Ma április 1-je, a bolondjáratás napja van.
A néphit szerint ezen a napon akasztotta fel magát az áruló Júdás apostol, ezért ezt a napot sokáig szerencsétlen napnak tartották. Idővel ez a dátum a tavasz kezdetének tréfás örömünnepe lett, később pedig a bolondozás, ugratás, csúfolás napja.
Sok helyen április bolondját járatták ezen a napon. Ez összefüggésben volt az e napi szeszélyes időjárással. Akiket beugrattak, azok lettek április bolondjai. Leggyakrabban a gyanútlan kicsik estek áldozatául e napnak. Elküldték őket a piacra vasseprűért, ásómagért vagy lapos tojásért. A nagyobbak leggyakrabban „leették magukat”.
Száznapnak is nevezték Hugó napját, mivel ez volt a téli napforduló utáni 100. nap. Ezen a napon kellett elültetni az indás növények (tök, uborka, dinnye) magját. Ettől a naptól számítva a 100.-on már kezdtek érni a korai fajták. Másfajta magot nem volt szerencsés a földbe vetni, mert nem lett volna bőséges termésük. El lehetett palántálni a házban dédelgetett palántákat. Ezen a bolond, megbízhatatlan napon nem volt szabad kotlóst ültetni, esküvőt tartani és távoli útra indulni, mert egyik sem eredményezett volna semmi jót.
Az esős április 1-je rossz termés ómene volt, a jó idő pedig gazdag termést jósolt. Ezt a hónapot a régi naptárak virághozónak is hívták, mert a gyümölcsfák rügyei erre a napra rendre kipattantak. Meg lehetett metszeni a kajszit, mert ekkor már látszott, mely ágak fagytak el.
