Az utca porából összeszedett kavicsból arcot formál, a fa erezetét fölhasználva alakítja ráncait. Ha lefelé görbülnek a vonalak, akkor szomorú tekintetet, ha fölfelé, akkor boldog lányt, ikerpárt, idős hölgyet ábrázolnak a művei. Nemez a kendőjük, virágmintákkal díszített fa a ruhájuk, falitányér a szoknyarojtjuk. A fából készült macskája is mosolygósan dorombol, a szellő ide-oda lóbálja kötélből készült farkát. Butterer Kiss Márta összeszedi a sokunknak értéktelennek tűnő holmit, megcsonkított maradványokat, és új ruhát, lelket ad nekik. Munkásságát Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjjal ismerték el Topolyán.
A mások által kiselejtezett kacatokban és háztartási eszközökben a művésznő fölismeri a régmúlt idők ősi energiáját. Alkotásainak olyan illatuk van, mint a természetnek, és olyan színük, mint a földnek. A fa törzséből hajat formál, szitából fejet, papucsból díszt. Márta a műveihez hasonló színekbe öltözik, eggyé válik az alkotásaival. A többi művésztől eltérően neki nem csak a lelkében, hanem a nevében is benne van az ART. MARTA.
Hagyományosan a Topolyai Napok rendezvénysorozat keretében adják át a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat. Így volt ez szeptember 15-én is. A zsűri tagjai, Ninkov K. Olga, Náray Éva és Csernik Attila úgy döntöttek, hogy az idén Butterer Kiss Márta újvidéki képzőművészt tüntetik ki.
A topolyai Művelődési Ház kiállítótermében nyílt tárlatán Ninkov K. Olga méltatta a műveit. Kiemelte, hogy Márta minden alkotása egy asszociáció, több, általunk is ismert tárgyból áll, melyet ki-ki a maga módján értelmez, és visz tovább saját emlékeinek a birodalmába. A művészettörténész egy levélből is idézett, melyet Butterer Kiss Márta küldött neki még régebben, a művésznő a saját munkásságáról ír benne: „Eljutottam az objektumok szubjektív lélektanáig. Fontosnak tartom, hogy a nézőközönségem figyelmét felhívjam az őseink után visszamaradt dolgok, a még megmaradt archaikus energia csodálatára, szépségére, egyszerűségére, megtisztelésére.”
Butterer Kiss Márta úgy véli, azok a tárgyak, amelyeket fölhasznál a munkáihoz, közös örökségünk részét alkotják. Ha talál egy használt lapátot, sótartót vagy fakanalat, máris tudja, miként tudná hasznosítani, és milyen anyagokkal lehetne társítani. Eleinte úgy szerezte be a kellékeket, hogy régi házak padlásán kutatott, azt mesélte, hogy egykor régész is szeretett volna lenni. Most már nem neki kell keresgélnie, hanem a tárgyak találják meg őt. Ismerősei és barátai odaajándékozzák neki azokat a kellékeket, amelyek újjáélednek a kezében.
A Nagyapáti-díjat Topolya község polgármester asszonya, Kókai Mernyák Melinda adta át a művésznőnek. Az ünnepség végén egy korábbi díjazott, Miroslav Jovančić lépett föl, egy hegedűjátékkal lepte meg az idei Nagyapáti Péter Kukac-díjas művésznőt.
