* Az indoklásban négy terület szerepel, melyekben kimagasló munkát végzett az elmúlt évtizedekben. Vegyük sorra őket, és először tekintsük át, mi jellemezte munkáját az I. Helyi Közösségben.

— Ez a leghosszabb és legjelentősebb munka, melyet végeztem — kezdte a beszélgetést Vastag János. — Már a ’80-as évek derekán aktívan tevékenykedtem a helyi közösségben. Előbb az öttagú tanácsba kerültem be, majd négy mandátumon keresztül, 1996-tól 2012-ig, azaz tizenhat éven át az I. Helyi Közösség tanácsának elnöki tisztét is betölthettem. Ehhez az időszakhoz fűződik a többi közt a bánáti Muzslyával, valamint a magyarországi Akasztóval kötött testvértelepülési együttműködési szerződés aláírása és a fennállásának 25. évfordulóját az idén ünneplő Panoráma—Körkép című helyi lap elindítása is. Május végén tartottuk meg az I. Helyi Közösség Napját, melyen muzslyai és akasztói testvértelepüléseink képviselői is részt vettek. Rengeteget dolgoztam helyi közösségünk fejlődése, a polgárok életkörülményeinek javítása érdekében, utakat építettünk és tettünk rendbe, úgyhogy Macedóniában, mely ennek a városrésznek a közismert neve, már minden utca aszfaltozott, és a gyalogjárdák is ki vannak építve. A helyi közösség területén jelenleg a csatornázási munkálatok folynak, amibe a helyi közösség is besegít, a következő nagyobb beruházás pedig a vízvezeték-hálózat csöveinek cseréje lesz. Az I. Helyi Közösség lakosainak száma több mint 3000, ebben a városrészben mindig is inkább a gyáripar dominált, míg a központtól északra fekvő, valamennyivel több lakost számláló helyi közösségben a mezőgazdaság az erősebb. Ma is részt veszek a helyi közösség munkájában, tizenkét éve tanácstagként tevékenykedek. Tapasztalataimat szívesen átadom a fiataloknak, ahol tudok, segítek.

A szerző felvétele

* A Panoráma—Körkép című helyi újság az idén ünnepli negyed évszázados fennállását. Hogyan született meg a lap alapításának ötlete?

— A muzslyaiak inspiráltak bennünket, hiszen megismerkedésünkkor már létezett a Muzslyai Újság. Tőlük kértünk tanácsot, ők pedig segítettek nekünk, amiben csak tudtak. 1998 decemberében fogant meg egy helyi lap kiadásának ötlete, majd megalakítottuk a kezdeményezőbizottságot. 1999 első hónapjaiban összeállítottuk és elkészítettük a lapot, a nyomtatásnak március végén kellett volna kezdődnie. 1999. március 24-én azonban megkezdődött az ország bombázása, és a kialakult helyzet nem tette lehetővé az újság kiadását. Végül a tervezettnél három hónappal később, június végén fekete-fehérben, 12 oldalon jelent meg a Panoráma—Körkép első száma. Korábban, a szebb időkben több vállalatnak volt saját kisújságja, az embargó következtében azonban ezek sorra szűntek meg, és a ’90-es évek elejétől egészen 1999-ig Adának egyetlen helyi újságja sem volt. Az első szám első oldalán közölt vezércikkben szerepel, hogyan és miért indultunk el. Hallottunk negatív véleményeket is, egyesek nem nagy jövőt jósoltak nekünk, de kétnyelvű lapunk még ma is él, tehát alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Az alapító tagok közül dr. Molnár Csikós László és jómagam ma is tagjai vagyunk a szerkesztőségnek, a többiek elhagyták a lapot, vagy már nincsenek az élők sorában.

* Milyen témákat dolgozott fel a lapban?

