott a közélet, a kultúra és a vajdasági magyarság kisebbségi helyzetének kérdéseivel. Írásait éleslátás, kritikai attitűd, gyakran ironikus hang jellemezte. Több nemzedék számára volt szakmai és etikai mérce az újságírásban. 1971-ben az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén szerzett diplomát. 1967 és 1983 között a Képes Ifjúság, 1984 és 1986 között a 7 Nap munkatársa volt. 1985-ben Zadarba költözött. 1996-ban születésének 50. és halálának 10. évfordulója alkalmából Szabadkán a Szabad Líceum szervezésében és a Csáth Géza Művészetbaráti Kör tagjainak közreműködésével Podolszki József Emléknapot tartottak, melyen a publicista munkásságát értékelték kritikusok, költők és újságírók. Ekkor merült fel a Podolszki József Emléknap rendszeresítésének gondolata, és Bácsfeketehegy (Podolszki szülőhelye) 1998 óta meg is szervezi az eseményt.

Fotó: Szerda Zsófi

85 éve született

Bodor Anikó népzenekutató, néprajzi gyűjtő, pedagógus (1941. június 15., Zenta — 2010. július 9., Zenta)

Az általános iskolát és a gimnáziumot Zentán végezte el. Zágrábban és Újvidéken jogi, Stockholmban művészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1972-ben Uppsalában zenetudományi diplomát szerzett, majd 1981-ben a belgrádi Zeneakadémia etnomuzikológiai szakán népzenekutatóként diplomázott. 1984-ben Belgrádban zenefolklórból magisztrált. 1965-től Bezdánban, 1970-től Eskilstunában, 1971-től Stockholmban általános iskolai zenetanár volt, 1972-től 1973-ig az Újvidéki Rádió és Televízió munkatársa, 1975 és 1995 között a zentai alsófokú zeneiskola tanára. 1995-től 2006-ig a zentai Városi Múzeum, 2006-tól 2010-ig a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet népzenekutató munkatársa volt. A vajdasági magyar népzenei archívum létrehozását szorgalmazta. A Durindó és a Gyöngyösbokréta Tanácsának felkérésére a VMMSZ 2011-ben létrehozta a Bodor Anikó-díjat, mellyel a saját hagyományanyagát legsikeresebben tolmácsoló népzeneegyüttest jutalmazzák.

Gion Nándor prózaíró, szerkesztő (1941. február 1., Szenttamás — 2002. augusztus 27., Szeged)

Az általános iskolát Szenttamáson, az ipari szakiskolát Szabadkán végezte el. 1963-ban az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén szerzett tanári oklevelet. 1963-tól 1983-ig és 1985-től 1993-ig az Újvidéki Rádió munkatársa, szerkesztője, főszerkesztője volt, 1983 és 1985 között az Újvidéki Színház igazgatója. 1993-tól Magyarországon élt szabadfoglalkozású íróként. Szenttamás példás módon őrzi Gion Nándor emlékét. Az író felújított és emléktáblával megjelölt szülőházát 2012. augusztus 14-én Gion Nándor Emlékházzá avatták. A munkássága iránti figyelem jeléül 2012-től a Gion Nándor Emlékház és az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet a „magyar irodalom és szellemiség gazdagítása, új művek írásának serkentése és a gioni irodalmi diskurzus továbbélése” céljából három-három évente regényre, illetve ifjúsági regényre, évente pedig novellára, illetve szerbül még nem olyasható Gion-novella fordítására ír ki pályázatot. Jelentősebb művei: A kárókatonák még nem jöttek vissza, Sortűz egy fekete bivalyért, Latroknak is játszott, Virágos katona.

110 éve született

Pataki László rendező, színész, pedagógus, önéletrajzíró (1916. július 13., Szabadka — 1999. október 16., Szabadka)

Az elemit és a gimnáziumot 1935-ben Szabadkán végezte, ahol a Népkör tagja volt. Beiratkozott a Zágrábi Egyetem Orvosi Karára. 1939-ben bevonult, 1941-ben Belgrádban német hadifogságba esett, majd ausztriai fogolytáborba került, ahonnan rövidesen kiszabadult. 1942 és 1944 között városi tisztviselő volt Szabadkán, 1945-ben a szabadkai Népszínház alapító tagja. 1945 és 1953 között a szabadkai Népszínház, 1953-ban és 1954-ben pedig a zombori színház magyar tagozatának tagja lett. 1955-ben az Újvidéki Rádió rendezőjének nevezték ki. 1955 és 1975 között a szabadkai Népszínház színésze, rendezője, 1968-tól 1970-ig a magyar társulat igazgatója volt, 1975-től 1983-ig pedig az újvidéki Művészeti Akadémia magyar színművészeti szakának egyetemi rendes tanára. Tiszteletére hozták létre 2001-ben a Pataki-gyűrű díjat, melyet minden év október 29-én, a vajdasági magyar dráma napján adnak át az előző évadban legjobb teljesítményt nyújtó színésznek.

