Zene a nap 24 órájában

Zene a nap 24 órájában

Te is decemberi gyerek vagy, ugye?Igen, ma van a születésnapom — mondja ezt december 18-án Szűcs Gergely (facebookos nevén Gregor Krznarov), miután egy órát gyakorolt a legkedvesebb hangszerén, a kürtön, megtartott néhány órát a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban, és az interjúnk után már rohan is Sopronba fellépni. Szóval, születésnap ide vagy oda, a zenész életében nincs megállás.

* Másodikos egyetemista voltál, amikor a zenedében dolgoztál tanárként, vagyis még diák voltál, de már tanítottál. Ha visszagondolsz, mi változott a zeneoktatásban?

— Az egy nagy probléma, hogy a diákok le vannak terhelve, és ez a feszültség átvetül a tanárra és az órára is. Szerettem a zeneiskolában tanítani, ha pedig a diákéveimre gondolok vissza, akkor az jut először eszembe, hogy szerettem a lyukasórákat, mert ki lehetett használni őket gyakorlásra. És az energia! Szerencsésnek tartom magam, mert olyan emberekkel barátkozhattam és zenélhettem, mint például Szögi István, Tadián István, Nemes Lajos Győző, Dienes Ákos, Németh Gyuri vagy Kurina Viki, aki egy év alatt végezte el a 3. és a 4. osztályt. Mi egy csapat voltunk mindannyian, az egykori osztálytársaim is rengeteget bizonyítottak a pályájukon. Volt egy motiváló, jó energia, melyet megéltünk. Ugyanazok voltak a tantárgyak és az elvárások, mint most, vagy még nagyobbak, mert ha van egy erősebb csapat, akkor próbálsz felzárkózni. Tanárként úgy látom, hogy nem szabad a tanulóra ráerőltetni azt, ami nem a szíve vágya, mert egy életre elmehet a kedve a zenéléstől. Gyerekekről, emberekről beszélünk, akikből nincs sok ebben a műfajban, és itt nem az átlagokat kellene számolgatni, meg hogy mennyit készültek egy-egy momentumra, amikor éppen leosztályozzuk őket, hanem a folyamatot is értékelni kell. Hiába próbáljuk meg azt állítani, hogy az osztályozás objektív, amikor szubjektív dolog.

* Tehát nem lehet partitúra szerint osztályozni.

— Nem lehet, az biztos. Ami még nagyon fontos, hogy a zenetanárnak figyelembe kell vennie, milyen szakiskolában vagy intézményben tanít, valamilyen mértékben alkalmazkodnia kell a diákok érdeklődési köréhez. Tudományosan is be van bizonyítva, hogy a zeneoktatás már egészen kicsi kortól pozitív hatással van a fejlődésre. Vegyünk példának egy populáris hangszert, a zongorát, melynél mást csinál a jobb kezed, a bal kezed és az ujjaid, tehát ez nagymértékben fejleszti a finommotorikát. Én nem mélyedtem el ezekben a tanulmányokban, mert ezt megtapasztaltam a kürtömön, de utána lehet nézni, hogy pontosan mire is van pozitív hatással a korai zenetanulás. Van egy szint, melyet a diáknak és a tanárnak is el kell érnie, az utóbbinak figyelnie is kell, és igyekszik belenevelni a gyerekbe a szépérzéket, mely olyan könnyen ki tud veszni az emberekből. Sajnos pénzorientált a társadalom, ennek következményeként rengeteg szinten aluli zenei anyag kerül a nagyközönség elé. A zenetanárnak kötelessége megismerni a diák személyiségét, hogy könnyebben tudjon dolgozni vele és fejleszteni a képességeit. Egy előadóművésznek rengeteg önbizalomra van szüksége, de ha túl sok önbizalma van a semmire, akkor azt „csorbítani” kell, ha pedig kevés van neki, miközben jól csinálja, amit csinál, akkor növelni kell. Rá kell vezetni arra az útra, amelyik jó neki, és amelyiket tanárként helyesnek tartasz, ez nem egyszerű. Úgy gondolom, hogy a pedagógusok fizetését meg kellene emelni, mert ha egy ilyen feladat a munkád, hogy valakit a neki való útra vezess, akkor nem foglalhatják le a gondolataidat a megélhetési nehézségek.