— Általában riportokat írtam, de voltak állandó — mint például a rendőrségi hírek, az Árnyas Oldal — Napos Oldal című rovat — és időszakos rovataim is, például az aranylakodalmukat ünneplő házaspárokat is felkerestem. Az Árnyas Oldal — Napos Oldal nagy népszerűségre tett szert, ebben ugyanis kritizáltam egy-egy jelenséget, melyet a városban vettem észre nap mint nap. Például, ha egy összetört padot láttam a parkban, akkor lefotóztam, megírtam, és kész is lett az árnyas oldal, majd miután a padot megjavították az illetékesek, az árnyas oldal napossá változott. Lapunk havonta 32 oldalon jelenik meg, színes oldalakat és színes fotókat is tartalmaz az újság. Kezdetben 1200 példányt nyomtattunk, ma ez a szám 700-800-ra csökkent, de keresik az emberek, és általában mind elfogy. Az önkormányzat számára mindig félreteszünk 20 példányt, hiszen támogat bennünket. Máriás Endre főszerkesztő gondoskodik a folyamatos utánpótlásról, több fiatal külsőst is alkalmaz. A hivatalos szerkesztőségi tagok száma 7, a külső munkatársakkal együtt 16-an vagyunk. A jeles jubileumot várhatóan szeptemberben ünnepeljük meg, a nyári forróság és a szabadságok elmúltával. Júniusban összevont számot adtunk ki, augusztusban nem jelenik meg az újság, szeptember elején azonban már a boltok és az újságárusok pultjain várja kedves olvasóit a legújabb Panoráma—Körkép.

Vastag János a díjazottak nevében köszönte meg az elismerést (Vastag János fotóalbuma)

* Helytörténeti kutatómunkája szerteágazó. Több könyvet kiadott, számos kézirat pedig kiadásra vár.

— Községünk értékei gyűjtőnév alatt két kiadványt adtam ki. Az elsőben Ada község utcaneveiről, kulturális, történelmi és szakrális emlékeiről, valamint az adai kincsleletről írtam, a második pedig a Séta a holtak városában alcímet viseli, és az adai római katolikus temetővel foglalkozik. Az adai kincslelet című fejezet 70 évvel ezelőtti történetet dolgoz fel. Egy fiatal traktorista az utat tárcsázta, amikor a mezőgazdasági eszköz a földből egy fémdobozt fordított ki, mely legalább 200 fülbevalót, hajdíszt, gombot és egyebeket tartalmazott. Én ezt megírtam a Körképbe, majd a kecskeméti Katona József Múzeum muzeológusa feldolgozta az adai kincsleletet. A XVII. vagy a XVIII. századból származó tárgyak a zentai múzeumban leltek végleges otthonra. Pontosan nem lehet tudni, honnan származnak a tárgyak, hogy kerültek Adára, a feltételezések szerint magángyűjteményről lehet szó. A zsidótemetőről szóló kis könyvön dolgozom jelenleg, később pedig az egykori adai zsinagóga — helyén ma lakótömb áll egy márványtáblával — történetét is szeretném feldolgozni. A kocsmákat és a vendéglátóipari létesítményeket tartalmazó kézirat elkészült, az Adáért sokat tett személyekről szóló könyv — melyben olyan kiváló emberek kapnak helyet, mint Vass Pál, Hajnal József, Dér József, Nagy Frigyes — készül, hamarosan pedig az adai futballpályák történetét tárom fel, melyekből egykoron 12 volt a településen.

* A már említett tevékenységek mellett festészettel is foglalkozik.

— Még a gimnáziumban festettem, és munkaviszonyban álltam, amikor úgy gondoltam, újra ecsetet ragadok. Különböző szakkönyveket szereztem be, előbb olajjal, később pasztellal dolgoztam, tudásomat pedig Zentán, Magyarkanizsán és Borovón csiszoltam festőtáborokban. Munkáimat egyebek között Újvidék Város Múzeumában, a szabadkai Bunjevačko Kolóban és a palicsi nagyteraszon állították ki. Leginkább a természet fogott meg, hiszen állandóan változik. Rákaptam a vajdasági tájra, megpróbálom kiragadni a szépségeit. Képeimet a realista irányzathoz sorolták a szakemberek.

* Hogyan érintette a rangos elismerés, melyet szülővárosától kapott?

— Jólesik az embernek, kellemesen érintett a díj. Ezek szerint csak adtam valamit a közösségnek, amit értékelnek, elismernek. Az újságkészítésben továbbra is részt veszek, a kutatómunkát és a festészetet folytatom, viszont a helyi közösségben lassan átadom a helyem a fiataloknak.