Az elképzelésről és a terveikről az ötletgazdákkal, Kosiczky Katával és Tomić Edinával beszélgettem, valamint Nagy Zámbó Szarvák Brigittával, aki időközben csatlakozott az alapítókhoz, és kínálta fel segítségét a programok megvalósításához. Edináéknál ültük körül az asztalra kitett diktafont, melynek a felvételén hallatszódik, hogy a húsz hónapos Dávid, illetve Katának az ugyanennyi idős Luca lánya is igyekezett hozzászólni a témához. Brigitta nyolcéves nagyfia, Mátyás iskolában volt.  

Brigitta, Kata és Edina Berta Berényi Tímea dietetikus, kineziológus szakemberrel

— Edinával még a tanácsadáson ismerkedtünk meg, később megkerestük egymást a Facebookon, néha beszélgettünk, és kiderült, hasonlóan gondolkozunk a szoptatásról, a gyermekgondozásról. Úgy éreztük, nem jutnak el hozzánk a megfelelő információk azokról a dolgokról, amelyek érdekelnek bennünket. Elhatároztuk, létrehozunk az anyukáknak egy tájékoztató jellegű Facebook-oldalt, ahol hiteles forrásból származó írásokat oszthatunk meg a szülés, a szoptatás, a hordozás témakörében — kezdte a történetet Kata. Edina így folytatta: — Gondoltuk, az lesz a legegyszerűbb, ha kötetlenül indulunk, aztán majd kialakul az érdeklődők köre. Örömmel mondhatom, hogy az eddigi előadásainknak volt közönsége, a klubtalálkozókra pedig annyian jöttek, hogy nagyobb helyszín után kellett néznünk. Az első ismeretterjesztő jellegű összejövetelen a dúlaságról volt szó, majd a hordozás következett. A születés hete alkalmából pedig többnapos programot hirdettünk különféle szakemberek, például dietetikus, pszichológus, szülésznő, védőnő részvételével, rajzkiállítással, baba-mama jógával, Kerekítő-foglalkozással. Mivel mi még nem alakultunk civil szervezetté, támogatókat kértünk fel a rendezvényhez, valamint igyekeztünk helybeli előadókat hívni, illetve olyanokat, akiknek elegendő, ha csak az útiköltséget fizetjük ki.

Kata a jó hangulatú klubtalálkozókról mesélt:

— Ezekre az alkalmakra, melyeken a jelenlévők beszélgethetnek, amíg a csemeték játszanak, nemcsak a kisgyermekes anyukákat, hanem a várandós kismamákat is szeretettel hívjuk. Az első találkozónkon a Ci-Fi Civil Központban több mint harmincan vettek részt. Akkora volt a zsivaj, hogy a mellettünk ülőt sem hallottuk. A jelenlegi helyszínünkön, a hídnál levő óvodában nagyobb a terem, mi nyugodtan cseveghetünk, a gyermekek pedig játszhatnak. Mivel nekem Edina volt az egyetlen babás ismerősöm, elmondhatom, hogy nagyon ki voltam éhezve az ilyen összejövetelekre.

Brigitta az elhangzottakhoz hozzáfűzte, nagyon fontos olyan lehetőséget is teremteni, hogy az anyukák egyedül jöjjenek el.

— Legyen egy közösség, ahol a nők megbeszélhetik például a szülési élményeket. Tapasztalatból tudjuk, hogy a kórház vagy a tanácsadás nem erről szól, pedig az átélteket — legyenek azok kellemes vagy kellemetlen történések — mindenkinek fel kellene dolgoznia. Nincs előttünk példa, hogyan lehetne ezt a klubot a legmegfelelőbben vezetni, viszont megkérdezhetjük a részvevőket is, mi az, ami érdekli őket. Eddig nem volt olyan csoport, szervezet, amely összefogta volna a kismamákat. A születés hete jó rendezvény, ám évente csak néhány napig tart, nekünk viszont a többi napon is szükségünk van egymásra. 

Edina fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem feltétlenül korszerűek azok az információk, amelyek eljutnak a várandósokhoz vagy a kisgyermekes anyukákhoz.

— Mi senkit sem akarunk kritizálni, csak tudatosítani szeretnénk, hogy manapság már egy másfajta szemlélet is létezik, melyről mindenki eldöntheti, jobb vagy rosszabb-e, mint a régi. Nem vagyunk szakemberek, de ha valakinek segítségre van szüksége, a megfelelő helyre tudjuk irányítani. Bátorítani szeretnénk az anyukákat, forduljanak hozzánk, keressék a Facebook-csoportunkat (www.facebook.com/zentaibabamamaklub), lépjenek velünk kapcsolatba. Például azt vettük észre, hogy a szoptatás manapság nagyon népszerűtlen, sokan rosszallóan csóválják a fejüket, ha azt hallják, hogy a baba hat hónapos, és még mindig szopizik. Ezen a szemléleten sürgősen változtatni kellene.

Brigitta nem nevezné tabutémának mindazt, amivel a baba-mama klubban foglalkoznak, inkább csak szokatlannak vagy ismeretlennek.

— A legtöbben elfogadják a már meglévő módszereket, és nem is gondolkoznak azon, hogy lehetne másként is. Engem nagyon érdekel a dúlaság, mert a dúla az a személy, aki a jelenlétével maximális lelki támogatást nyújthat a várandós személynek. Nagyon fontos, hogy a kismamának nyugalma legyen, megkapja a hiteles információkat, és ne a világhálóról olvasson össze mindent. Jó lenne, ha az anyuka később is elbeszélgethetne megfelelő szakemberrel arról, hogy mi játszódik le benne, milyen kétségei vannak, miben bizonytalan. A rossz érzést általában a kommunikációs hiányosságok generálják, pedig minden nő életében a szülésnek kellene az egyik legszebb élménynek lennie.

A terveikről a beszélgetőtársaim elmondták, egyszer majd esetleg átalakulnak civil szervezetté. Most inkább az eddigi tevékenységüket szeretnék rendszeresebbé tenni két-három hetente egy klubtalálkozó, havonta, másfél havonta pedig előadások szervezésével. Az összejöveteleikre a várandós kismamákon és a kisgyermekes anyukákon kívül azokat is várják, akik a családdá válás tervezési szakaszában vannak, és ígérik, a témák kiválasztásakor nem feledkeznek meg az apukákról és a nagymamákról sem.