Október 15-én Közösségi házak — emberi közösségek címmel tartották meg a kerekasztal-beszélgetést és kiállításmegnyitót is magában foglaló eseményt. A kerekasztal-beszélgetésen dr. Antal Szilárd moderálásával Kampis Gábor, Tóth Márton, Pesti Attila és Valkay Zoltán építészek vettek részt. Ezután megnyitották a Makovecz Imre — Közösségi házak, valamint a Lengjetek, Kárpát-medence zászlai című tárlatokat.

A Makovecz Imre munkássága köré szerveződő anyagot Kampis Gábor és Tóth Márton méltatta, a kiállítást Pesti Attila nyitotta meg. A nemezelt textíliákkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat Nagy Mari textil- és nemezművész összegezte. Közreműködtek a Tisza menti népzenei oktatás fiataljai.

Október 16-án megkezdődött a Kárpát-medencei néprajzi konferencia és kerekasztal elnevezésű összejövetel, melynek témája: Élő gyűjtemények — a néprajzi, helytörténeti gyűjtemények és tájházak szerepe közösségeinkben volt. Az egybegyűltek egyperces csenddel adóztak a közelmúltban elhunyt dr. Raffai Judit néprajzkutató emléke előtt.

Az ünnepélyes megnyitón a megjelenteket Kormányos Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója köszöntötte. Elmondta, az örökségvédelem céljával indult útjára egy évvel ezelőtt az intézet projektuma, melynek keretében elsősorban a Bánságban a tájházak néprajzi és a közösségi házak helytörténeti gyűjteményét kezdték felmérni, leltározni, dokumentálni, valamint láthatóvá tenni a vajdasági magyar digitális archívum fotógyűjteményében és a Vajdasági Magyar Értéktár oldalán, ahol a kiállítások virtuális formában is megtekinthetők. Így a Kárpát-medence és a világ bármely pontjáról elérhető a vajdasági néprajzi tárgyi kultúra a szakemberek és minden érdeklődő számára.

A VMMI és Tóth Lívia felvételei

— Ez nem csupán tudományos munka, ez szolgálat a jövőnek és üzenet a fiatal nemzedéknek. Küldetésünk, hogy figyeljünk a szórványra is, hiszen ott is élnek magyar közösségek, elszórtan, de mégis kötődve a szülőföldhöz. Számunkra a tájház vagy a helytörténeti gyűjteményt tartalmazó közösségi ház nem csupán épület, hanem a megmaradás, a művelődési műsorok, találkozók, kézműves-foglalkozások vagy csak a beszélgetések tere. Ahol az emberek összegyűlhetnek, ahol az anyanyelv, a magyar kultúra és a népi hagyomány tovább él. A tárgyak mögött emberi történetek, sorsok, örömök és küzdelmek élnek tovább — emelte ki a VMMI vezetője. Hozzátette, feladatuk és kötelezettségük, hogy ráirányítsák a figyelmet: a tájházak állagmegóvása, megmentése nemcsak kulturális, hanem nemzeti ügy is.

Vincze Máté Gábor közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár hangsúlyozta, Magyarország Kormánya támogatja ezeket a projektumokat, jó kezdeményezéseket. Megemlítette a könyvtárak támogatására alakult Márai-programot, a levéltári együttműködéseket, és bejelentette, 2026-tól elindul a magyar tájházakat támogató Kós Károly-program.

— Szándékosan nem magyarországi tájházakat említettem, hiszen a célunk az, hogy a magyar épített és kulturális örökséget a határainkon túl is segítsük. A Magyarországi Tájházak Szövetségével és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal rendszeresen egyeztetünk, hogy kidolgozzuk ennek a részleteit. Ehhez a több mint 600 magyarországi és a több mint 200 határon túli magyar tájháztól várjuk az ötleteket, javaslatokat. Egy olyan programot szeretnénk létrehozni, amely nemcsak segíti a tájházak infrastrukturális helyrehozását és kiállításokkal való feltöltését, hanem közösségi programokat és élményszerű tudásátadást is biztosít. Ikonikus, hogy ezt a programot éppen a Tájházszövetség előző konferenciáján, Petőfi Sándor szülőházában, ami egyben az első magyar tájház, jelentettük be.

