home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Zalán—Hernyák-ősbemutató, avagy egy népiesch tragifarce
Szerda Zsófia
2022.10.22.
LXXVII. évf. 42. szám
Zalán—Hernyák-ősbemutató, avagy egy népiesch tragifarce

A Kosztolányi Dezső Színház csapata új bemutatóra készül. Még néhány nap, és a közönség is láthatja Zalán Tibor Ne lőj a fecskére! című alkotását, melyet Hernyák György visz színpadra. A KDSZ tagjai mellett vendégművészek is játszanak majd az előadásban.

„Csak vendég vagyunk ezen a világon, tartja a mondás. Ez elképzelhetően igaz. De lehetnek ennél konkrétabb kínjai is az embernek. Például, amikor kénytelen felismerni, hogy tulajdon élete válik örök vendégséggé egy számára eddig ismertnek hitt, immár idegenné vetemedett valóságban. […] Vidám vendégségből kényszerű vendégségbe keveredünk, amely életfogytig tart. Pedig nem követtünk el semmit. Talán mégis bűnt követtünk el valamikor. Akarva, vagy számunkra sem fölismerten. Tudtuk, nem tudtuk. Fecskére lőttünk. És már halálunkig véresen esszük a kenyerünket” (Zalán Tibor).

Hernyák György rendező nem először dolgozik Zalán Tibor szövegével, az első alkalom valamikor harmincöt évvel ezelőtt volt.

— Amikor Urbán András felkért, hogy rendezzek a Kosztolányiban, három darabot ajánlottam neki, majd miután alaposan megbeszéltük, a Ne lőj a fecskére! című mellett döntöttünk. Zalán Tibor szereti az abszurdot, ez is az, bár azt hiszem, olyan korban élünk, amikor megszűnik a realitás és az abszurd közötti határ, így az abszurd már nem is annyira abszurd, inkább életszerű. A Ne lőj a fecskére! története egy falusi lagziban indul, ahol megjelenik egy vendég, akiről senki nem tud semmit. Ő egy vendég, aki eljött a lagziba, és ott marad a faluban. Nem engedik el. Ez a történet alapja, s ebbe applikáltunk bele mindenféle őrületet a színészekkel s a többi munkatárssal. Én szeretem műfajilag meghatározni az előadásaimat. A mostani esetében odaírattam a plakátra, hogy népiesch tragifarce. Nem csak Zalán drámája van benne, megjelennek a versei is, s én magam is írtam hozzá néhány mondatot. De ilyen a színház. Mindenki hozzátesz valamit, s a darab kezd közös alkotássá válni. Hozzátesz a díszlet, a jelmez, a zene, a színészek, és megszületik egy komplett egység. A Kosztolányi Dezső Színház színészei mellett vendégművészek is szerepelnek az előadásban. Mészáros Gáboron kívül mindenki volt diákom, ismerem őket. A zenét pedig fiatalabb lányom, Hernyák Kati szerezte. Adtam neki öt verset, s azt mondtam, csinálj vele, amit akarsz. Elmondtam körülbelül a koncepciómat, hogy mire gondolok, és megkértem, tegye hozzá zenében, amit ő gondol. Így született meg az az öt dal, amely elhangzik az előadásban, s ott van még a Lakodalom van a mi utcánkban című sláger, melyet szintén Kati vett fel. Jó volt vele dolgozni. Ritkán találkozunk, hiszen Pesten él, onnan küldte az elkészült zeneszámokat, s kérdezgette aggódva: apa, milyen? Nem tudtam nem dicsérni, mert olyan dolgokat tett bele, amelyek továbbvittek, továbblendítettek, és más gondolkodásra késztettek, s ez hihetetlenül pozitív. Katinak ez az első színházi munkája, remélem, nem az utolsó.

