A húsvét és a gyerekeim születésnapja az idén egy időszakra esett, és az új helyzet ellenére mégis sikerült a szokásos keretbe tenni ezeket a napokat. Nálunk az a szokás, hogy feldíszített szoba várja az ünnepeltet már reggel, és mindenki vele együtt ébred, hiszen ajándékbontással kezdünk, meg ezer puszival. A torta az érintett ízlése szerint készül el, és az aznapi menü is az ünnepelt vágyaihoz igazodik. Énekelünk, táncolunk, és meghallgatjuk a hamisan zenélő gyertya dalocskáját. Egész nap együtt vagyunk azokkal az emberekkel, akik fontosak, akikkel ezt jó együtt megélni. A gyerekek pedig tagadhatatlanul örülnek, és élvezik a „saját” napjuk minden pillanatát.

Az idő múlását régóta rituálisan ünnepeljük meg. Ezek olyan szimbolikus tevékenységek, amelyek időszakosan visszatérnek életünkbe, és a családunkra jellemző szokásokat hordozzák magukban — mint egy sajátos kultúrát.

A családi rituálék három nagy csoportra oszthatóak: a családi ünnepekre, a családi hagyományokra és a ritualizált mindennapi interakciókra. Az első egy kultúrkör naptári ünnepeit foglalja magában — mint amilyen a karácsony, húsvét. A második már a család által meghatározott napokhoz, eseményekhez kötődik — születésnap, névnap, nyaralás, találkozók. A legutolsóhoz pedig a legkevésbé tudatos, folyamatosan változó, napi eseményekhez kötődőek tartoznak.

Az ünnepek a közösségi élet fenntartásához is hozzásegíthetnek. Megélhetjük azt, hogy nem vagyunk egyedül, megtapasztalhatjuk, hogy vannak körülöttünk mások, a miénkhez hasonló értékekkel. Emellett az életünknek olyan „biztos pontjai” lehetnek, amelyek a sok váratlan helyzet mellett megadatnak, mondjuk, karácsonykor vagy egy-egy születésnap alkalmával. Hiszen ilyenkor együtt vagyunk. Máskor egy-egy életkori krízisen, változáson vezethetnek át bennünket — ilyen lehet a ballagás, a házasságkötés, a nyugdíjazás —, mely után valami új kezdődik, valami más meg lezárulhat.

Születésnapok alkalmával például a gyerekek megérezhetik, hogy kik azok, akik ünneplik, támogatják őket. Arról nem is beszélve, hogy a rituálék megerősítik és előreviszik a kapcsolatainkat, stabil védőfaktorok lehetnek, s végül, de nem utolsósorban jelentést adnak életünknek, miközben összekapcsolják a múltat a jelennel.

Rapaport sokat írt a rituálékról úgy általában, melyekre az ismétlődő jellegen kívül jellemző még a sajátos viselkedés, az események szabályozása, a gondolatébresztő megjelenési stílus, a kollektív jelleg, valamint az is, hogy a rituáléban van cselekvés, és nem helyettesíthető beszéddel, gondolattal. A családi hagyományok szintjén eltérések tapasztalhatóak, hiszen van, ahol egy-egy ünnepet az egész rokonság megül, másutt pedig csak a szűk családi kör. S amíg a napi rutin struktúrát ad a mindennapoknak, addig a rituálék érzelemmel telítettek, s akár nemzedékeken is átívelnek. A rutin más, mint a rituálé, mert hiányzik belőle a szimbolikus tartalom és az előrevetítő jelleg.

Már kutatásokkal is bizonyították, hogy azok a házaspárok, amelyek több időt és energiát szántak a családi rituálékra, jobb, közelebbi párkapcsolattal jellemezhetőek (Crespo, 2008), mások pedig alacsonyabb stressz-szintről számoltak be (Kissné, 2005). Ezért is érdemes ápolnunk a családi hagyományokat, tevékenységeket, amelyek jó érzést keltenek bennünk, mert tovább erősítik az összetartozásunkat.

Az is teljesen elfogadott, hogy vannak, akik hűen követik és adják tovább a családból hozott rituálékat, míg mások teljesen újakat alakítanak ki, vagy szintén mások azt vallják, hogy ezek is éppen ugyanolyan napok, mint az összes többi. Én ahhoz a csoporthoz tartozom, amely fontosnak tartja az ünnepi rituálékat, a régről hozott és az új családi hagyományokat is, melyek persze az idők során a család változásával szintén átalakulnak, módosulnak.

Ünnepekkor megjelenik a magatartásunkra vonatkozó közösségi szabályozás is — mint a kötelező családi intimitás, a kötelező találkozások, a nézeteltérések felfüggesztése, dekorativitás stb. Kiemelkednek a hétköznapokból, és egy kicsit az idő múlására is figyelmeztetnek. Alkalmat adhatnak a már nem jelen levő családtagokhoz fűződő emlékek felelevenítésére, a megemlékezésre. Éppen ezért a rituáléknak olyan titkos képességük van, amelynek révén a családtagok szorosabbra köthetik, megerősíthetik a kapcsolatot egymás között. Tehát a boldog, jól működő családok a meglevő hagyományok mellett folyamatosan alakítanak ki olyan újakat, amelyek a krízisek megoldásában is segítik őket. Ilyen lehet, amikor elmegyünk valahova a gyerekkel, és megünnepeljük, hogy milyen jól sikerült lezárnia a félévet, vagy a kertben csapunk egy kis fagylaltos mókát, esetleg forrócsokizást. Annak függvényében, hogy ki mit szeret vagy próbálna ki szívesen, kedvünkre alkothatunk új rituálékat.

Egy ovisok körében végzett és a családi szokásokat vizsgáló kutatásban azt is megállapították, hogy minden egyes rituálé nagy eséllyel növelte a gyerek azon képességét, hogy ki tudja fejezni saját érzéseit, megértse másokét, illetve képes legyen a kortársaival és a felnőttekkel is jó kapcsolatot kialakítani. Ebbe a felmérésbe már olyan rituálék is bekerültek, mint a közös étkezés vagy a meseolvasás, közös játék. Sőt, a gyerekek esetében a bevett családi szokások olyan készségek elsajátítását is segítették, mint a problémamegoldás, a tervezés és a türelem. S igen, ezek után meg kell említeni, hogy a közös családi filmezés vagy a családi séták, főzőcskézés mind-mind hasznos lehet, ha abban mindenki szívesen részt is vesz, és örömet, biztonságot nyújt.