A Hét Nap nyugalmazott újságírójának újabb interjúkötete, a beszÉLgetÉSek nemrég jelent meg a Forum gondozásában, és a könyvet Újvidéken is bemutatták. Az Újvidéki Színházban március 10-én beszélgetett a szerző, valamint Brenner János, a kötet szerkesztője, Elor Emina, az Újvidéki Színház színésznője (az egyik interjúalany) és Toma Viktória, az est moderátora. De nem csak ők beszélgettek: az estet kötetlen „beszélgetős” légkör jellemezte, s a közönség is bekapcsolódott az újságírás, a színészet, az irodalom, a művészetek vagy éppenséggel az említett szakmákhoz, hivatásokhoz (ki hogyan éli meg) fűződő magánéleti pillanatképek kapcsán felvetődő kérdések tisztázásába, boncolgatásába. Egyszóval a beszÉLgetÉSekből újabb másfél órás beszélgetés kerekedett.

Miért került a hamvadó cigarettavég a könyv fedőlapjára? Milyen interjút készíteni számunkra ismert, kevésbé ismert vagy teljesen idegen emberekkel? Milyen személyes kapcsolat köti össze az újságíró-írót és Elor Eminát, az interjúalanyt, a színészt? Hogyan és mennyit készül Olga egy-egy interjúra? Milyen érzés a „mesterünkkel” interjút készíteni? A szerző fel is olvasott egy részletet az Orosz Ibolyával, tanítómesterével készült interjúból, emellett pedig az Ábrahám Irén színésznővel készült beszélgetés részleteit is felelevenítette.

Molnár Krekity Olga arra is magyarázatot adott, hogy miért kurtább egy-egy interjú a kötetben. Mint mondta, sajnos mindig illeszkednie kellett a kért karakterszámhoz, legnagyobb szívfájdalmára ritkán tudott mindent belesűríteni egy-egy interjúba. A kényszerből kivágott részeket sok esetben nem mentette el, valahol elhányódtak, és mivel ezeket az interjúkat nem tudta kiegészíteni a régi jegyzeteivel, kurta-furcsán, megcsonkítva maradtak meg. Persze így, röviden is egységes egészet alkotnak, de a beszélgetések jelentős része veszett így kárba.

A kötetben sokan ott vannak a vajdasági magyar művelődési és közéletből, az újságíró- és színésztársadalom nagyjai beszélgettek Molnár Krekity Olgával életről, mesterségről, zarándoklatról, útkeresésről, lényeges és lényegtelen dolgokról (ha egyáltalán vannak ilyenek). Az interjúkötet nemcsak olvasmányos, lendületes és magával ragadó, hanem külön kiemelendő értéke, hogy üzenete, tartalmának lényege egy közösséghez, annak elhunyt és még élő nagyjaihoz kötődik. Mint minden beszélgetésből, ezekből a beszÉLgetÉSekből is méltán tanulhatunk egymástól és egymásról mi, újságírók, színészek, nyelvészek és tudósok, mesteremberek, tanítványok, örökös zarándokok, egyszerű halandók.