A „hiedelmekkel” ellentétben, hogy a lokális közművesítés ingerenciáit feszegető témakörben, a 2017 februárjában közölt legelső interjúnk óta évi rendszerességgel már mindent lejegyeztünk, továbbra is akadtak fontos mozzanatok. Egyik közülük mindenképp ama tény, mely szerint e közvállalat mind a mai napig működőképes. Dacára annak, hogy anyagi vetületű gondjaiból szinte soha sincs híján. Mert sajnos nemcsak a lassacskán már többmilliós tételre rúgó kinnlevőségei megfizettetése vált — enyhén szólva — nehézkessé, de bizonyos „elemek” rongálási, garázdálkodási kedve sem tetszik lankadni — nyilatkozta lapunknak Jóvér László, a debellácsi kommunális közvállalat megbízott igazgatója. Elmondása szerint 2021-ben mindezt az úgynevezett szabad ég alatti gazdálkodást érintő kockázati tényezők kedvezőtlen konstellációja is tetézte. Magyarán: a tavalyi év folyamán a vihar három vásárukat/nagy piacukat is elmosta.

Jóvér László

Kérdésemre, hogy mi minden szükséges, főleg hosszú távon, egy olyan (köz)vállalat ütőképes megmaradásához, mely mindent a szolgáltatásai megfizettetéséből teremt elő, az egyetlen megoldást tartalmazó válasz viszonylag egyszerűnek hangzott.

— Semmi különös, „csupán” a 75—85%-os rendszeres megfizettetés. Noha esetünkben ez az érték sokkal alacsonyabb, hál’ istennek a 2021. évet sem zártuk negatív gazdálkodási végeredménnyel. Tehát mindaddig, amíg ezt az egyensúlyt meg tudjuk tartani, útközben kisebb-nagyobb bajokat is orvosolva, addig van esélyünk. Reálisan. Persze valahol az is benne van a pakliban, hogy ha nem lépünk fel erélyes határozottsággal a közöttünk élő, irányunkban pedig tetemes összeggel tartozó lakosaink/ügyfeleink vállalatunk sorsát is jelentősen befolyásoló konok öntörvényűsége ellen, negatív és eleve demotiváló példáik a jövőben még inkább elharapózhatnak. Ez pedig maga lenne a vég kezdete. A lakosságot egyébként továbbra is igyekszünk érdemben és rendszeresen kiértesíteni (főleg az elektronikus média által) az őket érintő közös dolgainkról. Ideértve a törlesztési lehetőségeket is. Az elmúlt időszakban sajnos többtucatnyi olyan esetünk is volt a faluban, amikor az érintett háztartásokat — az évek során felhalmozódott vízadósságuk miatt — kénytelenek voltunk lekapcsolni a vezetékes vízhálózatról. 

A torontálvásárhelyi közművesítési közvállalat mindössze nyolc plusz egy főt foglalkoztat(hat). Ennek dacára közvetlen hatáskörébe csupa olyan stratégiailag létfontosságú tevékenység (a lakosság minőségi ivóvízellátása, az ivóvizes kutak karbantartása, az emésztőgödrök rendszeres szippantyúzása, a falupark, valamint a két temető gondozása meg a temetkezések, illetve a hetipiacok és a hagyományos debelyacsai vásárok megrendezése, helyszíni előkészítése) tartozik, amelynek végzéséhez bizony elkelne még ember a gátra. Mint hajdanán!

Az idei beszélgetésünkben egy, a terep bejárására, illetve az adódó napi munkálatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen, kisebb szerszámok szállítására egyaránt alkalmas furgon megvásárlásának ténye is szerepelt. A traktorokon pedig felnik, gumik és csapágyak lettek cserélve. Újabb jelentős tételek a nagyobb összegre rúgó szükséges invesztíciók listájáról.

Végezetül egy-két hangosan megfogalmazott vállalatvezetői bizakodás. Elsősorban afelől, hogy — mihelyt kitavaszodik végre — odakünn a kutaknál, szóval a nyugati faluszélen közös erőbevetéssel sikerül újra helyreállítaniuk egy régi, időközben a kelleténél alaposabban megroggyant épületüket. Azaz oly mértékben adaptálni azt a néhai objektumot, hogy a vállalat munkagépei fölé födél kerülhessen, és persze a tüzelő se maradjon a csillagos ég alatt.

Másodjára pedig az idei évadban megtartandó, egy híján másfélszáz éven át messzi földön híres és neves debelyacsai/torontálvásárhelyi kirakodó- és jószágvásárok zökkenőmentességéért és sikerességéért fakadt fel egy elfojtott sóhaj, reménykedés. Ez utóbbi alkalmak rögzített időpontjainak hivatalos közzétételével, természetesen, egyelőre kivárnak az illetékesek. A többi meg majd alakul. Mint mindig.