A bevezetőben olvashatjuk, hogy a muzslyai lakodalmi szokások eltérnek a más, vajdasági vagy magyarországi lakodalmakéitól, talán éppen amiatt, mert a muzslyai lakosok mintegy húsz településről érkeztek. A sokszínűség úgy forrt egybe, hogy sajátos lakodalmi szokásokat alakítottak ki, közöttük olyanokat is, amelyek sehol sem találhatók meg a környékünkön. A lakodalmi szokások ennek vetületében olyan idősek lehetnek, mint maga a falu, Muzslya.

A muzsikusok
 

Kovács Jolánka volt az est moderátora, aki a kötetet lektorálta. Mint fogalmazott, nagyon hálás, hogy ez a könyv megjelenhetett, hiszen megörökíti a vőfélyversek mellett ezt a szép, muzslyai családi ünnepet, a régi lakodalmat.

— Ami szerintem a leglényegesebb, az a hagyományőrzés, hogy megtartsuk ezeket a vőfélyversikéket. A kötet olvasása nekem is, de hiszem, hogy a középgenerációnak és az idősebbeknek is nagy öröm, mert visszahozza a régi, muzslai lakodalmakat, melyeknek különleges hangulatuk volt. Azt tudjuk, hogy a muzslyaiak eleve ismertek a vidámságukról. Itt ilyen a mentalitás, a muzslyaiak többsége mindig is szeretett mulatni. A régi lakodalmakat mindig sátrakban tartották. A mulatság napját egy hét közös munka előzte meg, ilyenkor összegyűlt a rokonság, az ismerősök. Akkoriban még hoztak is a lakodalomba egy kis segítséget, hozzájárulást, például 1 kiló lisztet vagy 1 kiló cukrot, tojást, tyúkot vagy libát, kinek mi volt, bepakolta a kosárba. Az egy hét alatt tésztát gyúrtak, disznót, birkát vágtak. Az igazi finom, házi kalácsok, sütemények is akkor készültek, felállították a sátrat, feldíszítették. Azt gondolom, hogy az a sok ember, aki ebben részt vett, már akkor összekovácsolódott, és alig várták a szombatot, amikor kezdődött a mulatság. A lakodalom illata is csodálatos volt, én még most is érzem. A rozmaring, a sütemények, a frissen, üstben főzött paprikás és utána a mulatozás, a vigadalom — manapság nem érezni és nem látni ilyenfajta közös, tömeges örömet. És ami külön varázslatos volt ebben az egészben, hogy senki nem sietett. Hajnalig ott voltak, aki kidőlt, hazament aludni egy-két órára, de reggel felé már mentek érte talicskával, bolondozva, zenészekkel, és újra visszajött. Magyar nótákat húztak, én például gyerekkoromban tanultam meg rengeteg magyar nótát a lakodalmakban — mesélte Kovács Jolánka.

A vőfélyverseket előadó fiatalok és Kovács Jolánka

A szerző, Sziveri László — Cila pedig, mint fogalmazott, tollat fogott, hogy a muzslyai fiataloknak legyen egy füzet, mert, mint az alcímben is írja, ez egy vőfély füzete. A vőfélynek összesen 42 szöveget, verset kellett tudnia, ezek mind belekerültek a kötetbe, némely versnek több változata is.

— Én az 1970-es években kezdtem el vőfélykedni, és 1994-ig voltam aktív, aztán csak néha vállaltam, ahogy az egészségem engedte. Több mint 250 alkalommal vezettem le lakodalmat, és vallom, hogy a vőfély a jókedv megteremtője ezen a családi ünnepségen, de természetesen a lakodalom lebonyolításába is belesegít, illetve a kiszolgálást is irányítja. Olyan is megtörtént, mivel a régebbi időkben csak nyáron tartották a lakodalmakat sátorban, hogy az egyik ünnepség még be sem fejeződött, már mentem hívogatni a másik lakodalomba. Sok feladata van a vőfélynek, az első a násznagy beköszöntése a lakodalomba, utána minden egyes vendégé, de az étkeket is felszolgálás előtt be kellett köszönteni, ebédkor a paprikást, vacsorakor a levest, pecsenyét. Természetesen a menyasszonytánc megkezdéséhez is külön rigmus jár, a táncpénz kikérése, a menyasszony vagy a vőlegény beköszöntése, ezeknek több változatuk is van. Volt nálunk régen egy híres vőfély, Dimitrijević Veselin, azaz Vészó bácsi, idetelepített optáns, aki noha szerb ajkú volt, nagyon szépen beszélt magyarul. Ha ő is ott volt egy-egy lakodalomban, akármikor kész volt felváltani a vőfélyeket, és ő tudta legszebben búcsúztatni a menyasszonyt, olyankor az egész násznép sírt, a kicsitől a nagyjáig mindenki megkönnyezte, olyan szívhezszólóan mondta.

Sziveri László — Cila

Manapság már másmilyenek a lakodalmak. Ahogy a világ korülöttünk rohanóvá vált, olyan gyorsan „peregnek” le a lakodalmak is. Sziveri László a saját tapasztalatait írta meg, és a versekből is azokat, amelyek a muzslyai lakodalmakban használatosak voltak. Az esten közreműködött Molnár Rita, Kovács Viktor és Bodó Zalán, akik a vőfélyverseket tolmácsolták, valamint a tarts kormányt utáni zenét és a nótákat húzó két muzsikus, Labanc István és Nagy Pero.

És hogy miként is végződött egy lakodalom, azt a vőfélykönyvben olvashatjuk: „Reggel, vagy inkább délelőtt, a sátort el kellett bontani, mert általában már a következő hétre is ki volt adva. Ezért az ott maradt vendégek összejárták a szomszédokat a zenészekkel. Felköltötték a szomszédokat, hogy segítsenek sátort bontani és elrakodni. Ilyenkor egy talicskát toltak, amelybe legelőször a házigazda ül bele, és eltolják őt a legelső szomszédba. Ha a szomszéd és a szomszédasszony már felkeltek, eljátszanak nekik egy pár nótát, majd mennek tovább a következő szomszédhoz. Itt már a talicskába a szomszéd ül bele, a gazda pedig tolja a talicskát. Ez így ment egészen addig, míg az utolsó szomszédot is fel nem költötték. Azután visszamentek a sátorba. Már a násznagy is fáradt volt, de mielőtt hazaindult volna, az összes vendég, aki még ott maradt a sátorban, vigadozva kikísérte. Így ért véget a lakodalom.”

Persze ez mind-mind időbe tellett, és a kikísérést sem kapkodták el. A jól sikeredett lagzikat pedig még nagyon sokáig emlegették

A könyvbemutatóra sokan voltak kíváncsiak