Búbos Dávid, a Kosztolányi Dezső Színház színésze játszik az előadásban, s a koreográfiákat is ő jegyzi.
— Nagyon meglepődtem, amikor felkértek erre a feladatra, hiszen azt gondolom, nehéz lesz színészként is létezni a színpadon, s az előadás koreográfiáját is megalkotni. Szerencsére kiderült, nem konkrét koreográfiákra lesz szükség, sokkal inkább a színpadi mozgást kell majd formálnom. A tanár úr arra kért, nyúljak vissza a néptáncosmúltamhoz, s egy népi abszurdot hozzak létre, nézzem meg, működnek-e ezek, s mi az a fura világ, amelyet mi a színpadon meg szeretnénk jeleníteni. Próbálgattam, mozgásilag mit bír el a darab, mi fér bele, s mi nem, mi az, ami előre viszi, továbblendíti. Most azt látom, hogy sikerül megugranom a színész-koreográfus kettősségét, ráadásul nagyon jó volt a munka. A nyitókoreográfia nemrég készült el, ebben mindenki benne van, és hááát, azért okozott egy kisebb galibát a fejemben, nagyon át kellett gondolnom, mit hogy szeretnék. Szerencsére volt időnk ezt tisztázni, megoldani a felmerülő problémákat. A többi mozgás, koreográfia főleg Ármin karakteréhez kellett, és vele az idén nyáron dolgoztam a Tanyaszínházban, úgyhogy már volt egy közös tapasztalatunk, tudtunk is együtt próbálkozni, agyalni. Nagyon más egy emberrel dolgozni egy mozgásvilágon, mint egy egész csapattal, mely ráadásul a saját társulatom, ahol sokszor érzem azt a mai napig, hogy én még csak most kerültem ide. De ezek az én személyes frusztrációim, hiszen lassan már négy éve itt vagyok a KDSZ-ben. Mivel először készítek koreográfiát, irányítok színpadi mozgást, persze én is többször kikérem a többiek véleményét, és segítséget sem szégyellek kérni, hiszen ez egy kollektív munka. Az én feladatom viszont a végén jóváhagyni, eldönteni, mi marad és mi nem. Azért izgulok, hogy minden jól menjen.

Ricz Ármin az egyik vendégművésze az előadásnak, aki szereti, ha jó a hangulat a próbákon.

— A legfontosabb egy próbafolyamatban az, hogy milyen hangulatban telik, és ez a mostani alapjában nagyon jó. Én nehezen nyílok meg új emberek előtt, de ebben a csapatban már mindenkivel dolgoztam együtt, és nagyon családias a légkör a próbákon, van egy ösztönös jókedélyűség. A darab lagzijelenettel indít, én magánemberként is nagyon szeretem a lakodalmakat, a nótákat, a mulatást, s azt érzem, hogy ez a klasszikus lagzis forma, a nótavilág veszendőben van, ezért ha most nem figyelünk oda ezekre a muzsikákra, erre a fura lakodalmas ízlésre, melyből mindez sarjad, könnyen az enyészetté válhat. Számomra egy lakodalom a magyar nótáktól lesz igazán jó hangulatú. A Ne lőj a fecskére! című előadás története nem feltétlenül egy vajdasági sztori, hiszen működik benne egyfajta univerzalitás. Az esemény akárhova átültethető, az atmoszférája pedig egy absztrakt térbe helyezi, ha viszont arra gondolok, hogy számomra a vajdaságiasság magában hordoz egyfajta nyersességet, akkor azt kell mondanom, hogy igen, az előadás intenzíven táplálkozik ebből a kútfőből. A formanyelv és a játékstílus is. Ilyen értelemben tehát eléggé vajdasági dologról beszélünk.

Verebes Andrea a KDSZ színeiben játszik, emellett ő a rendező asszisztense is.

— A készülő új előadásunkról annyit osztanék meg, hogy a trash és a realista színjátszás jófajta elegye, s szerintem az eredményt a közönség ugyanannyira fogja élvezni, mint egy jó lakodalmat, ahol a legkülönfélébb embertípusok mulatnak együtt. Most dolgozom először asszisztensi pozícióban is a színésznői mellett, ami azért különleges élmény számomra, mert most látok igazán bele abba, hogy mekkora feladat, szervezés szükséges ahhoz, hogy akár csak egy próba létrejöjjön. Egyeztetések, telefonálás, üzenetezés. Szóval kemény feladat ez számomra, de jó átlátni ezeket a háttérmunkákat, ráadásul ez mind egy pluszt ad ahhoz, ahogyan utána a színpadon létezem. Az előadásban a falu bővérű menyecskéjét játszom, aki azért ennél jóval több, egy igazi érző lélek, akit a közösség nehezen fogad el.

Az előadást játsszák: Vendég — Mészáros Gábor, Baba — Verebes Andrea, Vőfély, rendőr — Ricz Ármin, Öregasszony — Hajdú Sára, Kalapos — Kucsov Borisz, Bajuszos — Búbos Dávid, Falubeli — Szőnyi Márton, Spirit — Kovács Nemes Andor. A díszletet Saša Senković, a jelmezt Janovics Erika tervezte. A fényterv Majoros Róbert munkája, a hangtechnikus Varga Dávid.

A bemutató október 24-én lesz a Kosztolányi Dezső Színházban, de másnap, október 25-én is megtekinthetik az érdeklődők.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..