Montenegró kiharcolta függetlenségét, és Szerbia 88 év után ismét magára maradt. A válásnak nem is lesznek számára következményei, hiszen a volt Államközösség jogutódja, és intézményei révén önálló államként működhet. A szövetségi minisztériumok - a védelmi és a külügyi - tovább végzik munkájukat, természetesen már montenegrói káderek nélkül. Tehát valóban minden csak rajta múlik. A népszavazás mérföldkő a félmilliós nemzet, de a többi montenegrói polgár életében is, az ország történelmében, amely 88 év után visszanyerte szuverenitását, s hamarosan az ENSZ 192. tagja lesz, várhatólag még ez év szeptemberében. Egy történelmi korszak ért véget Montenegró függetlenné válásával.
És mi lesz Szerbiával? - kérdeztük a héten.
KISPALKÓ Szilveszter, a HVIM délvidéki elnöke:
- Szerbia napjainkban éli saját Trianonját, Kosovo függetlenné válása csak hónapok kérdése, az egykori jugoszláv utódállamok sorra nyerik el önrendelkezési jogukat, egyedül mi magyarok tétlenkedünk. A szerb nép mint államalkotó tényező ismételten megbukott, az idő újra bebizonyította, hogy egyetlen nemzet sem képes békében együtt élni a ,,nagyszerb” álomban ringatózó, beteges sovinizmussal átitatott, elnyomó rendszerben.
A délvidéki magyarság életében újabb vészkorszak van kibontakozóban, Kosovo elszakadása után a soviniszta, kisebbségellenes erők további növekedésével kell számolnunk, és félő, hogy a nemzeti büszkeségében sérült, frusztrált szerb nép rajtunk, délvidéki magyarokon éli ki magát. Nem látok érdemleges előrehaladást a délvidéki magyarok önrendelkezése elnyerésének ügyében, nincs alkalmazott nemzetstratégiánk, mintha csak a széllel sodródnánk. Nem engedhetjük meg, hogy az összefogásra képtelen pártok kicsinyes érdekei, sérelmei miatt tovább súlyosbodjon helyzetünk, azonnali cselekvésre van szükség.
Mi a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai egy olyan új nemzedék helyzetbe hozásán dolgozunk, amely fiatalos lendületével, tehetségével és markáns nemzeti elkötelezettségével a megmaradás és a feltámadás reménysugarát vinné a délvidéki közéletbe.
A HVIM céljait eddig is a pártok kényszerpályára állításával érte el, a jövőben is egyre erélyesebben kell követelnünk a politikai szférától a megmaradás alapfeltételének számító önrendelkezések, elsősorban az autonómia kérdésének mielőbbi rendezését. A 86 éve kisebbségbe kényszerített magyarságot a teljes kiábrándultság, az elfásultság és az apátia jellemzi, míg a fiataloknál a közösségi ügyek iránt érzett érdektelenség a legnagyobb probléma. A kisebbségi lét okozta traumák, a nemzeti önbecsülés és a nemzeti öntudat hiánya mind-mind az asszimiláció növekedésének kiváltó okai. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, teljesen új alapokra kell helyeznünk életszemléletünket, gondolkodásmódunkat, az önző, profán földi célok helyett a közösségi érdek, az egységes nemzetben való gondolkodás, az egymás iránt érzett felelősség és a magasabb rendű célok vezéreljenek bennünket.
