home 2022. november 30., András napja
Édes, kis kacatok könyve
Bíró Tímea
2018.02.26.
LXXIII. évf. 8. szám
Édes, kis kacatok könyve

Megjelent Csík Mónika legújabb meséskötete

Csík Mónikáról mindig az őszi nap melege jut eszembe. A gyönyörű mintákkal díszített kelméi mögül rendszerint előbújik egy-egy gazdag Móni-mosoly, mely még jobban tetőzi a tehetségét már számos műfajban bizonyító írónő meleg kisugárzását. Lusta macskái között ülve megállíthatatlanul kopog a billentyűzet, illetve születnek a versek, a gyermekmesék.


A szerző felvételei

* Ha jól tudom, három nyertes mese szülte meg ezt a könyvet. A terveid között szerepelt, hogy egységes kötetet alkosson a húsz mese, vagy nem voltál ilyen tudatos alkotás közben?

— 2012-ben írta ki a Jó Pajtás gyermeklap és a Forum Kiadó a közös mesepályázatát, melyre az első három Szekrénylakók-történettel pályáztam. Kezdetben egyetlen mese megírását terveztem, az alapszituáció azonban kívánta a folytatást. Egy gyerekszoba nagyszekrényében játszódik a történet, melynek hősei a szekrény mélyén „életre kelő” kacatok: három aszalódott almacsutka, egy törött gomb, egy parafadugó, fél pár zokni, egy ruhamoly és két kisegér mindennapjai elevenednek meg, ráadásul közéjük keveredik a Hihetetlen Mesék Könyve is, „aki” amellett, hogy megpróbál jótanácsokat adni a szekrénylakók folytonos civódásában, mesebetétekkel is szórakoztatja őket. Mindezt lehetetlen volt egyetlen történetben kibontani, így született három alkotás, majd újabb tizenhét, és noha a nyertes mesetrilógia megjelent a Hihetetlen mesék könyve című antológiában, közös, saját könyvet szántam nekik. A húszrészes mesefüzért végül a közelmúltban adta közre a Forum Szekrénylakók címmel.

* Egy nagy szekrény lakóiról, „kacatjairól” szólnak tehát a történetek. Mennyire nézed nagyítóval a világot?

— Izgalmas volt viszonylag zárt, szűkös térbe rakni a mesehelyszínt, hiszen ez lényegesen szűkíti az író és a figurák mozgásterét, emellett az összezártság rengeteg konfliktust teremthet, melyek a történetek mozgatórugói lettek. A ruhásszekrény a mesében egy egész univerzum, hiszen a benne élőknek nagyjából szekrényfenéknyi a világ. Ez az alkalmi, kis közösség átvitt értelemben óvodai csoport vagy család is lehetne, a mindennapi gondjaik is hasonlóak, mint az „emberi világban”. Ahogy a könyvben halad előre a mesebeli idő, úgy változnak a szereplők is, sok mindent megtapasztalnak, szembesülnek a gyengeségeikkel, melyek szintén emberiek: irigység, önzés, falánkság, tudálékosság, akarnokság, nagyotmondási késztetés, kishitűség... Alkalmazkodniuk kell, hogy megférhessenek egymás mellett. A zárt közegből a Hihetetlen Mesék Könyve által felolvasott mesebetétek alkotnak „kijáratot”, hiszen a képzelet birodalmába kalauzolják a hősöket, akiknek ily módon végtelenné tágul a világ.

* Az ötödik, gyerekeknek szóló könyved után azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy jól érzed magad a kicsik világában. Miért?

— Leginkább amiatt, mert úgy hiszem, ez nemcsak a kicsik, hanem a felnőttek világa is. A gyerekeknek és a felnőtteknek szánt irodalom nagyjából ugyanarra vállalkozik: a rólunk és a bennünket körülvevő közegről beszél, csak más-más megközelítésből és szókészlettel. A felnőttirodalom a gyerekek számára nehezebben fejthető meg, a gyerekkönyveket azonban a felnőttek is képesek befogadni. A sokoldalú gyerekkönyv mindenkihez szól, életkori megkötés nélkül. Számomra ez a kihívás: olyan mesekönyveket, verseskönyveket írni, amelyek megszólítják a gyerekeket, egyúttal pedig a szülők és a pedagógusok is szívesen veszik őket kézbe felolvasáshoz, illetve ajánlják a gyerekeknek. És hogy mindehhez szabadon élhetek a fantázia, valamint a játékosság nyújtotta lehetőségekkel, az csak élvezetesebbé teszi az alkotás folyamatát.

* Honnan származik az ötlet, hogy rádiójáték is szülessen a mesék által?

— A kilenc-tíz állandó karakter mellett számos mellékszereplő is felbukkan a mesékben, és mindenki mondja a magáét. Sok a párbeszéd, dialógusok váltják egymást, így Bánki Éva irodalomtörténész, aki az ajánló utószót írta a kézirathoz, felvetette, hogy akár rádiós hangjáték is elképzelhető az önálló, bár laza szálakkal mégis egymáshoz kapcsolódó mesék füzéréből. Lakner Edit, az Újvidéki Rádió szerkesztő-dramaturgja partnerünk lett ebben, így hosszas pályázás és háttérmunka után, Lénárd Róbert adaptációjában, elkészült a Szekrénylakók című, húsz részből álló hangjátéksorozat, melyhez az Újvidéki Színház művészei kölcsönözték a hangjukat, Bakos Árpád írta a zenét, Perišić Dianna pedig a főcímdalt énekli. A hangjátéksorozat csütörtök délutánonként 16.35-től hallható az Újvidéki Rádióban, valamint a mesekönyv mellékleteként az olvasók egy CD-n is megkapják ajándékul.

* Nem először dolgoztok együtt Kanyó Janovics Erikával. Mi a ti együttműködésetek titka?

— A Pópopó és Totyka című mesekönyvön dolgoztunk először együtt Erikával, majd a Szabadkai Gyermekszínházban ő volt a díszlet- és a jelmeztervezője az Anyarajz című színdarabnak, melyet a gyerekverseimből állított színpadra Bartal Kiss Rita rendező. Az első pillanattól egymásra hangolódtunk Erikával, szeretem a rajzai játékosságát és színvilágát, jól illenek a történeteimhez. A miénk nem hagyományos munkafolyamat, azaz nem úgy dolgozunk együtt, hogy én megírom, ő pedig megrajzolja, hanem sokat beszélgetünk, ötletelünk, és megesik, hogy a szöveget utólag módosítom, idomítom a rajzaihoz. Az is megtörtént már, hogy az illusztrálás során Erika továbbgondolta a történetet, a rajzai segítségével mesélte tovább. A Szekrénylakók kötetben is érvényre jutnak a pasztelles, meleg színei. A könyv képi világába játékosságot visz az alkalmazott kollázstechnika.

* Milyen módon szeretsz könyvbemutatózni a gyermekirodalmat ékesítő köteteiddel?

— Bemutatóim általában interaktívak, igyekszem bevonni a közönséget. A felolvasások mellett beszélgetünk, sőt, a zene és a képzőművészet eszközeivel is gyakorta élek: a téma játékos, kreatív megközelítése oldottabb hangulatot teremt. A felnőttközönség ódzkodik az interaktivitástól, inkább csendben szemlélődne, viszont a gyerekek felbuzdulnak a kínálkozó önkifejezési lehetőségektől, így elég fergetegesre szoktak sikeredni az efféle találkozók. A kölykök ilyenkor rácáfolnak arra az általános nézetre, amely szerint a fiatalabb generációkat nemigen érdekli az irodalom. Nagyon is érdekli őket, csak fel kell kelteni a figyelmüket, és hagyni, hogy a maguk módján közelítsenek meg egy-egy irodalmi alkotást.




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Kanyó Janovics Erika illusztrációi

 

CSÍK Mónika

Szekrénylakók

 

ELSŐ MESE

Amelyben a szekrénylakók megismerkednek a Hihetetlen Mesék Könyvével

Az a nap is úgy kezdődött, mint bármely más, szokványos hétfő. Alig bújt be az első napsugár a redőny résein, vekkercsörgés törte meg a gyerekszoba csendjét. Hamarosan léptek zaja, mosdóvíz csobogása hallatszott, majd az iskolatáska csatjának kattanása, végül ajtócsapódás. Aztán hosszú ideig semmi. Talán már dél is elmúlott, mire a padló nyikorgása elárulta: közelít valaki. A határozott, koppanós léptek egyenesen a nagyszekrény felé tartottak. Panaszos nyikorgással tárult fel a szekrényajtó, egy kupac holmi került a benn lévő halom tetejére, majd ismét visszacsukódott, kattant a zár. Pisszenést sem lehetett hallani. Azaz mégis. Ahogy a távozó becsukta a szobaajtót maga után, a szekrényben lévő kacathalom tetején megbillent valami. Egészen apró volt ez a mozdulat, de elegendő ahhoz, hogy a régi diafilmvetítő dobozának élén végigcsúszva, a horgászbot és a kopott hintaló között átpottyanva, néhány teniszlabda kíséretében a szekrény fenekén landoljon az új jövevény.

