A szervezők az alsó korhatárt a hétéveseknél szabták meg, a 22 résztvevő közül a legidősebbek tíz—tizenkét évesek voltak. Talán nem is meglepő, hogy a varrócskatáborba szinte csak lányok jelentkeztek, akiknek a többsége már a tavalyi foglalkozásokon is jelen volt.

A Könyvtár Kör felvételei

Kaszás Ibolya, a Könyvtár Kör vezetője elmondta, az előző évben az olyan alapműveletekkel kezdték a munkát, mint a cérna befűzése a tűbe, a gombok felvarrása, a fércelés.

— A második tábor erre a tudásra épült, az idén már a különféle hímzések öltéseivel ismerkedtek a lányok, mint a száröltés, a tűfokos öltés vagy a tömött technika, mellyel kitöltik a leveleket vagy a virágok szirmait, emellett megtanultak mintát drukkolni. Mindenki egy kispárnát készített magának, melyen mind a három hímzésmódot gyakorolták. Igyekeztünk a jelenlévők elméleti tudását is bővíteni, kis kiállítást rögtönöztünk a mi munkáinkból, elmondtuk, mely kézimunkák jelennek meg a mi vidékünkön, milyenek a vajdasági motívumok, mi jellemző más tájegységekre, látták a fehér hímzést vagy a színek használatát például a kalocsai terítőkön. Varrógépen is volt lehetőségük dolgozni, összevarrhatták a kispárnákat, és azt is megmutattuk, hogyan kell méretet venni egy-egy ruhadarabhoz, miként csinálták ezt régen a szabók. A kánikula ellenére is jó hangulatú volt a tábor, habár menet közben költözködni kényszerültünk. A könyvtárunkban kezdtük, de az a terem nagyon kicsi, a nagy melegben ennyien nem tudtunk ott tevékenykedni, ezért átmentünk a művelődési házba, mely tágasabb és szellősebb.

Kaszás Ibolya arról is beszámolt, hogy a tábort önerőből és önkéntes adományokból, sok ember segítségével valósították meg, a szülők és a helybeli lakosok hoztak a gyerekeknek gyümölcsöt, palacsintát, pogácsát, süteményt. A faluban értékelik a tábort, habár nemcsak felsőhegyi gyerekekkel foglalkoztak, hiszen Zentáról is jöttek résztvevők, meg azok a gyerekek is csatlakoznak, akik nyáron külföldről jönnek haza a nagyszülőkhöz vakációzni.

— Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a szülőktől, nagyszülőktől, akik szerint igen hasznos mindaz, amit itt tanítottunk. Ők is fontosnak tartják, hogy átadjuk azt a tudást, amely egykor szinte minden nőnek természetes volt, de ma már talán csak az idősebb korosztály birtokolja. Ez már sajnos egy elveszendőben lévő tudomány, otthon már nem varrnak az emberek, nem javítanak semmit, inkább újat vesznek, és kidobják a szakadtat. Úgy vélem, értéket mentünk ezekkel a foglalkozásokkal.

A táborba vendégek is érkeztek, Zentáról a Gyermekbarátok Egyesületének a tagjai játékokat hoztak, a tornyosi, Mesefa díjas Miklós Aranka és a zentai Nagy Tamás mesét mondott. Mint kiderült, a meséléshez a jelenlévők is kedvet kaptak, hiszen többen közülük részt vettek a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyen. Így valóságos mesedélelőtt alakult ki, miközben a kezük sem pihent, hiszen a történetek hallgatása mellett talán még a varrás is jobban haladt.

Kaszás Ibolya a terveikről is beszélt. A tábort mindenképp szeretnék folytatni a következő években, és a program színesítésére, bővítésére is vannak ötleteik. Játékmestert hívnának, kis bemutatókkal népszerűsítenék a néptáncot, mert Felsőhegyen jelenleg nincs néptánccsoport, új technikákat tanítanának, mint a fonalgrafika vagy a szövés. A körülményeken is lehetne javítani, akár egy-két sátor vásárlásával, hogy a szabadban is dolgozhassanak, és egy varrógép is jól jönne a kis csapatnak.