Zsebben a tokiói kvóta

Zsebben a tokiói kvóta

A Palics Evezősklub tagja, Mačković Martin és Miloš Vasić (Partizan) kijutottak a 2020. évi tokiói ötkarikás játékokra, miután az ausztriai világbajnokságon kormányos nélküli kettesben megnyerték a B döntőt.

A két versenyző eredményes esztendőt tudhat maga mögött, hiszen az év első felében nagy meglepetésre megnyerték a plovdivi világkupát, majd döntőt eveztek a luzerni Európa-bajnokságon, a hab a tortán pedig az olimpiai kvóta megszerzése volt.

Martin mindent az olimpiai kvóta megszerzésének rendelt alá. Az egyesült államokbeli Berkeley Egyetemen diplomázott szabadkai fiatalemberben felmerült az óceánon túli továbbtanulás és munkavállalás gondolata, végül azonban úgy döntött, hogy az olimpiát szeretné kipipázni a listán.

— Nem maradtam az Egyesült Államokban, hanem azzal a határozott céllal érkeztem haza, hogy kvótát szerzek. Tudtam, hogy rengeteg munka vár rám, de vállaltam a kihívásokat. A 23 éven aluliak között voltak jó eredményeim, de ez már felnőttmezőny, itt sokkal többet és jobban kell dolgozni. Tavaly októberben leköltöztem Belgrádba, és már nem volt min gondolkodnom, csak nyomni kellett keményen, hogy meglegyen a hőn áhított norma. Az olimpia előtti világbajnokság mindig a legerősebb, itt nagyon kemény a mezőny, mindenki igyekszik a legjobb formáját hozni. Az élcsoportban kell végezni, mert a kvalifikációs rendszer nehéz, és a csapatok csak mintegy húsz százaléka juthat ki a vb-ről az ötkarikásra. Elsődleges célunk az olimpiai kvóta megszerzése volt, de szerettem volna bejutni az A döntőbe. Rettentő erős volt a mezőny, tíz csapat között mindössze 1-2 másodperc volt a különbség. Az elődöntőben gyengébben eveztünk a vártnál, így be kellett érnünk a B döntővel. Örülök a B döntőben aratott győzelmünknek és az olimpiai kvótának, de többre számítottam. Vasićtyal április óta evezünk együtt, és fokozatosan fejlődünk. Az olimpiáig még jobbak leszünk — mondta Martin.


Úton a cél felé

A 23 éven aluliak között Martin és Viktor Pivač ült egy hajóban, ők ketten több érmet szereztek a világ- és Európa-bajnokságokon. Martin elmondása szerint sok hasonlóság van közöttük, egyikük sem fél a fájdalomtól, a versenyzéstől, bátran eveznek, mindig kihozzák magukból a legtöbbet. Évente 100-150 napot együtt töltöttek, de néhány kérdésben más nézeteket vallanak.

— Mindketten az Egyesült Államokban tanultunk, és a legnagyobb rivális egyetem színeiben eveztünk. Én a Berkeley, ő a Washington Egyetemre járt, mindketten mindig győzni akartunk, és kiéleződött a rivalitás közöttünk. A másik oka a szétválásnak az lehetett, hogy én tavaly diplomáztam, Viktornak viszont még fél év hiányzott mindehhez. Én Belgrádban csatlakoztam a válogatott evezősökhöz, Viktor visszament az Egyesült Államokba, és fél évig a tanulmányait helyezte előtérbe. Arra számítottam, hogy újra összeülünk, és riválisai leszünk a Beđik—Vasić-párosnak, vagy mindannyian beülünk a négyesbe. Viktor visszajött, de a teszteredményei nem voltak túl jók, nem volt formában. A szakemberek úgy döntöttek, hogy Vasićtyal ültetnek egy hajóba, mivel a különféle teszteken nagyon hasonló eredményeket értünk el. Mindkettőnknek jót tett a váltás, az eredmények azt mutatják, hogy kiválóan muzsikálunk együtt — mondta Martin.


