Amikor nekiiramodtam, hogy megtaláljam a települést, akadályokba ütköztem, a GPS folyamatosan félreterelt, és már nagyon ideges voltam. Szerencsére amikor megérkeztem, a fogadtatás kárpótolt, a helyiek nagyon kedvesen fogadtak, mintha régi jó ismerőst köszöntenének.

— Az én szervezésem alatt már 10. éve rendezzük meg az eseményt — mondta Ódri Margaretta szervező, a völgyparti Szélmalom Művelődési Egyesület vezetője. — 35 csapat jelentkezett, egy kicsit kevesebb, mint tavaly, talán a hideg idő miatt. Van kirakodóvásárunk, virágosunk, cukrászunk, bazárosunk, mindenből egy kicsi. Amikor 2016-ban megalakítottuk a Szélmalom Művelődési Egyesületet, akkor valamit szerettünk volna szervezni a faluban. Azelőtt volt faluünnepség, de az megszakadt, így a mi csoportunk választása a birkapörköltfőzésre esett. Ezt azóta minden október első szombatján megtartjuk. Sokfelől érkeztek vendégek, mint például Törökfalu, Szilberek, Mohol, Ada, Zenta, Felsőhegy, Szenttamás, szeretnek itt nálunk.

Kiss Mária és a főzőverseny zsűritagjai

A birkapörköltfőzés mellett a programok között szerepelt pálinka-, valamint süteményzsűrizés is, a legkisebbeket pedig légvár várta. Mindhárom versenyszámban háromtagú zsűri értékelt, mely igencsak komolyan vette munkáját. Elsőként Ősz Szabó Imrétől, a pörköltfőző verseny egyik bírójától érdeklődtem, mit is keresnek egy jó pörköltben.

— Adunk egy bizonyos időkorlátot, de nem az a lényege. Mindenki saját maga hozta a nyersanyagot, van öregebb és fiatalabb birkahús is, elsősorban azt nézzük, hogyan van összevágva, hogy lássuk, szép színe van-e, milyen az állaga. A kóstolásnál figyelembe kell venni, hogy ne legyen egy fűszer sem túlzásban benne, illetve ne legyen faggyús a hús. Én örülök neki, hogy már több éven keresztül kísérem Völgypart ezen rendezvényét — hangsúlyozta Ősz Szabó Imre. — Kísérjük a főzési folyamatot is, és külön ajándékot kapnak azok, akik szépen kidekorálják a sátrukat. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy akik jönnek, azoknak legyen jó megjelenésük, díszítsék ki a sátrat, a témához illően, keressük a régi, hagyományos dolgokat a dekorációban.

Díszített sátor

Nyilas Mónika Adáról érkezett, a csapatával harmadik alkalommal vesznek részt a rendezvényen. Ő felelt a sátor dekorációjáért.

— Egész évben szoktunk menni főzőversenyekre, és itt jól érezzük magunkat. Úgy válogattam össze a díszeket, hogy megfeleljenek az évszaknak, és kapcsolódjanak a főzés témájához — mondta Mónika.

Férjét, Nyilas Szabolcsot a készülő pörköltről kérdeztem.

— Hagyományosan főzünk. Csak az alapok, hagyma, só, bors, pirospaprika, hús, és elkezdjük a főzést. Jó szórakozást remélünk a mai naptól, a részvétel a fontos, az ismerkedés, az, hogy jól érezzük magunkat.

Hajdú József Zentáról érkezett, ő két külön edényben kezdett neki a főzésnek, az egyikben először megpörkölte a húst, utána áthelyezte a másik edénybe, ahol hagymát dinsztelt.

— Ebben készült a hús, melyet külön megpörköltem, ebben pedig a hagyma, paprikával, paradicsommal — avatott be József a folyamatba. — Amikor meg van pörkölődve, zsír nélkül, amikor elveszíti ezt a piros színét, akkor rátesszük a hagymára, melyet előtte egy kis zsírban dinszteltünk. Só, bors, köménymag, babérlevél, ezek a fő fűszerek, melyeket használok. Negyedik-ötödik alkalommal vagyunk itt, nem tudnám pontosan megmondani, de szeretünk itt lenni. Jó eredményt várok, mindenki ezért jön, hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem.

Szorgoskodó csapattagok

Verez Teodóra, Fényszárosi Márta és Gere Tünde, a kalácsokat minősítő zsűri tagjai a beérkezett süteményekről meséltek.

V. T.: — Először külsőleg kell megfelelnie, aztán nézzük az állagát, az ízét és azt is, hogyan tálalják. Ha észrevesszük, hogy bolti készítésű tésztát használnak, azt nem tekintjük teljesen önálló munkának. Persze az is finom, csak itt most teljesen mást várunk. Lehet látni, hogy nagyon sok szorgalmas kéz dolgozott az idén, mindenki igyekezett. Azt vettük észre, hogy sokan félnek megsózni a sós süteményeket, vagy félnek az édesbe egy kis sót tenni, ezzel kellene egy kicsit bátrabban dolgozni.

F. M.: — Mi a hagyományt ápoljuk, és figyelünk arra, hogy a kalács hagyományos legyen, ne cukrászsütemény, hanem olyan, amilyet a háziasszonyok otthon készítenek, a nagyanyáink receptjei alapján.

G. T.: — Aki ide elhozza a süteményét, az tud sütni, csak nem mindenkinek egyforma az ízlése. Nagyon pici pontkülönbségek tudnak dönteni a helyezésekről.

Gere Tünde, Fényszárosi Márta, Verez Teodóra

Kiss Mária, a pálinkaminősítő zsűri elnöke elmondta, a leadott mintákban a tisztaságot, az erősséget és a minőséget követik figyelemmel.

— Vannak minőségi és kevésbé minőségi pálinkák, ez pedig attól függ, hogyan kezelik a cefrét, illetve magát a gyümölcsöt. Amikor előkészítik, nem szabad zöld vagy rohadt darabnak lennie benne. Minden érződik az ízében, ehhez rengeteget kell ízlelni, nézni, már az első lépéstől követni a folyamatokat, amikor a gyümölcsöt előkészítik. Kevés a minta, mert nem volt nagy termésünk az idén, alma, körte meg szőlő van, de füge is akad.

A szervezők értékes nyereményeket sorsoltak ki a versenyzők között.