Ámbár ez most egyáltalán nem a reklám helye, mégis szükségét éreztem közkinccsé tenni az ott megtapasztalt élményeket is. A reámzúduló gyermekkori emlékek hangulatát. Annál is inkább, mert az odabent látható különböző használati tárgyaknak, berendezéseknek, játék- és egyéb szereknek puszta ránézésre, vagyis súgó nélkül is tudtam a nevét. Ami valahol érthető is, hiszen jómagam is a szülöttje vagyok ama boldog, békebeli hetvenes éveknek. Persze, kölyökkoromban számomra – hiába éltünk akkortájt Jugóban viszonylag jómódban!, minden könyörgésem ellenére sem vásárolták meg például a lábpedálos játék-Wartburgot, vagy a Gazdálkodj okosan! társasjátékot, viszont rengeteget feketepétereztünk nővéremmel a világot járó Škoda 100-asunk hátulsó ülésein. Hat és fél éves koromban még Csongrád városába is eljutva a családdal. Összkomfortos gyerekülések és légkondis ketyerék nélkül. S lám, mégis életben maradtunk, azt a fűzfán fütyülőjét a világnak!

Más idők jártak odahaza, Délen, és ismét mások az Édentől Kelet(ebb)re sodródott országokban. Szerencsére, túl fiatal voltam akkortájt mindezen tények és törvényszerűségek elemezgetéséhez. Szerettem volna viszont mielőbb felnőtt lenni. Már azért is, hogy legalább a számomra igazán fontos dolgok alakításához (pl. meddig maradhatok fenn tévézni hétközben, vagy hogy úgy is elengedjenek szüleim a moziba, hogy előtte ne kelljen órák hosszat könyörögnöm a rávalóért…) osszanak végre nekem is kártyát. A felnőtté válás sajnos, annak mellékhatásait is magával hozta, melyekről pedig semmiféle előzetes kockázati tájékoztatót nem kaptam. Igaz, az is lehetséges, hogy az apróbetűs részt nekem sem smakkolt végigolvasni anno…

Nos, újabban merőben másképpen indítotok. A küszöb átlépése előtt ezúttal is gondosan befényképeztem a vonatkozó infókkal teleírt táblát. Innen másoltam át most, hetekkel később, az alább olvasható tényszerűségeket. Ja, és kérem, szíveskedjenek vigyázni! A ’70-es évekbe (vissza)röpítő időgép ajtajai záródnak!

„Amikor forgalomba került a Csini fogyasztógép, az Infecundin nevű fogamzásgátló és a C-film, a Club 99 nevű magyar skót whisky, és egy magyar találmány: a szögbelövő pisztoly, mely a panellakásokban igen hasznos volt. A buszokon és villamosokon megjelentek a kattintós lyukasztók. 44 órás munkahét volt és jellegzetesek voltak a kommunista szombatok. Magyar világszabadalom volt a teflonbevonatú edény, melyet, a kuktát is gyártó zuglói Alumíniumgyár készített.

Az egyik jellemző szlogen a „lakás, kocsi, telek” volt: ekkor kezdett elterjedni a telekvásárlás és új üdülőtelkeket parcelláztak a Balatonnál, a Dunakanyarban, a Velencei-tónál. Az akkori tanácsok igyekeztek kicsire szabni a telkeket, hogy minél több családnak jusson. A Jitka nevezetű csehszlovák faházat bemutatták 1973-ban a Budapesti Őszi Vásáron. Víkendházba való termékekkel pedig a cseh és szovjet ipar bővelkedett: Junoszty TV, camping gáz, a Sokol rádió – melyből hiányzott a rövidhullám, így a Szabad Európát nem lehetett fogni vele. 