A helyettes államtitkár szerint rendkívül nagy felelősség az, hogy a XXI. század egy kicsit szürke, egy kicsit globalizált, egy kicsit egységesített világában azt a fajta különlegességet, azt a fajta identitást képviselik a tájházak, amely Magyarországon és Vajdaságban is a helyi közösségek összetartását alapozza meg, és saját énképét adja. Ehhez a rendkívül fontos feladathoz, ahogy eddig is, Magyarország Kormánya ezután is minden támogatást meg fog adni.

Hajvert Ákos, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kulturális tanácsosa rámutatott, a tanácskozás címe — Élő gyűjtemények — a múltból merít, de előretekint. 

— Ma szellemi, tárgyi, kulturális értékeket mentünk. Az identitásunk megerősítése, további építése és, megkockáztatom, túlélése érdekében. A világunk sok szempontból kitágult, ugyanakkor be is szűkült. Nyolcvan—száz évvel ezelőtt a ház nemcsak lakóterület, de igazi közösségi tér volt, a család, a rokonság együttlétének helyszíne. A háztáji udvar a megélhetést, a mindennapok ritmusát biztosította, jövőt ígért. Mára a visszahúzódást, a biztonságot, a hétköznapi értelemben vett intimitást jelenti. Ma a tájháznak hasonló a funkciója. Folyamatos programokkal erősíti a közösség identitását, kapcsolódást jelent a múlt és a jelen között, oktatási programokkal értéket ment, a kiállításokkal muzeális élmény nyújt a látogatóknak — hallottuk Hajvert Ákostól. Ezután így folytatta a felszólalását: — A feladatunk az, hogy a tárgyi gyűjteményekből élő gyűjtemények legyenek. Élettel nekünk kell megtöltenünk, megerősítenünk, és akkor a gyűjtemény eleme nemcsak egy múzeumi tárgy lesz a polcon vagy a világhálón, hanem használati eszköz, inspiráció, amely egyrészt rámutat az organikus élet lehetőségeire, másrészt nem engedi elfeledni azt a mérhetetlen tudást és tapasztalatot, amelyet elődeink megteremtettek, és továbbadtak évszázadok során.

Kudlik Zoltán tartományi művelődési segédtitkár arról beszélt, hogy a tájház több mint egy épület, több mint egy gyűjtemény. A tájház kapocs, híd a múlt és a jelen között. 

— Nemcsak a népi tárgyi kultúrát, hanem a közösségi emlékezetet is őrzik. Számos vajdasági településen a tájház az a pont, ahol a múlt öröksége és a jelen közösségi élete találkozik, ahol a fiatalok megismerhetik, mit jelentett valaha otthon lenni és otthon maradni. A tájház a közösség lelke. Olyan hely, ahol újra felfedezhetjük, mit jelent egy közösséghez tartozni. Mert a tájházban nemcsak a múlt értékeit őrizzük, hanem azt a hitet, hogy a közös örökségből mindig új élet fakadhat. 

A köszöntők után bemutatkozott a Danaj leánykórus, a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület fiatalokból álló énekegyüttese. Felkészítője és vezetője Varga Anna.

A megnyitót több szakmai előadás és kerekasztal-beszélgetés követte.

A konferencia megvalósítását a Noborder — Határ, ami nem választ el / Border that unites us (HUSRB/23R/22/018) Interreg szerb—magyar határon átnyúló pályázat támogatása segíti. A Vajdasági Magyar Művelődési Egyesület projektpartnerei a bajai Türr István Múzeum, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara és a szabadkai Szekeres László Alapítvány.