A magyarországi választás második fordulója elé
Még minden lehet, írtuk a múlt számunkban a magyarországi országgyűlési választás első fordulója után. Persze, akkor még volt némi esély arra, hogy a Fidesz és az MDF összefog a mindent eldöntő második fordulóra. Azóta egyértelművé vált, hogy a jobboldali összefogásból nem lesz semmi, legfeljebb majd ott ,,lenn' a bázisban, a szavazófülkék magányában. A Fidesz részéről annyi valóságos és vélt sérelem érte a magyar rendszerváltás első számú pártját és annak elnök asszonyát, Dávid Ibolyát, hogy nem kerülhetett sor valódi együttműködésre. Hiába volt Orbán Viktor világra szóló gesztusa, hogy a közös győzelem érdekében lemond a kormányfőjelöltségről és átengedi az MDF-nek, hiába az anyaországi és határon túli jeles magyarok levele Dávid Ibolyához, az elnök asszony hajthatatlan maradt. Hajlíthatatlanul kitartva a parlamentbe kerülésük utáni pillanatban megfogalmazott álláspontja mellett: sem Orbán Viktort, sem Gyurcsány Ferencet nem fogja hatalomra segíteni. Szem elől tévesztve azt a pofonegyszerű tényt, hogy az együttműködés elutasításával igenis a szocialista Gyurcsány Ferencet segíti hatalomra.
A jobboldali civakodással ellentétben a baloldalon teljes az egyetértés, az MSZP és az SZDSZ vezetői és még versenyben levő képviselőjelöltjei együtt kampányolnak, s ahogy a nagykönyvben meg van írva, mindenütt fegyelmezetten visszaléptek az esélyesebb koalíciós partner javára.
Minden azok véleményét támasztja alá tehát, akik szerint a második forduló megerősíti, sőt egészen látványossá teszi az MSZP első fordulóban aratott szerény győzelmét.
Persze, Magyarország nem volna Magyarország, ha némelyek nem emlegetnének csodát. Ezek a csodavárók arra emlékeztetnek, hogy négy évvel ezelőtt a Fidesz a második fordulóban hajszál híján pótolt egy mostaninál jelentősebb hátrányt. (Persze, akkor voltak szövetségesei.) Ezek a bizakodók arra is figyelmeztetnek, hogy Orbán Viktor még nem adta fel. S amíg ő nem adja fel, bármi lehetséges...
De lássuk a szigorú tényeket. A második forduló előtt még 110 országgyűlési hely kiadó, ebből 43 választókerületben a Fidesz--KDNP képviselőjelöltje áll jobban, 37 ún. ,,billegő' körzetben fej-fej melletti küzdelem folyik, 30 választókerületben pedig jelentős a baloldali jelölt előnye. Az első forduló kapcsán Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy 75 helyet kell megszerezni, s akkor a Fidesz alakíthat kormányt. Hát 75 már biztosan nem lesz, főleg nem az MDF-fel való heves civakodás után, de hatvan-egynéhány talán még lehet. Akkor pedig Fidesz-MDF összefogással (volt már ilyen!) még minden lehetséges. Persze, csak a javíthatatlan álmodozók szerint.
A négy parlamenti párt a nagy készülődésben és civakodásban alaposan megfeledkezett rólunk, határon túlra taszított magyarokról. Még az MDF is, amely korábban ügyünk legkövetkezetesebb pártfogója volt. A vezetők közül egyedül Orbán Viktor tartotta érdemesnek kimondani: ,,Mi a második fordulóban a Magyarország határain túl élő magyarokért is harcolunk.'
Volt, ahogy volt, lesz, ahogy lesz. Csak szólni szeretnénk, hogy hallja, akinek füle van, s akinek szíve van, értse: anyaországi testvéreink 2006. április 23-án (akárcsak 2004. december 5-én) a saját sorsuk mellett a mi sorsunkról is döntenek.