Ez az állatok első kihajtásának napja, amikor a jószágok egészségét, szaporaságát, tejhozamát hiedelmekkel és szokásokkal igyekeztek biztosítani.

Gonoszelhárító, termékenységvarázsló célzattal a marhákat láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén stb. hajtották át. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre.

Székely Bertalan Szent Györgyöt ábrázoló oltárképe a törökkanizsai templomban (Pannon RTV felvétele)

Szent György napon volt a pásztorok, béresek szegődtetésének ideje, amely általában Szent Mihály napig volt érvényben. Ezt a napot általában evés, ivás, táncmulatság zárta.

Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hitnek a harmatszedés – különféle mágikus célzattal, például a tejhaszon érdekében. Szent György éjszakáján különösen féltek a boszorkányok rontásától, ami ellen a már említett zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel való kimosásával védekeztek.

Ezt az időszakot a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére, melyről úgy hitték, hogy minden hetedik évben Szent György-napkor lángot vet.

Az időjárás megjósolására is használták ezt a napot. Úgy vélték, ha Szent György-nap előtt megdördül az ég, bő áldás lesz. Ha ez előtt a nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol. Aki Szent György-nap előtt megfürdik a szabadban, az egész évben nem lesz rühes.

Szent György napját általában a kukorica, bab, uborka vetésére tartották alkalmas időpontnak. Jó előjele volt a termésnek, ha a varjú nem látszott ki a búzából.

Sárkányölő Szent György a lovagok, lovasok, később pedig a cserkészek, valamint felszerelése miatt a fegyverkovácsok és szijjártó céhek patrónusa volt.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Illusztráció: Raffaello: Szent György legyőzi a sárkányt