— Mi lehet ez? — kérdezte fojtottan Kiscsutka.

— Böhöm nagy és rémisztő! — suttogta Alcsutka.

— Fejlődjünk alakulatba, és kerítsük be! — javasolta Főcsutka.

A szekrény mélyén motoszkálás kezdődött.

— Dugófej és Kajlagomb hátulról közelítse meg, Rágcsa és Büdi oldalról, mi pedig a csapatommal ebből az irányból! — rögtönzött felderítési tervet Főcsutka.

— Sipircnek is adj valamilyen megbízatást. Lehetne... lehetne parancsnok — jegyezte meg Dugófej.

— Még hogy egy egér vezényszavára hallgassak?! Nevetséges! A parancsnok természetesen én leszek! — húzta ki magát Főcsutka.

— Akkor lehetne Sipircből őrszem — javasolta Dugófej.

— Őr? Én? Legfeljebb szem... — cincogott Sipirc.

— Éppenséggel őrködhetnél. Elég szemfüles vagy hozzá. Innen belátod a terepet. Siiipirc! — mutatott a legnagyobb papírkupacra Főcsutka, s elégedetten nyugtázta, hogy Sipirc máris elfoglalta őrhelyét.

— Akció iiin-dul! — bólintott Főcsutka, és bekerítették a nagy, ijesztő valamit.

— Hogyan tovább? — kérdezte Dugófej.

Kiscsutkának remegett a csumája, de halkan kinyögte:

— Én nem tudom. Szerinted, Alcsutka?

— Szólítsuk fel, hogy adja meg magát — javasolta Alcsutka.

— Ostobaság! Föl kell szólítani, hogy adja meg magát — mordult Főcsutka.

— Hát nem ezt mondtam?!

— Magot befogni! — vágta rá Főcsutka, és fölszólította az idegent, hogy adja meg magát.

— Meg se mozdul. Talán elaludt. Esetleg közelebb mehetnék hozzá, hátha a szagomtól felébred — vélekedett Büdi, a fél pár használt zokni.

— A te szagodtól, Büdi, legfeljebb elájulna. Inkább kínáljuk meg harapnivalóval, lehet, hogy éhes — csámcsogta Rágcsa.

— Nektek, molyoknak, másból sem áll az élet, mint evésből. Egy egész nagykabátot felfalnál, ha nem tennének a zsebébe olyan szagos kis izét, amitől elmegy az étvágyad — ugratta Rágcsát Dugófej.

— Elhiszem, hogy sehogy se fér abba a tömör fejedbe, milyen fontos és élvezetes az evés. Fogalmad sincs róla, hogy egy angórapulcsi például milyen finom falat... — tromfolt Rágcsa.

Kettejük vitájának Sipirc vetett véget. A papírhalom tetejéről kurjantott közbe, hogy neki onnan fentről úgy tűnik, ez a sarkos, tarka valami olyan dobozféle, és inkább a fedelét kellene felnyitni, hogy kiderülhessen, mi rejtőzik benne.

A szekrénylakókat meglepte az új ötlet. Találgatni kezdtek, hogy mi lapulhat a dobozban. Mármint, ha tényleg doboz, ugye. Dugófej szerint meglepetés ajándék, a három almacsutka szerint falánk hernyók, Sipirc szerint óriási sajtdarab, Kajlagomb szerint divatlapok, Rágcsa szerint molyirtó por, Büdi szerint fingópárna van benne. Mindannyian a saját ötletüket hangoztatták, s a hangzavarban nem is értették pontosan, mit beszélnek a többiek. Főcsutka végül szavazásra bocsátotta a kérdést. A többség úgy döntött, hogy lapuljon bármi is benne, fel kell nyitni a fedelét.

