A Netflix streamingóriás új filmje viszont nem váltja meg a világot, sőt, a B kategória szintjét hozza. A történet nem új: a pénzéhes és politikával átszőtt hatalom (esetünkben az egészségügyi rendszer) tönkreteszi a rákban elhunyt feleségét gyászoló Ray Coopert, aki kegyetlen bosszút akar állni mindenkin, akinek bármi köze volt ahhoz, hogy szerelmét végül nem sikerült megmenteni. Elvileg ugyanis kipróbálhatott volna egy kísérleti gyógyszert, melyet aztán végül üzleti okokból a BioPrime nevű cég kivont a forgalomból. Ezzel nemcsak Ray feleségétől, de több daganatos betegtől is elvették a gyógyulás reményét. Ray azonban nem maradt egyedül: felesége halála után rá hárult lányuk, Rachel (Isabela Merced) nevelése, aki akár még a valóságban is lehetne Momoa gyermeke. A kemény és szívós lány mellett Raynek nincs ideje gyászolni, és különben is hajtja a düh, a bosszúvágy. Megismerkedik egy oknyomozó újságíróval, akinek állítólag bizonyítékai vannak ahhoz, hogy tönkretegyék a BioPrime-ot és vele együtt a cég vezetőjét, Simon Keeley-t (Justin Bartha).

Az Édes kislányom lényegében a kisember harca a hatalommal, ez a recept pedig már a múltban is számos sikerre volt képes: Denzel Washington mellett Michael Douglast is láthattuk már hasonló szerepben. Jason Momoa sajnos már nem tudja továbbvinni a marsallbotot: szilaj fizimiskája, kemény külseje miatt nem igazán alkalmas egy ilyen érzelemdús film főszerepére. Elismerem, hogy a nők imádják, a rosszfiúimázs azonban talán kevés egy olyan komor és minden ízében emberi alaphelyzethez, mint amilyenről az Édes kislányom szól. Bár meglehet, hogy túl szigorú vagyok, hiszen Momoa karaktere mind a kórházi jelenetekben, mind az összeomlások közepette egészen hatásos, de az azért nyilvánvaló, hogy nem fogjuk összekeverni Al Pacinóval.

A harcok sem túlságosan átütőek: mintha a Netflix megnyirbálta volna a speciális effektusokra szánt költségvetést. Van itt bérgyilkos, leszámolás, feszültség és a film végi fordulat, melyre már idejekorán magunk is rájövünk majd, olyannyira szájbarágósra sikerült. A forgatókönyv tehát szintén nem a szakma csúcsa, ezzel pedig a thrillerek mezőnyében igazán nagyot hasal Brian Andrew Mendoza első nagyjátékfilmje.

A másik problémám az volt, hogy az elmúlt évtizedekben sokkal komolyabban dolgozták fel a nagyvállalatok gátlástalan természetét, mint most Mendoza. A gyógyszerlobbi és a politika viszonya itt nem adja a film történetének gerincét, inkább csak katalizátor az akciójelenetek beindításához. Mind a téma, mind pedig a saját világunkban fellelhető analógiák több lehetőséget, sőt, merészebb megközelítést érdemeltek volna. Erre egyébként a tengerentúli kritikusok is rámutattak, bár ott előkerült az az indok, hogy a film készítői a pandémia után nem szerették volna még jobban megtépázni a gyógyszeripari vállalatok hírnevét. Ez azonban szintén nem állja meg a helyét, mivel az első fél órában bőven rájuk lapátolnak mindent.

A Netflix elmúlt hónapokban tapasztalt tucatgyártása az Édes kislányommal tovább folytatódik. Lassan már-már azt érzem, hogy nagyítóval kell keresni a megnézésre érdemes alkotásokat a Netflix saját gyártású tartalmai, de elsősorban egész estés filmjei között. Jason Momoa miatt ez a mozi egy jó eye candy lehet néhány hölgy nézőnek, de akik egy izgalmas akcióthrillerre vágynak, azok inkább egy másik filmre kattintsanak. Az Édes kislányom magyar szinkronnal és felirattal is megtekinthető a Netflix kínálatában.

Kép: latimes.com