Kezdjük minden élet forrásával, a Nappal. Joseph Haydn A Teremtés című oratóriumában — a bibliai szövegeket felhasználva — mutatja be a Nap keletkezését. „Teljes pompában kél a / Nap sugara ragyogón, / Mint gyönyörteljes vőlegény, / Mint délceg óriás, / Hogy megfussa útját” — áll a veretes szövegben. Itt még nem ér véget Haydn és a Nap kapcsolata, az Op. 20. műve a Nap-kvartettek elnevezést kapta. Túl sok köze nincs az égitesthez, legfeljebb az, hogy egy korábbi kiadás címlapját a Nappal illusztrálták. Haydn egykori főnöke, Gregor Joseph Werner az Esterházy-udvarban egy kis tánccal kedveskedett a gömb alakú égitestnek. A nyári napforduló — amikor a Nap a Rák jegyébe lép — ihlette a Nap a Rákban című menüettet.

Lully francia zeneszerző Phaëton című tragédiájában a Nap játssza a főszerepet. A nagyravágyó címszereplő a Nap szekerét kívánja vezetni. Szándéka bukásra van ítélve, elveszti uralmát a lovak felett, és Jupiter villáma halálra sújtja. A francia komponista darabjának áthallása egyértelmű: a Napkirály megközelíthetetlen. A dalmű a maga korában igen népszerű, igazi népopera volt. Ehhez hozzájárulhatott az izgalmas téma s a pazar díszletek is. Lully egy későbbi kollégája, Charles Gounod a Rómeó és Júlia című operájának II. felvonásában énekeltet a Napról. Az ifjú főhős Rómeó áriája így kezdődik: „Szerelem, szerelem… Ah, kelj fel, Nap!” Az ifjú elérte vágyát, de későbbi sorsát inkább az éj borította be.

Egy kevésbé ismert francia, romantikus zeneszerző, Félicien David egy szentföldi és egyiptomi útja után fogott tollat, s 1844-ben komponálta a Sivatag című ódaszimfóniának titulált művét. A tételek között megtalálhatjuk a Napfelkelte részt is. Fenséges látvány, egyszer a tunéziai sivatagban magam is meggyőződhettem erről. A komponista a Vénusznak is szerepet szánt a műben, de erről még később szólok.

Halmos László, a magyar egyházi zene kiválósága, a győri székesegyház kórusának alapítója Szent Ferenc Naphimnusz című művében zenésítette meg a középkori szent gondolatait. A darabot egykor én is énekeltem a Közgazdasági Egyetem Chorus Oeconomicus énekkarával.

A zsidó származású Petr Eben katolikus, cseh zeneszerző megjárta a koncentrációs táborok poklát, de hitét megtartotta, s neves orgonistaként is számontartották. Ő is a zene nyelvére formálta a Naphimnuszt: „Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap, / Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod. / És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes.”

A komponista és műve kevésbé ismert a magyar zenei körökben, így megkértem Csernyik Balázs karnagyot, hogy mutassa be az olvasóknak. A zenész örömmel vállalkozott rá.

„Petr Eben kórusműveivel ritkán találkozik az ember; általában nehezek, esetleg ismeretlenek, vagy csak elérhetetlen a kottájuk. Tizenegy-tizenkét évesen ismerkedtem meg eggyel, amelyet kifogástalanul, kívülről meg kellett tanulnunk, máig a fejemben van. Évtizedek alatt egyre közelebb kerültem a cseh zeneszerző darabjaihoz, megszerettem azokat, kíváncsi voltam rájuk, köztük a Naphimnuszra is. Több alkalommal énekelhettem, majd végül a Capella Silentium énekegyüttessel egy teljes koncertet építettem e remekmű köré Eben halálának tizedik évfordulója alkalmából. Az ősi, nyolcszáz éves szöveg méltó és izgalmas zenei festést kapott a komponista által, aki műve végén egyfajta hitvallást tesz, mikor megismétli az Assisi Szent Ferenc-szöveg legelső szavát: Altissimo — Sík Sándor fordításában — Mindenható.”

Folytassuk a történetet a Holddal, melyet mindennap láthatunk, izgultunk az első ember Holdra szállásakor, érezhetjük fiziológiai hatását vagy az apály-dagály jelenséget. Egyik legismertebb, a Holddal foglalkozó darab Offenbach Utazás a Holdba című operettje. A Verne regénye alapján készült művet 1875-ben mutatták be Párizsban, és nagy sikert aratott. Ebben szerepet kapott a mókás történet, mely szerint a jámbor holdlakók életét felborítja három, a Földről érkező idegen. A nagyszerű áriák, kórusok, valamint a pazar díszlet garantálta a kedvező fogadtatást.

Egy másik híres operaszereplő csupán vágyairól énekel a Holdnak. Antonín Dvořák, a csehek nemzeti zeneszerzője a századfordulón komponálta Ruszalka című operáját, melyet 1901-ben mutattak be Prágában. A kis vízi tündér téma igen népszerű volt a szláv folklórban, s a mesevilágban is gyakran tűnik fel: olyan híres meseíró is szívesen foglalkozott vele, mint Andersen. A dalműben a címszereplő a vízparton a Holdra tekintve álmodozik arról, hogy igazi ember lehessen, mivel a tóhoz látogató herceg megsebezte a szívét. A Dal a Holdhoz a szláv operairodalom egyik legszebb szopránáriája, s számos kiváló operaénekes rögzítette lemezre. A komponista, úgy tűnik, egyébként igencsak vonzódott a vízhez, hiszen 1895-ben már A Vízimanó című dalműve is sikert aratott.

A sor végtelen, ne hagyjuk ki Debussy Holdfény című zongoradarabját, melyet Paul Verlaine költő verse ihletett: „a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag, / melyben álom száll a madárra halkan” (Szabó Lőrinc fordítása). Beethoven Holdfényszonátája temetéseken gyakran csendül fel, a nevét később kapta. Ludwig Rellstab költő és zenekritikus a névadó, aki a darabot a svájci, holdfényes Vierwaldstätti-tóhoz hasonlította.