A megemlékezés szónoka Czegledi Rudolf polgármester volt, aki hangsúlyozta, egymásra, családra, Istenre, hazára kell támaszkodnunk, mert ez ad keretet az életünknek.

–Az ünnep lényege mi magunk vagyunk. Megbízva egymásban, közösen téve a dolgainkat. Átörökítve szokásainkat, hagyományainkat, megtartva vallásunkat és nemzetünket. Nagy és nemes feladat ez mindenki számára.

Ne féljünk emlékezni, akarjuk azt, és erősebbek leszünk a hitben is. A mai világban kellenek sarokkövek, amelyek megmutatják a helyes utat. Gyújtsunk mécsest, gyertyát és a fényénél bízzunk abban, hogy a lelkünkben örökké élnek azok az értékek, melyek biztonságot adnak közösségünknek.

A szentmise után a megemlékezés sírszenteléssel, alkalmi műsorral és koszorúzással folytatódott az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emléksírhelyénél. Beszédet Homolya Ákos történelemtanár, a községi tanács tagja mondott. Mint mondta, azokra az ártatlan, hétköznapi emberekre emlékezünk, akiktől embertelenül elvették a múltjukat, a jelenüket és a jövőjüket.

–Közös emlékezetünknek örökké részesei maradnak mindazok, akiknek lelke bűntelenül, vagy közösségünk és a városunk szabadságáért szállt az égbe. Példájukkal, áldozatukkal, keresztútjukkal ők jelenítik meg mindazt, ami ezt a települést a sajátunkká teszi.

Az emberi szíven sokszor egy lélek elvesztése is soha be nem gyógyuló sebet ejt. Ha az egyszeres fájdalom is végtelen, akkor a több tíz vagy a több száz átérzéséhez kevés az emberi szó, a szív vagy az elme.

Az alkalmi műsorban közreműködött Rácz Szabó István és a Musica Sacra énekkar.

A megemlékezés végén a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait az emléksírhelyeknél.

Tóth Lívia, Horváth Zsolt és a Pannon RTV felvételei