1990 óta folyamatosan működik a vajdasági Faust együttes, mely számtalan magyar és szerb nyelvű dalt jelentetett meg. Itthon és Magyarországon egyaránt elismert. Budapesten a Rockmúzeumban is megtekinthető mindaz, ami a munkásságához köthető, és a tárlat folyamatosan bővül. Cindrić Tibor énekes, dalszövegíró a Hét Nap Plusz podcast adásában arról is beszélt, hogy bár többnyelvű családból származik, magyarul álmodik.
Sokszor az álmai ihletik az új szövegeket. Jól ismeri a magyarországi zenei életet, barátságot kötött például az Omega tagjaival, de autogramot soha nem kért. Azt mondja, számára a barátságuk a fontos. Jó kapcsolatot ápol a magyarországi zenei élet képviselőivel.
Az együttes kétnyelvű, magyar és szerb albumokat is kiad. A legújabb lemez novemberben jelent meg magyar dalokkal, de már készül a következő, melyen szerb szövegek kapnak helyet.
![]()
* A ’90-es évek nem voltak könnyűek a délszláv háború miatt. 1990-ben alakult a zenekar. Ezekben az években mennyire volt nehéz az együttest fenntartani, illetve az aktuális történések mennyire befolyásolták a dalszövegeket?
– 1991-ben az akkori Jugoszláviában a Jugodisknek kiadtuk az első albumunkat, ami kazettán jelent meg. Egy kazetta magyar nyelven volt, a másik meg szerb nyelven. A szövegek akkor már nemcsak a mindennapokról szóltak, hanem az életről, ami itt volt. Ki kellett volna adni Magyarországon is azt a lemezt magyarul, de a helyzet miatt nem bírtunk átmenni, de volt egy hölgy, akinek a férje Magyarországon élt, és ő átvitte a nagy szalagot, és így Magyarországon is kijött az első albumunk. Itt Acélszív, Magyarországon Rockernek születtem címen jelent meg, másik borítóval. Magyarországon 1993-ban léptünk fel először, akkor jutottunk át Szegedre. Ott egy fesztivál volt, ahol magyarországi és jugoszláv zenekarok léptek fel. Ott mutattuk be az albumunkat.
* A kétnyelvűség mindig is jellemző volt a Faust zenekarra, te magad is többnyelvű családban nőttél fel. A vajdasági életérzés mindig is fontos volt számodra, és ez tükröződik az együttes tevékenységén is. A dalaitok magyarul és szerbül is íródnak, de soha nem tükörfordítások, hanem teljesen más dal születik egyik vagy másik nyelven.
– Akárhova megyek, mindenhol büszkén mondom, hogy szabadkai, vajdasági vagyok. Az elejétől kezdve úgy csináltuk, hogy volt egy szerb gyerek, a gitáros, aki írta a szerb szövegeket, de én nem fordítottam magyarra, vagy amikor én megírtam magyarul, nem fordítottuk. A zene mindig maradt, de új szövegek születtek. Sohasem tartottam magam olyan szövegírónak, mint Bródy vagy Demjén, vagy azok a nagyok, akiktől tanultam. Érdekes, hogy minden szövegemet, amit írtam, azt megálmodom – és magyarul álmodom. Volt, hogy éjjel 2 órakor álmodtam valamit, és felírtam. Nem az egész szöveget álmodom meg, hanem egy témát, ami megihlet. Néha megfog néhány szó, mint acélszív, miniszter úr, könnyek koldusa, majd a többit megírom hozzá. Amikor az első magyar szövegeim kezdtem írni, akkor nagyon sok József Attilát, Petőfit, Kosztolányit olvastam. Ők hatottak rám témákkal az életről, a múltról, a Bibliát is magyarul olvastam, az is hatott rám. És az élet, ami megtörtént velem, másokkal. Nagyon sok szöveget lehet írni, csak legyen honnan meríteni. Az első lemezünk a mindennapokról, az életről, a rockerokról, a koncertekről szólt, majd a második, harmadik lemezen az a szituáció is megjelent, ami nálunk volt akkor. Sokan megéltük azt. Azt mondják, a rockerek, a zenészek, a szövegírók mindig csak a szerelemmel meg az elválással foglalkoznak, pedig nem: itt az élet, kimész az utcára, megbotlasz, és írsz egy nótát.
![]()
* Milyen egy rocker élete, a mindennapokat hogyan képzeljük el?
– Én ezt hobbinak tekintem, de az egész életemben már velem van. Van egy magyarországi barátom, aki azt mondta, negyvenéves kora után abbahagyja a zenélést, de hála istennek, se ő, se én nem hagytuk abba. Ezt nagyon kell szeretni. Ez nem olyan, hogy egy rocker délig alszik, és elmegy a városba, piál, cigizik, este fellép. Egyszerű emberek vagyunk, mint bárki más. Én ezt szeretem, és remélem, életem végéig örömöt találok benne. A legutóbbi nagylemezünk 2025 novemberében jött ki, és kaptam rá egy olyan elismerést, hogy noha korábban soha nem mondták a magyarországi lapok, podcastok, hogy a szövegeim nem voltak jók, de A jövő suttogása című lemezzel valamit most nagyon eltaláltam. Olyan szövegeket írtam, amelyek megtetszettek nekik. Tehát harmincöt év után is, ami nem kevés idő egy zenekar életében, tudtam újat mondani. A mai szituációt és a jövőt írtam meg. Ennek nagyon örülök. 15 vagy 16 albumot adtunk ki az elmúlt évtizedekben. A 17. már készül, az szerb nyelvű lesz. Remélem, egy éven belül megjelenik. Eddig 8 magyar nagylemezt és 7 szerb nyelvű lemezt készítettünk. A mai napig örömöm lelem abban, ha akár biciklizés közben eszembe jut egy dallam. Ezek a dalok a mi gyerekeink.
* Milyenek a reakciók a közönségtől?
– Nagyon sok videóklipünk is van. Annak is van egy mondanivalója. Nagyon sokan mondták, amikor megjelent a Miniszter úr című dalunk, hogy az politikai téma. Nem, ez nem politikai, se Szerbiára, se Magyarországra nem vonatkozik, hanem az egész világra. Aki a klipet megnézi, megérti, miről van szó. Rájön az ember, hogy ez mindenkivel megtörténhet. Minden nótában van olyan, ami az embert megtalálja, legyen az szerelmes nóta vagy az életről, a jövőről szóló.
![]()
* Budapesten, a Rockmúzeumban egy külön részleget kapott a Faust. Ez is bizonyítja, hogy elismert zenekar vagytok Magyarországon.
– Öt éve megkeresett megboldogult barátom, Sándor Imre, aki a rádióban dolgozott, hogy készül a Rockmúzeumban egy kiállítás, ami hat hónapig lesz látható, vajdasági, romániai, szlovákiai, oroszországi, ukrajnai, magyarországi zenekarokkal. Elmentem később a múzeumba, ott minden magyar zenésznek van tárgya. Akkor láttam, hogy a nagyterem előtt azóta is ott van a tárlat, és bővül is folyamatosan lemezekkel, tárgyakkal. Sírtam. Nem mondom, hogy mi mekkora zenekar vagyunk, vagy mennyire ismertek, de megbecsülnek minket. Ha ott akarsz ismert lenni, ott kell lenni, mint a Rúzsa Magdi. Nem lehet Szabadkáról átjárni. Ha ott lennénk folyamatosan, több lenne a fellépés, több műsorban szerepelnénk, de én így is elégedett vagyok, hogy innen feljárunk fellépni. Az új lemez kapcsán is sok internetes újságban jelentünk meg, podcastokban is, ami megtisztelő, hogy foglalkoztak velünk, meg az új lemezzel. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy kétszer felléptünk az Omegával. Amikor megismerkedtünk, mindegyik taggal jóban voltam, amikor eljöttek Vajdaságba 2006-ban, mi is kaptunk fél órát. Amikor Zaječarban jártunk, a legnagyobb jugoszláv zenekarokkal játszottunk. Szabadkán akkor nem is tudták, hogy létezik a Faust, Zaječarban viszont ismerték a nótáinkat.
* Te annyira vajdasági vagy, hogy el sem tudnám képzelni, hogy átköltözz.
– Nem, a szívem az itt van. Szeretek Pestre járni, ott lenni, de már három nap után jönnék haza. Nagyon szép Budapest, nagyon szép Magyarország, de Szabadka egy van.
* Mesélj a készülő új albumról is.
– Ez most szerb nyelvű lesz. Van pár szöveg, ami kész, ami még a magyar szövegnél is búskomorabb lesz. Eddig hármat írtam meg, az első szöveg ezzel a mostani feszült helyzettel foglalkozik, ami nemcsak nálunk van, hanem az egész világban. Jobbat várunk. A fellépéseken angol, ex-yu számokat és saját dalokat játszunk. A nagy zenekarok is feldolgozzák azt, ami jó. Mi ezt szeretjük, reméljük, hogy még nagyon sokáig csináljuk.