Ismét szervezkedni kezdtek. Egymás hátára állva, tornyot alkotva szerettek volna felérni hozzá, hogy Sipirc, lévén a legfürgébb és legügyesebb, a torony tetejére mászva felpattinthassa a fedelet. Nehézkesen haladt a munka. Büdi került alulra, hogy a toronynak alapot biztosítson, fölébe Kajlagomb, rá a három almacsutka, a tetejükbe Dugófej. Rágcsa oldalról figyelte az eseményeket, a többiek ugyanis azzal küldték félre, hogy a gombostűfejnyi ruhamoly, mivel állandóan rágcsál, úgyis képtelen lenne veszteg maradni, összedöntené az alkotmányt. Oldalról vezényelt hát.

— Kicsit balra, hé, billeg a sarka jobb felől, te mulya, mindjárt bemolyolok egyet, te meg ne mocorogj ott, leesik a fölötted lévő! — hangolt Rágcsa. Sipirc, amikor elég tartósnak találta már a tornyot, a tetejében termett, és hátával megemelintette a fedelet.

— Végre, csakhogy felnyitottátok! — szólt ki valaki a fedél alól.

Büdi ijedtében arrébb gördült, a többiek meg rakásra potyogtak.

— Hát ez meg miféle doboz? — bambult Kiscsutka.

— Megparancsolom, hogy mutatkozz be! — tápászkodott fel Főcsutka.

— Micsoda katonás kiállás! Talán csak nem laktanyába kerültem? — hallatszott fentről. — Egyébként a Hihetetlen Mesék Könyve vagyok. És ti kik vagytok?

— Ő Büdi, a kallódó zokni, Rágcsa, a moly, Kajlagomb egy kislány kabátjáról való, Dugófej a legokosabb parafa dugó, akit ismerek, ő Sipirc egér, mi hárman pedig a szekrénymélyi almacsutka-különítmény tagjai vagyunk, Kis-, Al- és Főcsutka — mutatta be Főcsutka a társaságot.

— Érdekes! — pörgette lapjait a Hihetetlen Mesék Könyve. — Aztán tud-e valaki közületek olvasni?

A szekrénylakók tanácstalanul pislogtak.

— Na és a meséket szeretitek-e?

— Igen, azokat igen! — lelkendeztek kórusban.

— Akkor majd mesélek nektek, szórakozásképpen. Szeretnétek igazán izgalmas történeteket hallani? — kérdezte a Hihetetlen Mesék Könyve.

— Izgalmas történeteket én is ismerek. Például azt, amikor rávarrtak a kislány kabátjára, és... — kezdte Kajlagomb, de a többiek rázendítettek:

— Jaj, ne, Kajlagomb, ezt is már annyiszor elmesélted!

— Én amolyan kurta-furcsa, néha rémes meséket mesélnék, persze, csak ha nem vagytok nagyon félősek... — duruzsolta a mesekönyv.

— Ki félős? Még hogy félős?! Ugyan! — nyüzsögtek a csutkák.

— Mesélj, mesélj! — csámcsogta Rágcsa.

A többiek is bólogattak. Már úgyis ráuntak Kajlagomb ezerszer hallott históriáira, kurta-furcsákat meg még soha nem mesélt nekik senki. Mindannyian elhelyezkedtek hát egy-egy kényelmes zugba, s várták, hogy a Hihetetlen Mesék Könyve belekezdjen első történetébe.

 

 


Szekrényfenék-induló

Mi lakik a szekrény fenekén?
Mi motoz a szekrény fenekén?
Tán egy tehén?
Kizárt, hogy benn tehénkedne,
heverészne, legelészne
szekrényünkben egy tehén!

Mi lakik a szekrény fenekén?
Mi motoz a szekrény fenekén?
Tán egy bálna?
Kizárt, hogy benn lubickolna,
ficánkolna, pancsikolna
szekrényünkben egy bálna!

Mi lakik a szekrény fenekén?
Mi motoz a szekrény fenekén?
Tán egy sárkány?
Kizárt, hogy benn ücsörögne,
nyűgösködne, füstölögne
szekrényünkben egy sárkány!

Mi hát e zaj? Mi hát e nesz?
Mi hát e nesz? Mi hát e zaj?

Ha jól figyelsz, megtudhatod.
Megtudhatod, ha jól figyelsz...

Mi hát e zaj? Mi hát e nesz?
Mi hát e nesz? Mi hát e zaj?

Ha jól figyelsz, megtudhatod.
Megtudhatod, ha jól figyelsz...




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Irodalom rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..