Megvan a tokiói kvóta: Mačković Martin (jobbról) és Miloš Vasić

Az évet a plovdivi világkupával kezdték, ahol általános meglepetésre maguk mögé utasították a horvát Sinković testvérek alkotta mezőnyt. Az evezősvilág felkapta a fejét, Martin azonban már két héttel a verseny előtt érezte, hogy jól megy a hajó, és a világkupán „robbanthatnak” egy nagyot.

— Mondtam a szüleimnek, hogy meglesz az 1. hely. Tudtam, ha az edzéseken elért időt a versenyen is teljesítjük, akkor azzal kevesen tudnak konkurálni. Hatalmas eredményt értünk el, hiszen legyőztük az olimpiai és többszörös világbajnok Sinković testvéreket, akik szinte egyeduralkodónak számítanak ebben a hajóosztályban. Még elszántabban és nagyobb lendülettel utaztunk a svájci Európa-bajnokságra, melyet négy héttel a világkupa után tartottak meg. Esélyesnek számítottunk az aranyéremre is, de nagyon feszültek voltunk, túlságosan bizonyítani akartunk, és néhány óriási bakit is vétettünk. A selejtezőt és az elődöntőt is megnyertük, és egyenes ágon jutottunk a fináléba. Ott azonban két olyan hibánk is volt, amely ritka az evezőssportban. Egy kicsit elhúzták a rajtceremóniát, és mi kiugrottunk a startból. Két csapást elvégeztünk a többiek előtt, már egy hajóhosszal vezettünk, és át is futott a fejemen, hogy akár meg is nyerhetjük a versenyt. Ám felemelték a piros zászlót, és visszafújták a rajtot. Sárga lapot kaptunk, és azt hittük, hogy ez a kiugrás nem fog bennünket kizökkenteni. A következő rajtot jól kaptam el, erősen indítottam, az elöl ülő Vasić azonban egy kicsit óvatosabban, hiszen a sárga lap tudatában nem hibázhattunk többet. Néhány csapás után Vasić lapátja a másik pályára tévedt, a hajó billegett. Én hátul ülve lábbal kormányoztam, ahogy tudtam, de sehogy sem találtuk az egyensúlyt. A lapát majdnem a bójába is beakadt, de valahogy sikerült visszahoznom a hajót. Nem találtuk a saját ritmusunkat, végig kellett sprintelnünk a 2 km-t, túl magas tempóban eveztünk. 500 méternél a 2., 1000 és 1500 méternél a 3. helyen haladtunk, a románokkal a 2. helyért harcoltunk, de túl magas volt a pulzusunk, és gyorsan kiégtünk. 1950 méternél még harmadikak voltunk, de elfogyott az erőnk, teljesen megálltunk, és minden hajó előttünk siklott célba. Fájó kudarc volt ez számunkra — emlékszik vissza az Eb-re.

A világbajnokság után kéthetes szünet következett, majd két hétig átmozgató edzésekkel készült a rá váró megmérettetésekre. Október 1-jétől Belgrádban folytatja a munkát, majd december körül a válogatottal görögországi, törökországi vagy spanyolországi edzőtáborba utazik. Felmerült a tokiói edzőtábor gondolata is, ez azonban még kérdéses.

Az olimpián a Sinković testvérek lesznek Mačković és Vasić legnagyobb ellenfelei — ha a szövetségi kapitány úgy dönt, hogy együtt hagyja a párost, mivel a kvóta hajóra és nem személyre szól —, továbbá az új-zélandiak, az ausztrálok, az olaszok, a kanadaiak és a franciák is jók. Martin szerint a négyesnek van még esélye kiharcolni az olimpiai részvételt, habár a luzerni pótkvalifikáción minden kijutást érő helyért óriási harc várható.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg A Pálya Széléről rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink