Ami újabban a grinics-vilidzsi hölgyek nyakában lóg, az nem kereszt ugyan, de a jámbor szemlélő keresztet vet ijedtében -- a lassabban kapcsolók esetében másfél-két hét --, ha rájön, hogy mit is ábrázol a medalion.
Éntőlem ugyan nem fogják megtudni!
Én volnék az első, aki lesütné a szemét, ha oda kellene nézni.
Piruljam össze magam, mert a kisaranyos közli a mélyen tisztelt pubikákkal, hogy a Schwarzpunkt-skála szerint hová sorolható a... (még majd kimondom, ha itt vagyok!) a... a... abba maradjunk, hogy találják ki, mijéről van szó.
Phű, de melegem lett! A mikrofon tartályában, ha lenne olyan, még a víz is felforrt volna!
Debizguba, itt hagyom ezt a monológot, és elmegyek... oda!
Még egy ilyen témát szóba hozok, bevonják majd a hülyülési engedélyemet.
Nem azért mondom, de szeretném én látni, mások hogy fogamzanának... pardon: fogalmaznának, ebben a kényes témakörben. Kört emlegetek itt, közben a kölykök izé... szegletesnek rajzolják a falra!... Na itt van, már dadogok is... Azt se tudom, fiú vagyok, vagy csak voltam...
Viszont, ha szó nélkül hagyom az ilyesmit, akkor a moralisták szájától vonom meg a legízesebb témát.
Tehát: in mediász reszkír!
Megjegyzem, a grinics-vilidzsi hölgyek nyakában lógó aranyozott bizsu-sifré úgy kellett már nekünk, mint egy falat észbontás.
Eddig csak azon pásztázott hímes tekintetünk, ami szándékosan volt kidomborítva, s most mit tesz Tiffany... vagy hogy is hívják a bizsus cukkost, aki provokatívé közli, hogy mekkora a derékon aluli bősége?
Emlékszem, a cserkészek jelszava ez: Légy résen!
Ők legalább most tudják, hogy mekkora a rés!
Csalás persze nincs kizárva.
Van, aki szándékosan kisebbet deklarál, hogy idő előtt el ne ijedjél tőle.
Megmondjam, mi szeretnék lenni?
Mértékhitelesítő Greenwich Village-ben.
Jelszóm ez lenne: Csak a tesztemen keresztül!