Nem is egyszeri műanyag csomagolás, hiszen a flakonokat általában még zsugorba is teszik, az tehát egy újabb réteg. Arról nem is beszélve, hogy a vásárló ezt egy műanyag zacskóban viszi haza. Egyszer, ha majd évtizedek múlva lesznek még emberek ezen a bolygón, valószínűleg elrettentő és primitív szokásként jegyzik azt, amit most művelünk.

A környezetszennyezésről egyre aggasztóbb híreket olvashatunk. Ez igaz még akkor is, ha bizonyos esetekben kiderül, hogy ebben a témában is tapasztalhatunk sarkításokat, túlzásokat, szenzációhajhászást. A napi rutin, a valódi tapasztalatok is azt jelzik azonban, hogy a vesztünkbe rohanunk a jelenlegi hozzáállással. Elsősorban ellep bennünket a műanyaghulladék.

A közelmúltban cikkezett arról a sajtó, hogy a Földközi-tenger partjai mentén fekvő országok csődöt mondtak a műanyagszemét környezetbarát módon történő feldolgozásában. Még azt is kiszámolták (?), hogy percenként átlagosan 33 800 műanyag palack kerül a Földközi-tengerbe. Évente pedig több mint félmillió tonnányi műanyag szennyezi ezt a tengert.

A turisták által leginkább kedvelt úti céloknak számító városok környéke a legszennyezettebb. A tengerben leledző műanyaghulladék 20 százalékát az elhagyott szállítmányok és a halászatban használt eszközök teszik ki. A közelebbi és távolabbi múltban számtalan olyan esetről is hírt adtak, hogy tengeri állatok, halak gyomrában, beleiben nagy mennyiségű műanyagot találtak.

Azt hinnénk, a fejlettség szimbólumának tekintett Japánban talán minden szempontból jobb a helyzet. Hát nem! A simogatható szarvasairól híres japán Nara parkban március óta tizennégy állat pusztult el, közülük kilencnek a gyomrában találtak műanyag zacskókat. Az egyiknek a bélcsatornájában nem kevesebb mint 4,3 kilónyi műanyag volt. Elképesztő dolgok! Valóban belep mindent a műanyag.

Mindezek után, amikor az üzletekben és mindenhol csak műanyagot látni, reménykeltő lehet a másik hír, mely szerint egy thaiföldi szupermarketben nem műanyag zacskóba, hanem banánlevelekbe csomagolják a friss zöldséget. Olyan nagy a baj, hogy már az ázsiai országok is alternatív megoldásokat keresnek. Noha éppen ők azok, akik élen járnak a műanyagszemét-termelésben.

Korunk egyik legégetőbb gondja a műanyaghulladék. Sokan még mindig mosolyognak ezen, de így van. Közben pedig némelyek úgy vélik, az újrahasznosítás majd megoldja a bajt. De ez sem állja meg a helyét. Például 2013-ban csak az Amerikai Egyesült Államokban 254 millió tonna műanyagszemetet termeltek, melynek csupán a 30 százaléka lett újrahasznosítva.

Az ázsiai országok közül pedig természetesen (?) Kína termeli a legtöbb hulladékot. A világ műanyagszemetének a 30 százaléka keletkezik ott. Sokáig a legtöbb hulladékot is ebben az országban dolgozták fel. Kína azonban tavaly betiltotta a külföldi hulladék átvételét, és emlékeztette a fejlettnek hitt világot, hogy a szemete nem tűnik el nyomtalanul. Azóta összeomlott a globális hulladékpiac.

Lassan rá kellene jönni, hogy a környezetvédelem és a szemétfeldolgozás nem nemzetállami probléma. A hulladék nem tűnik el azzal, hogy átlépi az államhatárt. Ha nem akarunk belefulladni a szemetünkbe, át kell térnünk egy minimális hulladékot termelő életmódra.