Nem olcsó már így sem, egyik szolgáltatás díja sem. Az utóbbi időben vissza-visszatérő téma, szinte minden beszélgetésben, hogy miért és mennyit fizetünk, hol és hogyan tudunk spórolni valamicskét. Nem telik el úgy nap, hogy a munkatársakkal ne elemeznénk, hogy ki mennyit fizetett például a vízért vagy a fűtésért a folyó hónapban. Összevetjük a négyzetmétereket, a lakás vagy a ház elhelyezkedését, szigetelését, hogy vajon az, aki kevesebbet fizet, mint én, mit csinál másként, és aztán próbálok magyarázatot találni a magam számláira is.

Azt is megvitatjuk időről időre, hogy megéri-e városon belül autót hajtani, hiszen egekben az üzemanyag ára. Vagy okosabb a tömegközlekedést választani? Én az utóbbi híve vagyok, vagy még inkább a gyaloglásé, legalábbis itt, Szabadkán, ahol a városi buszjáratok közül néhány szinte csak mutatóba jár. Mondjuk, félóránként vagy negyvenpercenként, holott az alatt az idő alatt közepes tempóval gyalog is megtehetjük a távot (teszteltem!). Ha meg mégis a „kényelmes” megoldást választanám inkább, akkor is jobban megérné a taxi, főleg, ha többen vagyunk. Az autóvásárlás is visszatérő téma nálunk. Hogy vegyünk-e, vagy ne. És végül mindig arra jutunk, hogy egyelőre felesleges kiadás lenne, hiszen az autót garázsolni, regisztrálni, szervizelni, és ami a legfontosabb: „etetni” kell. Annak az árát egyelőre eltesszük másra.

A víz és a fűtés azonban nem lehet kérdés, mindkettőre szükségünk van, mindannyiunknak. És itt merül fel bennem: Mi lesz azokkal, akik eddig is alig tudták kifizetni a számláikat? Mi lesz velük most, hogy ismét megdrágultak a szolgáltatások? A tél még csak most kezdődik, és van, aki (nem csak a hidegtől) reszketve várja.

Az illetékesek legutóbbi nyilatkozatában megindokolták a drágulást, és azt is hozzátették, hogy ha az üzemanyag világpiaci ára csökken az elkövetkező időszakban, akkor a szolgáltatások díját is mérséklik majd. Nem emlékszem rá, hogy ez eddig bármikor előfordult volna a történelem során. Mindannyiunk nevében remélem, egyszer majd ezt is megtapasztalom.