Összességében jól beazonosítható a folyamat, hogy a média gyorsabbá, személyre szabottabbá és vizuálisabbá válik. Mindeközben egyre nagyobb kihívás a hitelesség, nem utolsósorban pedig a minőség megőrzése. A hagyományos televízió és a nyomtatott sajtó szerepe csökkenőben van. Az online platformok erősödnek. A lineáris tévézés helyett mind többen preferálják a streamingszolgáltatókat, mint amilyen a Netflix, a YouTube és egyebek.

Szalai Attila rajza

A hírfogyasztás is az online térbe költözött. Ma már weboldalak, Telegram-csatornák, híraggregátorok és közösségi oldalak lettek az elsődleges források. A fiatalabbak számára a hírek főként a Facebook, az Instagram vagy a TikTok felületén jelennek meg. Ez gyorsabb, vizuálisabb és rövidebb formátumú tartalmakat eredményez. Egyúttal viszont megnöveli az álhírek elburjánzásának és a manipulációnak a veszélyét is. A hagyományos média szerepét tehát részben átveszi az online tartalomgyártás: podcastok, vlogok, influencerek által kreált tartalmak jelennek meg folyamatosan. A kommunikáció amellett, hogy gyorsabb, vizuálisabb és interaktívabb is lett. Az üzenetek egyre rövidebbek és tömörebbek, a hosszú szövegek helyét sokszor rövid videók, mémek, emojik és egyéb vizuális elemek veszik át.

A figyelemért folytatott verseny fokozódik. Az olyan AI-alapú eszközök, mint a chatbotok, automatikus fordítók, tartalomgeneráló rendszerek is mind nagyobb szerepet kapnak. A mesterséges intelligencia valóban nagymértékben segítheti a kommunikációt, hiszen pillanatok alatt információhoz lehet jutni. Mindez azonban számos új etikai kérdést is felvet. A hitelesség esetenként megkérdőjelezhető, az álhírek terjesztése és a manipulációra való törekvés soha nem látott méreteket ölt a szemünk előtt. Az internet elterjedése ugyan létrehozta a globális kommunikációs teret, közben azonban a lokális, közösségi identitások is megfigyelhetően erősödnek. Az emberek ma már egyszerre kötődnek a globális nemzetközi közösségekhez és saját helyi hálózataikhoz.

A felhasználók „immunrendszere” is sok esetben működésbe lép. Ilyenkor az emberek egyre tudatosabban keresik a megbízható forrásokat. Az álhírek és a manipulált tartalmak terjedése miatt igencsak megnőtt a kritikus médiatudatosság jelentősége. A munka, az oktatás és általában a közélet egyre inkább hibrid formában működik. Online meetingek zajlanak, az oktatás digitalizálása is megfigyelhető, a home office, a távmunka is lassacskán mindennapi jelenség. A jövő az intelligens, AI-val támogatott, de egyre tudatosabb felhasználói magatartás felé mutat. Az álhírek gyakran megerősítik azt, amit egyébként is hinni szeretnénk. Egy-egy féligazságokon alapuló álhírt hajlamosak vagyunk azért elhinni, mert a vágyaink, elképzeléseink beteljesülését ígéri.

Bibó István az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című tanulmányában úgy fogalmaz, hogy „ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez elkerülhetetlenül vezet az adott emberi közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez”. Ha Bibó minden gondolatával nem is kell egyetérteni, de az általa említett zsákutcát jó lenne valahogy mégis elkerülni.