Az érdeklődők elsajátíthatták a hímzés alapjait, és belekóstolhattak a textiltervezésbe, varrhattak férfimellényt, női táskát, megtanulhatták a zsinórozás technikáját. Hallgathattak divat- és viselettörténeti előadást, megismerkedhettek a természetes bőr felhasználásának, díszítésének lehetőségeivel. Kovácsolhattak gyertyatartót, készíthettek szandált, cipőt, ékszert, gyakorolhatták a népi bútorfestés technikáját és a kosárfonást. Azok, akikhez a népi gyógyászat áll közel, krémek, kencék, növényi kivonatok, teák összeállításával foglalatoskodhattak. Esténként lehetőség nyílt népmese- és népdalhallgatásra, -tanulásra.

A szerző és a szervező felvételei

Az augusztus 2-a és 5-e közötti váltásban Zuberec Vera és Jenei Anikó hímzők, népitárgy-alkotó iparművészek; Borbásné Budai Valéria, Donkóné Birkás Tünde és Tajti Erzsébet viseletkészítők, népitárgy-alkotó iparművészek; Maldrik Laura formatervező mérnök; Koós Dezső bőrműves; Bajúsz Sándor kovácsmester; Mihók Szilvia füvesasszony, valamint Nádi Katalin népdalénekes, augusztus 6-a és 9-e között pedig Péter Szidónia gyöngyfűző, népitárgy-alkotó iparművész; Csík Virág bútorfestő; Dobai Ágnes cipész; Kovács Zoltán kosárfonó, népitárgy-alkotó iparművész és Sári Adél természetgyógyász voltak az oktatók.

A megvalósuló programról Kovács Nádi Karolina szervező számolt be.

— Harmadszor hirdettük meg a kézművestábort, az első két alkalommal Horgoson tartottuk meg, most itt vagyunk Tóthfaluban. Ez is hasonlóan jó helyszínnek bizonyult, mint az előző, kiválóan érezzük itt magunkat. A tábor elsődleges célja az együtt alkotás, gondolkodás, a kézművesek több napon át tapasztalatot cserélnek, segítik egymást. Kiváló oktatókat hívtunk, akik nagy lendületet adhatnak a munkához, hiszen hatalmas tudás birtokában vannak a maguk mesterségében. A kézművestábor két turnusból áll, a korábbi tapasztalat alapján ez vált be, nagyon kevesen vannak ugyanis Vajdaságban azok, akik hivatásszerűen kézműveskednek, és úgy gondolom, ezt a néhány nap szabadságot ki tudják venni az emberek, hogy a hobbijukra és önmagukra szánják. Az első csoportnak a viseletkészítést, a bőrműves-foglalkozást, valamint a hímzést kínáltuk fel. A viseletkészítők összeszokott kis társaság, bár büszkén mondhatom, hogy van két nagyon fiatal alkotó is közöttük, tizenkét éves lánykák jelentkeztek, ők is saját ruhát terveznek. Bízom benne, hogy itt a néhány nap alatt el is tudják készíteni. Vajdaság egész területéről jöttek a résztvevők, például Újvidékről, Temerinből, Adáról, Bácskossuthfalváról, de nyilván a legtöbben az észak-vajdasági régióból. Egész évben érkeznek hozzánk ötletek, melyeket a tábor alatt próbálunk megvalósítani. Itt kötetlenebb formában találkozhatunk és alkothatunk együtt, nem úgy, mint egy sima képzésen. Bőrműveseknek eddig nem tartottunk képzést, viszont sokan jelezték, hogy jó lenne. Az idén két lehetőségük is volt a bőrműveseknek kiváló oktatóktól tanulni. Az egyik, ahol szintén szakmai partner volt a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság, vajdasági volt, a bajsai kézművestábor, a másik ez Tóthfaluban. Ide fiatal, vajdasági oktatót hívtunk, akinek nagyon nagy tudása van. Ami még újdonság, az a gyöngyfűzés, a népi ékszerek készítése, ezt is az évek során jelezték, hogy jó lenne fejleszteni, mert kevés gyöngyfűző van Vajdaságban, aki ezt hivatásszerűen csinálja.

A második tábor programja a kosárfonás, bútorfestés, népiékszer-, cipő- és szandálkészítés. Minden csoportra igaz, hogy a vezetők nemcsak a haladókkal foglalkoznak, hanem az új tanulókkal is. Úgy készültek, hogy bármilyen szinten is áll éppen a kézművességben a jelentkező, megfelelő feladatot tudnak neki adni. A kosárfonás állandó képzés Vajdaságban, Kovács Zoltán évek óta visszajár hozzánk. Szandálkészítés tavaly volt először, mivel egyre nagyobb az igény a kényelmes, úgynevezett mezítlábas lábbelikre. Elmondhatom, régi álmom valósul meg azzal, hogy a népi gyógyászat és a gyógynövények is témák legyenek ezen az összejövetelen. Mindkét tábor elején meglátogatjuk a helyi tájházat, a helyi lovasegyesület segített nekünk, hogy lovas kocsikkal bejárjuk a falut, elmegyünk a Csikós biokertészetbe. Ezenkívül az oktatók is tartanak esteket, ahol a saját mesterségüket mutatják be, tapasztalatokat osztanak meg. Az idei táborba kevesebb kisgyerek érkezett, mint eddig, de nekik is készültünk, az udvarban berendeztünk egy gyereksarkot természetes, népi gyermekjátékokkal. 

— A széleldolgozás technikáit próbáljuk, a beszegést, a borított sarkot, azsúrozunk, borsókát és egy kis subrikát is fogunk majd csinálni. Egyelőre csak a kezdőlépéseket gyakoroljuk, hogy a lakástextíliák esetében, ha szálán fejezzük be a munka szélét, tudjuk, mit lehet alkalmazni. Itt kezdők és gyakorlott hímzők is vannak — mondta Zuberec Vera hímző, a foglalkozás egyik vezetője.

— Nagyjából nyolc éve vagyok ebben a szép szakmában. A domború test technikáját szerettem volna átadni a résztvevőknek, egy patkópénztárcát készítünk, melybe saját motívumot tervezünk. Kiszabjuk a patkópénztárcát, és a fedlapjára egy domborított technikával készített kis motívumot kasírozunk bele, így mindenkinek egyedi alkotása lesz. Alapanyagként cserzett marhabőrt használunk, ez a legalkalmasabb arra, hogy sikerre vigyük ezt a technikát. Ezt nedvesen rátesszük a kivágott linóleumformára, egy célszerszám segítségével belenyomjuk. A szárítás után megmarad ebben a formában, festéssel pedig még csodálatosabbá tesszük ezt a kis alkotást. A bőr nagyon hálás és nemes anyag, funkcionális dolgokat lehet vele készíteni, és ha az elkészült tárgyra vigyáz az ember, akár egy életen át is elkíséri a gazdáját — mesélte Koós Dezső Junior Prima díjas népi bőrműves.

Pozder Máté Magyarkanizsáról érkezett, és második alkalommal vesz részt a tábor munkájában.

— Továbbra is a bőrözés tudományával szeretnék megismerkedni. Korábban már foglalkoztam bőrözéssel, de az itt alkalmazott technikákkal még nem találkoztam, ezeket próbálom meg elsajátítani. Elégedett vagyok a munkámmal, szeretem, mert mindenki egyedi motívumot tesz a pénztárcájára. Én a természethez nyúltam, a tölgyfa levelét szeretném rajta viszontlátni — hallottam tőle.