Vajda Jánossal, a Tordán székelő Aracs Hagyományápoló Társaság elnökével a Pusztatemplom körüli eseményekről beszélgettem. Mint ismeretes, ezt a civil szervezetet 1996-ban azért alakították meg, hogy közismertté tegyék az aracsi szent helyet, és megmentsék az utókornak. Ennek eredményeként az elmúlt tíz esztendőben sokat hallottunk és írtunk a Pusztatemplomról.
A társaság alaptevékenysége az objektum körüli terület tisztán tartása. Tavaly összesen kilenc munkanapot dolgoztak ott a tordaiak, így a templom belső tere és környéke rendezetten fogadta a hazai, a magyarországi, a romániai és más külországi vendégeket. Az már megszokott esemény, hogy az augusztus elsejéhez legközelebb eső vasárnapon emlékünnepséget szerveznek a Pusztatemplomnál. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy igazi búcsúhoz hasonlít ez az esemény. Ilyenkor tábori szentmisét mutatnak be a számos látogatónak. Az első ilyen rendezvényen ft. Sóti János, akkori beodrai plébános úr nevéhez fűződött a szentmise és a prédikáció. A következő években a szentmiséket számos pap testvére segítségével msgr. Huzsvár László nagybecskerei püspök atya celebrálta. A tavalyi év kivétel volt, hiszen a püspök úr nem tudta elviselni a nagy forróságot, ezért a szentmisét msgr. Bogdán József tiszteletbeli kanonok, törökkanizsai plébános szolgáltatta ft. Sóti János törökbecsei atyával. Bogdán atya szentbeszédének első gondolata a fülemülékről szólt. A tudósok megfigyelték, hogy amikor kikelnek a fiókák, akkor még nem tudnak énekelni, ezért a fülemülepapa hat hétig éjjel-nappal énekel nekik. Ha nem tanulnának meg énekelni, akkor nem udvarolhatnának a jövendőbeli párjuknak, és megszűnne az életük folytonossága. Mi emberek is ilyenek vagyunk, mert ha nem ismerjük a hitünket és a múltunkat, akkor ezen értékek ápolása és továbbadása nélkül nehéz elviselni az élet viszontagságait. A másik gondolata Illyés Gyula verssorához fűződött, amely arról szól, hogy a fa a szél kihívásaira a gyökérzetével válaszol. A gyökerek biztosítják a táplálékot a leveleknek és az ágaknak, a fa pedig él és termést hoz. Az embereknek is meg kell találniuk a saját kapaszkodóikat.
A tavalyi emlékünnepséget először tisztelte meg jelenlétével Milivoj Vrebalov Miša törökbecsei polgármester, habár az előtte tisztségben lévők is mindig kaptak meghívót. Ausztráliából is érkeztek vendégek, Sörös Ferenc úr és neje, valamint Kormányos József és neje. Azon a napon még az égiek is kegyesek voltak az egybegyűltekhez. Az egyetlen zavarkeltő jelenség az volt, hogy hívatlanul megjelent egy olyan árus is, aki - ha elejét nem veszik - kínálatával kocsmai hangulatot teremtett volna. Végre a törökbecsei-beodrai és a törökbecsei-basahídi műútnál útjelző táblákat is elhelyeztek, melyek három nyelven igazítják útba az idegeneket.
2006 októberében a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma Vajda Jánosnak Bartók Béla-emlékdíjat adományozott a délvidéki és az egységes magyar kultúra érdekében végzett áldozatos és kimagasló tevékenysége elismeréseként. A múlt év decemberében jelent meg Vajda János újabb két könyve a Pusztatemplomról. Az egyik könyv nyolcvanoldalas, és magáról a templomról szól, a másik 45 oldalas és a Pusztatemplomhoz kötődő mondákat tartalmazza. A két kiadvány korábban egységes fedőlappal jelent meg, de Vajda János ezúttal a téma alapján kettéosztotta. Mindkettőben találhatóak újabb adatok is. A mondákat tordai, beodrai és törökbecsei emberek mesélték el. Olyan érdekességeket is tartalmaznak, hogy Tordán és Törökbecsén is találtak alagutakra utaló üregeket, de azokat időhiány miatt nem kutatták ki. Az érdeklődők olvashatnak még tündérekről, tordai béresekről, kőkecskéről, titokzatos üveghintóról és sok egyébről.
Mit hoz az új év? - kérdeztük Vajda Jánostól, aki erre azt válaszolta, tovább folytatják azokat a tevékenységeket, amelyeket eddig is végeztek a Pusztatemplom megmentése érdekében. Még egy jó hírrel megörvendeztette a Pusztatemplomot szerető embereket: a polgármesteri hivatalból olyan értesülés kelt ugyanis szárnyra, hogy még az idén ki szeretnék építeni az objektumhoz vezető utat.