A másik szlogen a „kicsi vagy kocsi” volt, hiszen az autófenntartás vagy a gyermekvállalás költségei között kellett választani. 1970-ben útjára indult az Ifjúsági Takarékbetét és ekkor jelent meg a ma is közkedvelt Túró Rudi, melynek formáját és pöttyös sztaniol csomagolását már nem az ipar, hanem formatervezők végezték. Ezek voltak a lacikonyhák virágzásának évei. A kiskereskedelem látványos fejlődése miatt a reklám egyre nagyobb jelentőséget kapott: a boltokba került a Traubi, azaz „a természet ajándéka énnekem”, valamint ekkor kezdte gyártani a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat a Pepsit, és a Budapesti Szeszipari Vállalat a Sztár üdítő családot. Megjelent a BRG által gyártott MK 21-es kazettás magnó. Divat volt a forró nadrág, a trapéz nadrág és a mini szoknya, a márkás farmer: a legendás piros Levis az Ecseriről, vagy esetleg a digó farmer „Olaszból”, nyugaton kezdett elterjedni a strandokon a monokini és az afrohaj…A TV-ben beindult az Iskolatelevízió, a táncdalfesztivál mellett a vetélkedős műsorok igen népszerűvé váltak /pl. Fekete-fehér, igen-nem/, útjára indult a Dr. Agy című rajzfilm sorozat, mely a kormánypárti programot nem marxista zsargonban, hanem humorosan adta elő. Beindult a Hét című politikai tévémagazin. Megismerkedhettünk Kukori és kotkodával, sugározni kezdték az Önök kérték című műsort. Minden száz családból 52-ben volt televízió a statisztikák szerint. Az Omega együttes Élő Omega című nagylemeze pedig alumínium borításban jelent meg, mivel a hatóságok egyebek mellett papírhiányra hivatkozva utasították el az album kiadását. A 70-es évek közepén az M7-es utat egyirányúsították, szombat délelőtt a Balaton felé, vasárnap délután és este a főváros felé. Az ellenkező irányú forgalmat a 70-es útra terelték.

A televízió közvetítette a Röpülj, páva és a Nyílik a rózsa népzene és néptánc versenyt, valamint az I. Nemzetközi Karmester Versenyt, mely a világon az első ilyen vállalkozás volt, és a japán Kobajasi Kemicsiro nyerte. Hódított a sassoon frizura, a Kőbányai világos, a Kinizsi sör és megjelent az első dobozos Zlaty Bazant /aranyfácán/ sör.

Az olajválság hatására az energiatakarékosság és a környezetvédelem, mint fogalom, bevonult a mindennapi életbe – csereakció a Keravillban, „kevesebb is elég” feliratú plakátok jelentek meg a gépkocsik fogyasztására és a villamos energia felhasználására vonatkozóan. 1974-ben a házasságkötések száma a valaha volt legnagyobb csúcsot érte el /100 lakosra 9,5 házasságkötés jutott – 2010-ben 3,6 volt. Divatszakma lett a tv szerelő, az autószerelő és lakatos. Két napra összekapcsolódott a szovjet Szojuz-19 és az amerikai Apollo-18 űrhajó a közös – amerikai-szovjet-űrprogram keretében és az asztronauták jelképesen Európa fölött zászlót cseréltek. Calcuttában Jónyer István asztalitenisz világbajnoki címet nyert.

Magyarországon soha nem látott példányszámban jelentek meg az újságok: a Nők Lapja például egymilliós példányszámban. 1977. január 1-től kötelező a két tükör az autóban és ekkor ellenőrizték először a műszaki vizsgákon a kipufogógáz kibocsátást, kötelező lett az ablakmosó berendezés, az első biztonsági öv, melyet a svédek is csak 1975-ben tettek kötelezővé. 1977-ben a világ járműállománya elérte a 300 milliót, számukat akkoriban 500 millióra becsülték 2000-re (2010-ben 1 billió volt). 1976 végén a magyarországi autóparkot 621.486 személyautó alkotta, ez azt jelentette, hogy minden 16.lakosnak volt autója. 1978-ban a fővárosban a Lenin körúton bevezették a parkolási díjat, mely 4 Ft/óra volt és az előírások megszegéséért 40 Ft-ra büntették a vétkest.”

Még több kép!▼