SZALMA Zoltán királyhalmi virágtermelő:
- Véleményem szerint ebből a Szerbiából semmi sem lesz, a montenegróiak jól jártak a különválással, ránk, vajdasági magyarokra pedig egyre nagyobb nyomás fog nehezedni a többségi nemzet részéről. Amíg Vajdaság és azon belül a vajdasági magyarok külön autonómiát nem kapnak, semmi jót nem várhatunk. Az autonóm státus elnyerése után sem lesz mindjárt könnyű, de legalább akkor reménykedhetnénk valamiben. Nekünk, vajdasági magyaroknak az lenne a legjobb, ha saját autonómiával rendelkeznénk, de hát nem hiszem, hogy ez a közeljövőben megvalósul. Lehetséges, hogy Montenegró hamarabb bekerül az EU-ba, mint Szerbia, habár úgy hallottam, hogy azokat az államokat, amelyekkel megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, még felveszik, de újabbak felvételét egyelőre nem tervezik. Ha továbbra sem működünk együtt a hágai bírósággal a háborús bűnösök kiadása ügyében, akkor bizony egyhamar nem leszünk az unió tagjai. A szerbeknek már nem maradt, akit fúrhatnának, hiszen kiváltak a szlovének, a horvátok, a bosnyákok, a montenegróiak, csak mi maradtunk, s attól tartok, hogy minden dühüket, bosszússágukat ezentúl rajtunk töltik ki.
SZALMA Imre hajdújárási gépszerelő, a szabadkai községi képviselő-testület tagja:
- A kérdés akkor volna jó, ha röviden lehetne választ adni rá. Hiszem, hogy sokunkat érint a címben szereplő kérdés lényege. Konkrét választ nem lehet rá adni mindaddig, amíg az ország egy hosszú, sötét alagútban halad a jövője felé. Az utóbbi 15 év politikai és gazdasági fejleményei nem teszik lehetővé a gyors fejlődést, de lehetővé tették, hogy az országot, a polgárokat, a gazdaságot teljesen kirabolják, széthúzzák. Bölcs vezetőink, kvázi hazafiak, a nép nevében nemzeti és vallási alapon háborút szítottak, gyilkoltak, raboltak a volt Jugoszlávia területén. Később ugyanezek az emberek hősökként vezetik az országot abba a sötét alagútba, amelynek a hosszát nem kilométerekben, hanem években mérik. Ezek tények, melyeket sokszor hallottunk (Nagy-Szerbia kis banánköztársaság lett). Jelenleg Szerbiában kétfajta erő létezik: az egyik a fejlődést gátolja, ide tartoznak azok a pártok, amelyek hatalmukat vesztve az országot vissza akarják húzni abba a káoszba, amelyből nagyon jól profitáltak és még mindig profitálnak. Ezek a pártvezetők nemzetiségi vagy vallási alapon politizálva, egyes médiumok segítségével szélsőséges nézeteiket propagálva, önös érdekeiket valóra váltva egyre több támogatóra találnak. Ebben segít nekik a maffia is. Ezek a politikusok mindig a múltat, történelmi tényezőket, a családi tűzhelyet, az elcsépelt frázisokat, a jelenlegi problémákat szajkózzák. Sohasem adnak konkrét javaslatokat, terveket az ország jobb léte megvalósításához. A másik erő viszont az ország fejlődése, Európához való csatlakozása, a lakosság életminőségének javítása, a munkanélküliség enyhítése, a mezőgazdaság fejlesztése érdekében fáradozik. E célok elérésének feltételeit nehéz megteremteni, nehezebb valamit helyreállítani, megvalósítani, mint kritizálni. Ezek az intézkedések nem népszerűek a lakosság körében, de szükségesek. Hiszem azt, ha nehezen is, de megindultunk a fejlődés útján. Ennek érdekében új és jó törvények kellenek, persze, azokat be is kell tartunk, hogy megszűnhessen a sötét erők működése. A médiumokban, főleg a sajtóban ne csak a gyilkosok, csalók, bűnözők képei jelenjenek meg, mert az olvasó, ha mindig a rosszat látja, elfelejti, hogy jó dolgok is vannak a világon. Címlapsztori lehet például egy gyár megnyitása, orvosok sikeres műtéte, egy rendezvény sikeres lebonyolítása, vagy egy jó hír a választásokról. A címe az lenne: Szerbiában győzött a demokrácia. Remélem, nemcsak az én válaszomon múlik Szerbia jövője.