Szini Sebő Géza ősének, Szini Sebő Alajos 1848/49-es huszáralezredesnek a sírjánál

Hosszú évtizedekkel ezelőtt a szajáni Szini Sebő Géza Kanadába költözött. Ott teremtette meg azt a világot, amelyre a szülőföldjén vágyott.
- Engem az ország hagyott el, nem én az országot. Szaján a szívemben dédelgetett szülőfalum, ahol édesapám volt az utolsó szabadon választott polgármester - mondja. - Akkor nehéz volt magyarnak lenni Szerbiában. Én úgy tudtam megmaradni magyarnak, hogy elmentem egy olyan országba, ahol élni lehetett, és megerősödhetett bennem a múltamból jövő üzenet.
* Szini Sebő Géza családjának mit üzen a múlt?
- A nemzetünk és múltunk iránti elkötelezettséget. Engem most nemes és kiváló ősöm, Szini Sebő Alajos életének a felkutatása foglalkoztat. Az ember legyen tisztelettel az elődei iránt. Szini Sebő Alajos sírját a közelmúltban sikerült megtalálnom a szlovákiai Csiliznyáradon. Külön öröm volt számomra, hogy Árpád fiam is velem tartott, aki Londonban élő üzletember.
* Felemelő érzés lehetett leróni tiszteletüket a sírnál.
- Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik jelentős ütközetét Tápióbicskénél vívták a magyarok az osztrákokkal. Az események forgatagában egy magyar huszáralezredes, Szini Sebő Alajos a már elveszettnek hitt csata kimenetelét személyes hősiességével és bátorságával megfordította. A magyar csapat nagy veszteségek árán ugyan, de ott és akkor győzött. Ez annyira köztudomású volt a maga korában, hogy Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében Baradlay Richárd alakjában emléket állított a vitéz huszárnak. Rádöbbentünk Árpád fiammal, hogy a mentalitásunk mennyire hasonlít Alajoséhoz, de nekünk a környezet egyáltalán nem kedvez. åt a környezete nem akadályozta, ember tudott lenni a gyarlóságban. Kihúzta a kardját, és használta. Nem rejtette el az igazságot, és cselekedett önmagáért, családjáért, nemzetéért. Nekünk pedig erős hittel kell harcolnunk, hogy a hamis erők és ideológiák ne téphessék ki a gyökereinket, ne vesszenek el a kincseink!
Géza mesélt a tápióbicskei megemlékezésről, valamint arról, hogy a csiliznyáradi temetőben a környék lakóival egyetemben rótták le kegyeletüket Szini Sebő Alajos sírjánál. Szívesen emlékszik vissza a fallal körülkerített, gondozott temetőre, amikor az ünnep napján érkezni kezdtek az emberek, és egyre többen lettek. A falunak hatszáz lakosa van, ebből legalább százan ott voltak. Géza a fiára nézett, és érezte, őt is mélyen megérinti a múlt. Újra elhatározta, hogy a gyökerük hajtásait elhivatottsággal táplálja továbbra is. Egyszer talán a szajáni magyarságban is, hiszen a hajtások szeretettel terebélyesednek.