„Taurunum, castellum Maleville, Semlin, Zemun... Belgrádtól 5 km-re északnyugatra fekvő kisváros, a Duna jobb partján.”

„A trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott, törökverő Hunyadi János ,,kedves lakó és meghalóhelye” vala. Hadvezérünket e tájon Sibinjanin Jankónak ismerik, és ezt a nevet viseli nemcsak a hatalmas gárdosi temetőkertet kelet felől határoló utca, de az a millenniumi torony is, amely Magyarország államiságának tiszteletére épült 1896-ban, az egykori, lerombolt középkori vár udvarán. (...) A Kalemegdánról esténként tisztán kivehető a megvilágított tornya. Áll és él. (...)Művészettörténészek sora jegyezte fel róla, hogy a harminchét méter magas torony a budai Halászbástyára emlékeztet, ormán pedig — kiterjesztett szárnyakkal, és villogó aranykarddal csőrében -- 4,5 méteres turulmadár volt egykoron. A két kisebb torony között Hungária ülőszobra volt, mindkét oldalán egy-egy oroszlánnal, a fedett erkély ornamentikájában pedig a koronás nagycímer kapott helyet.” (személyes naplójegyzetek 2008 márciusából)

A szerző felvételei

Kereken tíz esztendővel ezelőtt a toronyba, annak vasalt kaputestén tátongó pár deszkányi résen keresztül sikerült bejutnom. Előzőleg négykézlábra ereszkedve, hiszen — a benne lakó galambtársadalommal ellentétben, számomra mégsem rendelt ki szárnyakat a Teremtő. Ez év Magvető havának utolsó napjaiban, már sokkal kulturáltabb körülmények között léphettünk be párommal az említett toronyba. Abba az építménybe, amely a Čubrilo család és segítőkész barátai összefogásával újult meg, és a korszerűsítési munkálatokat követően, végül méltó helyet foglalhat el a Duna mentében keresendő város(község) turisztikai kínálatában. A biléta egyúttal egy szerb, orosz, angol, német és magyar nyelven is megfogalmazott, ún. kihajtogatós füzetecske. Miniatűr, családi vállalkozásban készített és forgalmazott brosúra. Parányi térképpel, illetve megannyi, a gárdosi tornyot, a történelmi városközpontot, a folyót, végül mindezek környéket népszerűsítő fényképpel is kiegészítve.

Lényegében jegyzetünkkel mi is ezt tesszük. Legalábbis megpróbáljuk. A láttatást. Új fejezetet nyitva. Nemcsak dicső históriánk megismerésének, illetve épített- és szellemi örökségeink tényleges (újra)felfedezésének embert próbáló folyamataihoz, de végső soron önmagunk megismeréséhez is.