* Mesélj az előzményekről s arról, hogyan született meg az ötlet, hogy Waldorf-iskolát alapítsatok?

— Az első ötlet Szőcs Balassa Teodóra fejéből pattant ki 2021 nyarán a dúlaképzésen Magyarkanizsán. Tesić Adankó Kitti és én is azonnal rákapcsolódtunk, mert mindannyian megegyeztünk abban, hogy mást szeretnénk nyújtani a gyermekeink számára, mint amit az állami rendszerben láttunk és tapasztaltunk. Kapcsolatba léptünk Emich Szabolcs antropozófus szervezetfejlesztővel, aki szabadkai származású, de már Budapesten él, és számos Waldorf-intézménynek segített az elmúlt években létrejönni. Az ő hatására kezdtünk el többen foglalkozni heti rendszerességgel szerda esténként Rudolf Steiner antropozófiai írásaival, 2022 februárjában pedig Kittivel nekikezdtünk Solymáron a Waldorf-osztálytanító-képzésnek. 2022 szeptemberében négy családdal megalapítottuk a Tündérkert Waldorf-szemléletű családi napközit Martonoson, majd 2023 szeptemberétől átköltöztünk Magyarkanizsára, lett egy igazi Waldorf-óvónőnk Tarapcsik Hajnalka személyében, és az idén két ballagó gyerkőcünk van, akik az ősszel iskolások lesznek. Miattuk volt több koncepciónk. Először azt gondoltuk, hogy néhány évig inkább Szegedre ingázunk a Waldorf-iskolába, mely már készen van. De miután többünknek sikerült ott hospitálni, az fogalmazódott meg bennünk, hogy szép volt, jó volt, amit ott láttunk, de az nem a mi utunk. Ekkor kezdtünk abban gondolkodni, hogy belevágjunk az iskolaalapításba. Azonnal lett egy tízfős tanári kollégiumunk, mellyel havi rendszerességgel dolgozunk az iskola megálmodásán. Amikor az első osztályhoz kellett épületet keresni, az is meglepően könnyű volt. Ezeket mi mind jeleknek fogjuk fel, hogy felsőbb vezetettséggel jól csináljuk, amit csinálunk.

* Mit tanulnak a tanárok a Waldorf-képzésen?

— Egészen másfajta fókuszt. A Waldorf-iskolában dolgozó tanárok teljes figyelme a gyerekekre irányul. Azt az antropozófiai emberképet tanultuk, amelyről azelőtt sehol máshol nem olvastam. Nyilván összhatásban van a dolog sok pszichológiai ténnyel is, de mégis más szint ez a fajta figyelem. A gyermek lényének megismerése és az életkorának megfelelő tanítási tartalom igazítása az, ami nagyon nagy hangsúlyt kap. Az első év egy alapozás, ahol Steiner életéről és munkásságáról, a Waldorf-pedagógiáról általánosan, a természet- és a művészetszemléletéről, valamint a biográfiáról tanultunk. A második és a harmadik év az 1.-től a 8. osztályig tartó időszakról szólt. Például, hogy az alsó osztályokban még mennyire fontos, hogy a gyermekeket a saját belső képeik által tanítsuk, hogy a mesemondás mennyire fontos, hogy az osztálytanító a gyermekek számára a lehető legmegfelelőbb mesét mesélje/találja ki. Milyen jelentős fejlődési szakaszokon mennek át a gyerekek kilenc- és tizenkét évesen, az osztályfokokon milyen hangulat a jellemző, körülbelül miben vannak azok a gyerekek, és hogyan tudom a tanítási tartalmat úgy kínálni nekik, hogy azt élvezettel fedezzék fel. Emellett gyakorlati tapasztalatot szereztünk rengeteg művészeti foglalkozásban (ének-zene, euritmia, Bothmer, festés, rajz, agyagozás, nemezelés, kötés, varrás stb.). Nagyon nehéz ilyen röviden válaszolni, de a lényeg talán az, hogy megtanultuk, lehet másképp is csinálni, mint ahogy megszoktuk. A világ Waldorf-diákjai pedig azt mutatják, nagyon hasznos, hogy így is nőhetnek fel gyerekek, ilyen fokú figyelemmel az iskolai éveikben.

* Te hogyan találkoztál a Waldorf-pedagógiával?

— Az egyetemi éveim alatt a reformpedagógiák kapcsán érintettük, de akkor abban az élethelyzetben még egyáltalán nem voltam rá nyitott. Később, amikor elkezdtem dolgozni, és azonnal a mély vízben találtam magam, egy összevont tagozaton, ahol a gyerekek alig beszéltek magyarul, megéreztem, hogy amit tanultam, kevés lesz. Csírájában én már a Waldorf-pedagógiát alkalmaztam, teljesen tudattalanul. Nem osztályoztam a gyerekeket, rengeteget játszottunk, nem néztük a csengetést, hosszabb időt foglalkoztunk egy-egy tananyaggal, mert azt láttam, hogy csak ennek van haszna. A 45 perces váltások, mondhatni, minden sikert meghiúsítottak.

* Ha jól tudom, Szerbiában a Waldorf még nem egy államilag elfogadott oktatási forma.

— Sajnos így van. Bár az oktatásügyi alaptörvényben az szerepel, hogy támogatja a steineri pedagógiát, részletesebb jogszabályok még nincsenek vele kapcsolatban. A tanári karral a következő években azon fogunk dolgozni, hogy ez megváltozhasson. De lehetőségük van a szülőknek megválasztani azt az intézményt, ahol taníttatni szeretnék a gyermeküket, nem kötelező az állami oktatás sem az óvodában, sem az iskolában. Magánintézménybe is szabad íratni a gyerekeket, mi is ezt tesszük az óvoda-előkészítős kislányommal. Országszerte már rengetegen alkalmazzák ezt a gyakorlatot, egészen a középiskoláig. A leendő elsős osztályunk is így fog egy időben Waldorf-bizonyítványt és egy államilag elismert bizonyítványt is kapni, mellyel a diákok később ugyanúgy tanulhatnak bármely középiskolában vagy egyetemen.

* A tantárgyak megegyeznek az állami sulisokkal?

— Körülbelül igen, de a Waldorf-iskolában vannak érdekes és sok szempontból fejlesztő tantárgyak is, melyek viszont hiányoznak az állami oktatásból. Ilyen a formarajz, mely már elsős korban megalapozza a későbbi geometriát, vagy a kézimunka, melynél jobban nem lehet gyakorolni a számolás, figyelem, kitartás művészetét már az elsősöktől kezdve, és rengeteg olyan művészeti tárgy, amellyel a gyermek kétkezi tapasztalatot szerezhet.

* S mi az, amiben szerinted jobb a Waldorf-pedagógia az államinál?

— Nem fogalmaznék úgy, hogy jobb vagy rosszabb, de különbözik abban, hogy szociálisan arra neveli a gyerekeket, hogy egymást emeljék és támogassák. Ezért nem való mindenkinek. Aki arra született, hogy versenyezzen, vagy eltiporja a másikat, annak nem megfelelő ez a közeg. Abban is látom az előnyét, hogy nem külső motivációért tanulnak a gyerekek, hiszen arra vannak szoktatva, hogy nem érdemjeggyel értékelik őket. Elég nekik egy-egy elismerő pillantás vagy mosoly, hogy egy löketet kapjanak. Itt állandóan biztatjuk őket, és kreatívak lehetnek. Egyre nagyobb megpróbáltatások elé vannak állítva ők is, de szép lassan rávezetve. Például az, hogy emberek előtt beszéljenek valamiről, nekik nem fog gondot okozni, ezt ugyanis megtámogatja a nyolc éven át tartó drámajáték, a színielőadások, melyekre készülnek, a negyedikes és a nyolcadikos önálló munka, melyet előadnak a közönségnek.

* Az itt dolgozó tanárok miből kapják a fizetésüket? Pályáztok, vagy a szülők adják össze?

— A Waldorf-iskolák szülői kezdeményezésből jönnek létre, de a szülők a fenntartásban is jelentős szerepet vállalnak. Él a Vajdasági Waldorf-közösség nevű civil szervezetünk, mellyel már van egy sikeres Erasmus-pályázatunk, de a jövőben még több pályázaton szeretnénk indulni.

* Hogy álltok a jelentkezésekkel?

— Meghosszabbítottuk a jelentkezési határidőt május 31-éig, mert azt látjuk, még sokan vacillálnak, és vannak kérdéseik. Eddig 6 kisdiákunk biztosan lesz. Vannak családok Zentáról, Magyarkanizsáról, Palicsról és Szabadkáról. Azokkal, akik jelentkeznek, lesz egy személyes találkozó, ahol megismerkedhetünk, beszélhetünk minden felmerülő kérdésről, és a családok június 14-éig dönthetnek arról, hogy beíratják-e hozzánk a gyermeküket. A Vajdasági Waldorf-közösség Facebook-oldalán és a www.vajdasagiwaldorf.com oldalon találhatóak a jelentkezéssel kapcsolatos részletek.

* A nagyon távoli tervek között mi szerepel? Mondjuk, Waldorf-középiskola?

— Egyelőre csak kis lépésekben gondolkodunk. Ha most kérdezel, nem tudok még a középiskolában gondolkodni, de lehet, hogy öt-hat év múlva már ezzel is foglalkozunk. A közelebbi terv egy megfelelő iskolaépület, mely egyformán könnyen megközelíthető Szabadkáról és Zentáról is. De jó lenne megnyitni a szabadkai Waldorf-ovit, és Zentán is vannak elképzelések, ha lenne erre nyitott óvónő, aki hajlandó tanulni, és van hozzá elegendő bátorsága. Mi maximálisan támogatnánk ezeket a kezdeményezéseket.