140 éve született

Munk Artúr prózaíró, orvos (1886. május 25., Szabadka — 1955. november 8., Szabadka)

Az elemi iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte el. Budapesten szerzett orvosi diplomát, majd cselédkönyves orvos lett a János Kórházban. Utána hajóorvos volt a Fiume és New York között közlekedő óceánjárón, illetve a Carpathián, mely elsőként sietett a Titanic hajótöröttjeinek mentésére. 1914 közepétől tizenöt hónapon át orvos főhadnagy volt az I. világháborúban. 1917-ben orosz fogságba esett, 1921-ben szabadult. Hazatérése után orvosként dolgozott Szabadkán. Emlékét Szabadkán szobor (Weil Erzsébet alkotása) és utcanév őrzi. Szerepel a Dettre—Radó szerkesztette Vajdasági magyar írók almanachjában (1924), a Bácsmegyei Napló 1929. évi almanachjában, illetve az Ákácok alatt (1933) című novellaantológiában.

10 éve hunyt el

Bányai János akadémikus, egyetemi tanár, kritikus, irodalomtudós, prózaíró, szerkesztő (1939. november 20., Szabadka — 2016. február 21., Újvidék)

Az általános iskolát Bácsfeketehegyen, a gimnáziumot 1958-ban Szabadkán végezte el. 1963-ban az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékén szerzett diplomát. 1974-ben Füst Milán költészetének struktúrája című disszertációjával irodalomtudományból doktorált. 1964-től 1984-ig, majd 1991-től 2007-ig az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén dolgozott: 1974-től docensként, 1982-től egyetemi rendkívüli tanárként, majd 1991-től 2007-ig egyetemi rendes tanárként. 1992-től 2006-ig a Magyar Tanszék tanszékvezetője volt. 1983 és 1987 között a Forum Könyvkiadó főszerkesztőjeként, 1987-től 1991-ig a kiadó vezérigazgatójaként dolgozott. 1996 és 2000 között a zombori Tanítóképző Kar, 1998-ban a szegedi JATE, 2000 és 2011 között a Belgrádi Egyetem Filológiai Kara Magyar Tanszékének vendégtanára volt. 1967-től 1969-ig az Új Symposion, 1976-tól 1984-ig a Híd főszerkesztője volt.

Gerold László kritikus, irodalomtörténész, színháztörténész, szerkesztő, egyetemi tanár (1940. szeptember 24., Újvidék — 2016. október 12.)

A délvidéki magyar irodalmi élet egyik legfontosabb értelmezője és dokumentátora volt. Kritikáiban és tanulmányaiban következetesen foglalkozott a vajdasági magyar irodalom alakulásával, különös figyelmet szentelve az Új Symposion nemzedékének és az avantgárd, illetve posztavantgárd törekvéseknek. Az általános iskolát és a gimnáziumot Újvidéken végezte el, majd 1963-ban az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén szerzett tanári oklevelet. 1983-ban a Dráma és színjátszás Szabadkán a XIX. században című doktori disszertációjával az irodalomtudományok doktora lett. 1964 és 1971 között a Magyar Szó munkatársa, színikritikusa volt. 1971-től egészen nyugdíjba vonulásáig, 2007-ig az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének tanáraként dolgozott. 1971-től tanársegéd, 1983-tól docens, 1988-tól egyetemi rendkívüli tanár, 1995-től egyetemi rendes tanár volt. 1983 és 1992 között tanszékvezető volt, 1996 és 2000 között a zombori tanítóképzőben vendégtanár. 2000 és 2003 között a Belgrádi Egyetem Filológiai Kara Magyar Tanszékén, 1994 és 2007 között pedig az újvidéki Művészeti Akadémián volt vendégtanár.

20 éve hunyt el

Bada Dada költő, képzőművész (1963. augusztus 11., Újvidék — 2006. július 4., Budapest)

Az általános iskolát és a grafikai szakközépiskolát (1982) Újvidéken végezte el, majd az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének hallgatója lett. Alkalmi munkákból élt, illetve szabadfoglalkozású alkotó volt. 1984 és 1988 között az Új Symposion munkatársaként dolgozott. 1990-től 1991-ig a Képes Ifjúság képregényrovatát szerkesztette. 1991-ben Magyarországra költözött. 1992 és 1996 között a budapesti Varga Animációs Stúdió munkatársaként tevékenykedett. Több önálló és csoportos kiállítása volt, gyakran drMáriással közösen. Életét leginkább a festészet töltötte ki, ezenkívül verseket, dalszövegeket írt, a Jugoszláviai Tudósok (később Tudósok) együttes tagjaként előadóművészként is hírnevet szerzett, továbbá több animációs filmet alkotott. Filmjei: Pánik pingpong, Help, Frontline, Die Der Das, Grand hot Hotel, Dadaista évszakok, Túszdráma.

(Forrás: Vamadia)