Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki megyés püspök halálhírét a Nagybecskereki egyházmegye közölte.

„A nagybecskereki megyés püspök és az egyházmegye papsága Isten akaratában megnyugodva, szomorú szívvel tudatja, hogy Huzsvár László kiérdemesült nagybecskereki megyés püspök életének 86., papságának 59., püspökségének 28. évében, december 10-én, hosszú betegség után, szentségekkel megerősítve elhunyt.

Az elhunyt püspök földi maradványait december 14-én, 10 órakor ravatalozzák fel a nagybecskereki Nepomuki Szent János-székesegyházban, majd a 12 órakor kezdődő engesztelő gyászmisét követően a székesegyház kriptájába helyezik örök nyugalomra.

Az elhunyt főpásztort a Nagybecskereki egyházmegye saját halottjának tekinti” — áll a közleményben.

Huzsvár László Horgoson született 1931. február 21-én. Az elemi iskolát szülőhelyén és Szegeden, a gimnáziumot Zentán végezte, majd Zágrábban a Hittudományi Karon tanult teológiát. 1957. június 29-én szentelték pappá Szabadkán. Ezután Bácsújfalun, illetve Topolyán szolgált káplánként, majd Szabadkán püspöki titkár és székesegyházi káplán, illetve Kelebián vikárius volt, azután Verbászon plébános. Emellett a szabadkai Paulinum kisszemináriumában is tanított.

A továbbiakban az újvidéki Szent Erzsébet-plébánia plébánosa volt, majd az újvidéki kerület esperese és pápai prelátus lett.

Lelkészi szolgálata mellett megindította a Hitélet című katolikus folyóiratot, és 1985-ig főszerkesztője volt. Szintén ő indította el a Katolikus Kincses Kalendárium című kiadványt. Szerteágazó lelkipásztori tevékenysége mellett szervezőként is kitűnt. Ő szervezte meg a Szent István király megkeresztelkedése ezeréves jubileumának délvidéki megünneplését és a jubileumi Szent Gellért-ünnepségeket. Népes zarándoklatokat vitt Ausztriába, Rómába, a nagy európai kegyhelyekre és Görögországba.

1988. január 7-én II. János Pál pápa a nagybecskereki püspökség első püspökévé nevezte ki; püspökké szentelésére 1988. február 14-én került sor.

Nagymértékben előmozdította az egyházmegye lelki életét, hitelesen képviselte híveit, illetve a vajdasági magyarságot a világegyház fórumain és a kulturális, valamint a társadalmi–politikai szervezetek előtt. Hősiesen építette és őrizte a krisztusi lelkületet a magyar, horvát, német nyelvű hívekben. Pappá szentelésének 50. évfordulóját és megyés püspöki szolgálatának befejezését 2007 júniusában ünnepelte. Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki a főpásztort.

A Hét Napnak adott egyik interjújában így nyilatkozott a vallásról, a nemzetről: „Az embereknek ugyanis szükségük van vallásuk megélésére, olyan helyiségre, amelyben otthon érzik magukat, és ahol a nemzettest részeként, közösségként nyilváníthatják ki nemzeti érzületüket. A keresztény nemzeti megmaradás nagyon határozott feltétele az emberi kapcsolatok építése, a közösségi tudat ápolása. Ennek híján csak a fokozatos csökkenéssel, lemorzsolódással számolhatunk. [...] A templom tehát a világból kiszakított és Istennek ajándékozott kis terület, ahol a vallási és nemzeti érzületben azonos értékrendet valló és követő emberek egymásra találnak. Minden keresztény ember a szentség által a Szentlélek temploma. Élő templomok vagyunk tehát.”

A kiváló humorú, anekdotázni szerető püspök szülőfalujába, Horgosra vonult vissza. 

Nyugodjon békében!

A nyitóképen Huzsvár László (Szabó Attila felvétele)