Szűcs Gergely (a szerző felvétele)

* Látom, hogy sok szelencét kinyitott benned a tanítás. Szereted ezt csinálni, ugye?

— Igen, nagyon motiváló. A másik, amit nagyon szeretek, az a Szabadkai Fúvószenekar vezetése. Sokáig játszottam benne, és amikor a korábbi karmester, Guzsvány Lénárd beiratkozott mesterképzésre, akkor átvettem tőle ezt a munkát. Az első hangverseny hatalmas feszültséggel járt, mert az volt az évnyitó gálakoncert, és azt sem tudtam pontosan, hány tagja lesz a zenekarnak, merthogy önkéntes alapon működik az egész. Nehéz keresztülvinni az ötleteidet, akár abból adódóan, hogy fiatal vagy, akár abból, hogy még nincs sok tapasztalatod, viszont nem hiszek abban, hogy csak a tapasztalat a mérvadó, mert ha így volna, akkor az összes hatvan év feletti zenésznek kiválónak kellene lennie, és csodagyerekek sem léteznének. Részemről az a legfontosabb, hogy a próbára úgy menjek be, hogy pontosan ismerem a művet, tudom, mit akarok csinálni, van egy határozott elképzelésem, és ezt várom el. Úgy érzem, hogy az elmúlt két évben rengeteget fejlődött a zenekar. Nem mindig sikerül, de igyekszem odafigyelni arra, hogy senki se sérüljön, mert mindenkinek van egy oka arra, hogy miért jár a próbákra. Van, aki azért van a zenekarban, hogy zenéljen, más a társasággal szeretne találkozni, ezért egy sajátságos attitűdöt kell alkalmazni.

* Melyik áll hozzád legközelebb: a zenetanár, a karmester vagy a zenész?

— Mindet választanám, de ha csak egyet muszáj, akkor a karmesterség az, mert valójában ott a saját zenei elképzelésemet adom át.

* Nemrég értél haza Kínából. Mesélj egy kicsit erről.

— Négy éve vagyok tagja a Szerbiai Ifjúsági Filharmóniának, a zenekarvezetőt pedig felkeresték ezzel a turnéval kapcsolatban. Marco Frusoni, egy népszerű, olasz központú civil szervezet, az ArtsCom vezetője kérdezett meg huszonhat itteni és huszonhat olaszországi zenészt, hogy elvállalnák-e ezt a munkát. Kiforrott és hihetetlen energiájú tagokból állt a zenekar. Felejthetetlen tapasztalat volt számomra ez az út, mely ötvenkét napból állt, és mindegyik koncertet másik városban adtuk, azaz minden másnap utaztunk. Előfordult, hogy négy hangverseny volt egymás után, abban az esetben három napon át az utazás és a fellépés váltotta egymást. A közönség ugyanolyan, mint itthon, annyi különbséggel, hogy ott kérnek aláírást és közös fényképezkedést. Csak az étellel nem voltam kibékülve, mert itthon nagyon szeretem a kínait, és már előre örültem, hogy milyen jókat fogok kint enni, ehhez képest 10 kilót fogytam.

* A fogyókúrázók tehát utazzanak Kínába. Mennyire kötődsz ahhoz a kultúrához?

— Az volt az elképzelésem, hogy majd rengeteg ilyen kis, háromszöges, széles tetős, tradicionális házikót látok, de ehelyett inkább rengeteg felhőkarcolóval találkoztam. Ha az ételre kell gondolnom, akkor nem mennék vissza, de egyébként nagyon tetszett az, hogy importálják a nyugati kultúrát.

* Mennyire élvezed a turnézást?

— Ez mindig attól függ, hogy kivel vagy úton, mert itt olyan emberekkel voltam körülvéve, akikkel jó volt együtt muzsikálni, élményeket szerezni.

* Sok műfajban mozogsz. Melyik az igazi szívügyed?

— A jazz áll hozzám a legközelebb, azt viszont tudom, hogy ha valaki jó a klasszikus zenében, akkor könnyedén kezeli a hangszert, illetve mozog a műfajok között. Ha ismered a hangszered, akkor bármelyik zenei irányzaton belül működhetsz, mert a hangszer úgy fog szólni, ahogy szeretnéd.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink