A június végi Jazz & Wine fesztivál üde színfoltja volt Révkomárom kulturális életének: keresztmetszetet adott a jazz világáról, és közben az egybegyűltek neves pincészetek borait kóstolhatták. A rendezvény korábban Jazz Piknik néven futott, de kiderült, hogy a név védett, így új elnevezést kellett választani. A két nap alatt hét értékes koncertet hallhatott az értő közönség, ezekből hármat emelek ki. Igazi különlegességnek számított a Peter Lipa & Band fellépése. A szlovák jazzélet doyenje a 83. évét tapossa, de derekasan állta a sarat, másfél óra hosszat volt színpadon. Jellegzetes hangja, a zenekar szakmai tudása méltán aratott tetszést a közönség körében. Egy megjegyzés: a zsidó–magyar gyökerekkel bíró művész végig szlovákul „nyomta a szöveget” a javarészt magyar közönségnek. A mellettem ülő erdélyi barátom meg is jegyezte, hogy ez például Székelyudvarhelyen biztosan ellenérzést ébresztett volna a közönségben.

A másik érdekes bemutatkozás a Sipos Dávid Kvintetthez fűződik. Mind a névadó, mind az együttes visszatérő vendég Felvidéken, művészetüket számtalan díjjal ismerték el. Emlékezetesek maradnak a frontember szaxofonszólói, a gitáros játékának különleges színvilága. Úgy tűnik, az együttes igen kapós, tagjai a szünetben a szomszéd padra telepedtek le, s fél füllel hallottam, hogy még aznap Győrbe, majd pedig Bécsbe viszi őket az útjuk.

A zárókoncertet a Kispál és a Borz adta a tőle megszokott és elvárt színvonalon. Színpadra lépésekor már teljesen megtelt a tiszti pavilon udvara, a boros kioszkok előtt hosszú sorok kígyóztak, és a hangulat is egyre oldottabb lett.

A Tátra mozi mindig „Túlkomárom” kedvenc szórakozóhelye volt. Most szépen felújították, vezetője elmondása szerint látogatottsága egész Szlovákiában a legjobb. Ezúttal egy színdarab keresztmetszetét tekinthettük meg: a Szeressük egymást, gyerekek zenés, szórakoztató színmű Seress Rezső életét dolgozza fel, aki a városban töltötte gyermekéveit. A néző belecseppen Seress életének fő színterébe, a pesti Kispipa vendéglőbe, ahol magam is többször megfordultam. Olyan ismert slágerek idézik a „világhírű amatőrt” (a kottát nem ismerte, általában fél kézzel verte a billentyűket), mint a Fizetek, főúr vagy az öngyilkosok dala, a Szomorú vasárnap.

A filmszínházból kifelé menet még megnéztük a komáromi hírességek aszfaltba öntött csillagát, köztük a fiatalon elhunyt színészét, Kaszás Attiláét, és a Szellemírtók film rendezőjének, Ivan Reitmannak az emlékét.

Azért, hogy a klasszikus zene se maradjon ki a sorból, meg kell említenem a Comorra Kamarazenekar vasárnapi fellépését Süll Kinga vezényletével. A hangversenynek az erőd kazamata része adott otthon, így a nyári forróságban igencsak csábító volt a hűvös helyszín. A hatvanéves együttes népszerű repertoárral kedveskedett a közönségnek, műsoron stílusosan Vivaldi A négy évszak című művéből a Nyár tétel hangzott el, emellett Bach, Britten és Dvořák alkotásai is felcsendültek.