A szerző felvételei
Noha szépségét emberemlékezet óta reklámanyagok sokasága hirdeti, a jó bor cégérét a visszatérők képezik. A nyüzsgéshez szokott, ám mégis bensőséges pihenésre vágyók Édenkertje ez. Oázis, mely szépségével egyszerre csalogatja és tartózkodásra is marasztalja. Nemcsak vendégeit, de vélhetőleg őslakóit is. Ha a promenád folyócskájának martján őrködő terebélyes tölgyek és vadgesztenyék szólását olykor a teremtés koronája is értené, akár ezen feltevést sem burkolná fel ama balladai félhomály.
„Ebben a városkában melegen parolázik a jelen a hagyománnyal, a hidak alatti bújócska után két virgonc patakocska fut egymás karjába tajtékot dobva, és régen elporladt [csontú] hadvezérek, alattvalóik kegyeit kereső királyok [és sarjaik] emlékét áldja minden szomjas vándor. Mert a kutakból drága és párját ritkító víz folyik, olyan, akár a szerelem, amelynek a városatyák „lakatos” hidat vertek, annak homlokzatát Desanka Maksimović költőnő gondolataival ékesítve. Vagy a tenyerén kiterjesztett szárnyú galambot tartó, hamvas domborulatú leányzóként ábrázolt szabadság, amely a város központjában emelkedő sziklaszirt ormán őrködik, márványorcáját a messzeségben sötéten kéklő hegyek felé fordítva. Valahol a hátunk mögött vecsernyére kondult a harang.”
A tizenegy esztendővel ezelőtt készült helyszíni (napló)jegyzetem megidézett soraihoz ez év júniusában kerestem s találtam friss, fénybeíráshoz alkalmas pillanatokat.
Még több kép!▼